Amikor rohanás meg zsüzsi van, az hihetetlenül jó. Olyankor az agyam kikapcsol minden más meg be. Nincs gondolat, nincs agyalás, nincs "vajon mit csinál most...". De aztán újra rám tör a hétköznapok egyhangúsága, és bedilizek. Ilyenkor megint azon kapom magam, hogy törlöm vissza a neki szánt sms-t. A holnapi napot kell túlélnem, aztán megint 3 nap nyüzsi és az nekem jó.

Vannak pozitív változások is mostanában, amiket sajnos még említés szintjén sem tárhatok elétek. Régóta volt kialakulóban és most robbant bombaként. Valahogy minden összeáll.... :)

?

Miért könyörög valaki 4 napig az msn címemért, ha másnap töröl?!

18 avagy erős idegzet

Másfél napra megint belekeveredtem a "köreibe". Fogalmazzunk csak így, diszkréten, úgyis tudjátok miről van szó. Én is tudtam, hogy mibe fogok belecsöppenni, évek óta minden hétvégén ez a szokásos program, legfeljebb a helszín változik. Ők akkor már csütörtök óta nem aludtak, after érzés, házibuli. És persze terülj-terülj asztalkám, a drogok teljes palettája. Amerre a szem ellát elhajigált ruhadarabok, cigicsikkek, szemcseppes üvegek... Persze a házhoz hasonlóan ők is romokban, megcsúszott szeretkezések, gátlástalan célozgatások egy laza kefélésre. Egyik-másiknak barátnője is van, akik persze nincsenek jelen, így mindent szabad. Erkölcs? Ugyan már... Lépten nyomon kidőlt emberekbe botlik az ember. Korábban ezen megbotránkoztam volna, de ma már tudom, hogy csak sok volt gina, 2-3 óra és magukhoz térnek. Emlékszem annak idején engem is mennyire nehezen vezetett be ebbe a körbe, pedig én nagyon szerettem volna. Akkor azt hittem szégyell, hogy nem lennék elég jó. Közben csak féltett. Hej, a gondtalan fiatalkor... Azóta otthonosan mozgok náluk, velük, ismerősként köszönnek, újabb prédát látnak bennem. Nem vagyok senkinek a csaja, mindent szabad. Az első pár óra tisztaság után az sp-hez nyúlok, az órák óta dübörgő monoton zenét máshogy nem lehet elviselni. Agymosás második fázisa. Ex kezembe nyom egy ginat, nem tudom hány cseppes lehet, nem kérdezem. Ízéből ítélve 4-5. Eszméletet nem, de kontrollt azt veszítek...

Mocskos világ.

Lehet hogy hitetlennek a végén még igaza lesz és 'elfogadom és továbblépek" lesz a blogból, bár én nem szeretném. Végigcsinálnék egy kurvás szerepjátékot...

Mantra

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

Mondtam már, hogy szeretem Fodor Ákost?!

Egyveleg

Jelentem: nekiálltam a szakdolgozatnak! Barátnőm msn kiírása elérte azt amit nem gondoltam volna. Önszántamból, semmi külső kényszer hatására nekiállok. Én. Ugyanis fél óránként közli velem, hány oldalnál tart, és "mennyire imád ezzel foglalkozni". Frusztráló... Szóval az elhatározás már megvan, a kivitelezéssel még akadnak problémáim. A témaindoklást ma délután megírtam, az eddig is a fejemben volt, nem nagy teljesítmény. De hogy hogyan tovább? Remek kérdés. Kutatni kellene, kérdőívezni, mélyinterjú meg isten tudja mi nem, de jelenleg maximum google-val tudnék, ami nem túl objektív eredményt adna. Úgyhogy egyelőre be kell érni ezzel. Apropó még mindig várom az önkénetes szakdolgozat felájánlásokat....

Más. Eszter (ex jelenlegi(?) csaja) elolvasta az sms-eimet. Semmi extra nem volt benne, és nem értem miért ne írhatnék exemnek sms-t. A hivatalos státusz szerint barátok vagyunk. És erről ma meg is győzött. Nagy meglepetésemre mellémállt, hogy márpedig barátok vagyunk, függetlenül attól mi volt vagy mi lesz köztünk, és ha ezt Eszter nem tudja tiszteletben tartani akkor nincs miről beszélni. "Nőként meg férfiként már rég elveszítettük egymást, barátként nem fogom engedni. " Továbbá olyan mondatok is simogatták a büszkeségemet, mely szerint eddig tabu téma voltam köztük, és ha Eszter rólam kérdezgetett, leterelte, hogy semmi köze hozzá. Velem simán kipletykálta a csajt, a szexuális szokásait is ismerem (ami hagy némi kívánnivalót maga után) és jól esik, hogy engem tisztel annyira, hogy nem beszél rólam.

Swaytől loptam

Kezdjük az elején. Arctisztítás. Balea Face Tonik-ra esett a sokadik választás, nagyon jó illata van, nem túl erős, és olyan természetesnek hat. Hetente kétszer az Avon mélytisztító arcradírjával kínzom a bőröm, iszonyú erős, mentolos, és szabályosan érzem ahogy utat tör magának az elhalt hámsejtek között. (Te jó ég, ez milyen mondat lett...). Arcápolásra szintén az Avon-ból válogattam, egy teafa-uborka krémet, az illatát ugyan nem szeretem, de a hatása tagadhatatlan. Hogy ne csak kozmetikumokat soroljak, megemlítem a gyümölcsös joghurtos arcpakolásokat, élesztős arcradírt, a Swaynél is bevált tengeri sót, ananász héja mint bőrradír...etc. Fogápolásra nincs bevált termékem, viszont ahhoz ragaszkodom, hogy csak fehér színű fogkrémmel mosok fogat, ne legyenek benne mindenféle szines csikok. És ugyanígy a többi terméket illetően sem esküszöm egyetlen darabra, talán még a parfümök, DKNY illetve Bruno Banani. Azt tudtátok hogyha egy semleges illatú krémmel előbb bekrémezitek a nyakatokat, tovább megmarad a parfüm illata?!
Testápolóknál sem az illat számít nekem, sőt...egyenesen idegesít ha mindenféle barack meg zöldalma illatom van... maradjunk a Nivea-nál. És a legújabb szerelem, ennek valami hihetetlen illata van, mindenféle terméket vettem ebben az illatban, függővé tesz.

Fél napja vagyok itthon, és már nem kapok szikrát.

X üzenete:
legyel a szeretom, akkor majd tudni fogom, hogy felretudod tenni a buszkeseged

Hazaéééééértem. De már mennék vissza... Kipihentnek nem nevezném magam, barnának sem, mivel az esetek többségében éjszaka éltünk és átaludtuk a napozós időszakot. De hihetetlen élmény volt, csodaszép helyeken jártunk, flörtölgettünk, sokat nevettünk, méltón búcsúztattuk el a nyarat. :)

Holnap elutazom, bírjátok ki nélkülem egy hétig (ehehhe). Mindenki vigyázzon magára meg a másikra, pusz-pusz.

...Idegen vágy egy idegen ágyon....

Ez a listák hete... Igazából sorrend nélküli lista. Legyen a címe az hogy "életem könyvei". Elég sokat foglalkozom azokkal a súlyosnak tűnő szavakkal mint például: morál, erkölcs, etika... értékrend. Ha a könyveimre nézek ugyanez a téma. Olyan kérdésekre keresnek választ, amelyre a világ összes könyve sem lenne elég. Vagy egy is sok lenne. Valami furcsa szorongásra ad okot, mégis szórakoztat.

1. Elisabeth Wurtzel - Prozac nation
2. Tisza Kata - Magyar pszicho
3. Feldmár András - Tudatállapotok szivárványa
4. Albert Györgyi - Miért pont én
5. Jean des Cars - Sisi avagy a végzet
6. Beverly Donofrio - Fiúk az életemből
7. Berkesi András - Útlevél a pokolba
8. Daniel Keyes - Billy Milligan háborúi
9. Kay Redfield Jamison - A nyughatatlan lélek
10. Bartis Attila - A nyugalom
11. Tisza Kata - Doktor Kleopátra
12. Salamon Pál - Zariffa
13. Márai Sándor - Naplók
14. Sylvia Plath - Üvegbura
15. Esterházy Péter - Tizenhét hattyúk
16. Philippa Gregory - A másik Boleyn lány
17. Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége
18. Doris Lessing - A fű dalol
19. Celia Rees - Bűbájos Mary
20. James Frey - Millió apró darabban
21. Koncz Orsolya - Hullámvasút
22. Popper Péter - Pilátus testamentuma
23. F. M. Dosztojevszkij - Feljegyzések a holtak házából
24. Lauren Weisberger - A főnöknőm egy boszorkány (The Devil wears Prada)
25. Csíkszentmihályi Mihály - Flow/Az áramlat
26. Jean Sasson - Ester gyermeke
27. Stephen Davis - Jim Morrison élete, legendája, halála
28. Nikki Sixx - Heroinnaplók
29. William Makepeace Thackeray - Hiúság vására
30. Sylvia Plath - Naplók

És még mennyit tudnék...

Ha magabiztos vagy, olyan dolgokat is elárulsz magadról, amiket máskor nem tennél. (Igen, igen, topmodell-t nézek...)
Szóval az én titkaim:
- leírhatatlan mennyire félek a fulladástól
- régebben mániákusan rettegtem a tűtől (ezt ma már legyőztem...), de a vérnyomás mérés mai is padlóra visz. Nem vicc, komolyan. :D
- naponta csomószor mosok fogat, mert sárgának látom őket
- utálom ha izzad a tenyerem, ettől ideges leszek és még jobban izzad.
- ha egyedül vagyok, szoktam énekelni
- nem mosok kezet cicasimogatás után (ha saját cica, az enyémek tiszták és egyébként sem moshatom meg 3 percenként)
- kávéval öblítem le a hajam hajmosás után
- mp3 lejátszóval a fülemben alszom el
- nem iszom alkoholt
- szeretem a savanyú uborkát magába
- csak a kemény, éretlen, még zöld gyümölcsöket eszem meg, vagy max. éretten de akkor fagyasztva!
- ha tehetem nem szárítom a hajam
- napszemüveg éjjel-nappal
- utálok kocsival parkolni, nem is tudok
- idegesít ha valaki minden apró dologért bekapcsolja a mikrót
- ha otthon vagyok, mindig szól valamilyen zene amitől a szüleim másznak a falra
- nem tudok főzni
- nem ütöm le a legyeket
- nem engedek be akárkit a szobámba
- szeretem az orális szexet
- meg az análisat is
- az egyik dolog amit szándékosan megnézek egy emberen, az a cipője
- a másik hogy belenéz-e a szemembe ha hozzám beszél. Állítólag annyira feltűnően vizslatom a másik szemét, hogy ettől ő érzi magát kényelmetlenül...
- sokszor remeg a kezem
- bosszant ha az öreg nénik az utcán beszélgetnek amikor én arra megyek
- keményen beszólok ha valaki tiszteletlen (boltban is, ha az eladó nem köszön)
- könnyen alakítok ki függőségeket..
(...)

A lemondás hatalom.

Azt a helyzetet teremtettem saját magam számára, hogy már a kezemben lenne, ha akarnám. De nem akarom, ugye?

Éjjel álmomban a szexi, 35 év körüli vízvezeték-szerelőnkkel szeretkeztem, de olyan intenzíven, hogy vágytól remegve ébredtem. És azóta sem bírok magammal...

Öngyilkos küldetés

Szerintem a világ: alakoskodó, alattomos, alantas, alávaló, aljas, álszent, álnok, becstelen, befejezetlen, befolyásoló, bénult, bukott, cinikus, csalfa, csorbult, csúfos, csüggedt, deficites, degradált, delejes, deprimált, deviáns, dicstelen, elutasító, együgyű, élhetetlen, élvezhetetlen, embertelen, enervált, erélytelen, erőltetett, eszeveszett, fegyelmezetlen, fejlődésképtelen, feledhető, felfuvalkodott, felszínes, felületes, fennhéjazó, fullasztó, gátolt, giccses, gonosz, gyalázatos, gyötrő, hitvány, hazug, hálátlan, hitszegő, hiteltelen, hamis, hanyag, holt, igaztalan, igénytelen, imitált, irreleváns, iszonyú, kezelhetetlen, képmutató, kietlen, korrupt, könnyelmű, követelőző, közömbös, ledér, materiális, maximalista, megalomán, mértéktelen, nyers, nyugtalan, obszcén, orv, pénzéhes, progresszív, ravasz...

(a felsorolás alkarvagdosás miatt félbeszakadt)

Hát....nincs semmi. Konkrétan a héten még semmit nem csináltam, és vajmi kevés esélyét látom, hogy ez a tendencia a hétvégéig változna. Na jó, nyilván nem. Jelentkeztem egy álláshirdetésre, amin csúfosan megbuktam. Nem olvastam el alaposan a szöveget, illetve egész pontosan az aktív német nyelvismeret kifejezésnél átsuhantam az "aktív" jelzőn. Papírom ugyan van róla, de mivel nyelvvizsga óta egy mukkot sem beszéltem, már bemutatkozni sem tudnék. De annak ellenére hogy feleslegesen raboltam az idejét, a fazon nagyon jó fej volt, felajánlotta hogy ha majd felelevenítem a nyelvismeretemet, szívesen látnának (nyilván...) és a külső konzulensem akart lenni. Itt állt meg bennem az ütő. Hogy b.zdmeg, nekem még szakdolgozatot is kell írnom. Kettőt, kapásból. No persze túlzok, ennyire link alaknak azért ne képzeljetek, az egyikhez már fél éve tudom a témát!És kb ennyi. Hogy miből fogok összeollózni 70 oldalt + mellékletet, azt még nem tudom. Úgy márciusra lenne esedékes... Nem tudom más is így volt-e vele, de én meg vagyok győződve róla, hogy ezen bukom el a diplomát. És ez most nem vicc. Én tervező vagyok, mindent kigondolok, és mire a megvalósításra kerülne a sor, addigra elmúlik a lelkesedés és kigondolok valami mást. Egy egyszerű szemináriumi dolgozatot 15-ször kezdek el. Hogy a fenébe írok én valami tudományos értékű munkát? Mindenről el tudom mondani a véleményem maximum 1 oldalban. Vagy lehet, hogy nem vagyok elég tájékozott, hogy bővebben beszéljek bármiről? Megesik. Szóval...valakinek nincs egy felesleges diplomadolgozata?!

Fura álmom volt. Egy régi barát szerepelt benne, akivel már évek óta nem tartjuk a kapcsolatot. Maga a kapcsolat sem tartott sokáig, egy viharos év volt talán. Közben jött egy új szerelem és új társaság, új értékek, új normák....elkezdtünk távolodni. Megelégeltem a szókimondó, nyers stílusát és elküldtem. Itt van tőlem 20 percre és 2 éve nem láttam. Különösebben nem is hiányzik. Annyit tudok róla azóta, hogy barátnője van és együtt élnek. Álmomban meg kisbabájuk volt. Hogy ez akar-e valamit jelenteni, vagy szimplán tényleg babájuk lesz, nem tudom. De nem is érdekel.

Amilyen könnyen építem le a barátaimat, annyira ragaszkodom az exekhez. Elmegy egy barát? Oda se neki. Lógni mással is lehet. Gondolom azért, mert a lelkemből ők sosem kaptak, így aztán nem is nagy veszteség. Van akivel egyetem alatt lehet beszélgetni, van akivel vásárolni lehet, van aki sportra vesz rá...etc. Minden funkciónak külön ember. Végiggondoltam, hány barát van aki tudja hogyan élek, mit éltem meg, mit szeretek, mivel telnek a napjaim. Jó ha egy... Mindig mindent a szerelemre raktam fel. Innen lehet ám igazán nagyot esni.

A bejegyzést eltávolította a szerző.

Én egy igazi tanárnéni vagyok, ez a mai nap után kiderült. Rengeteg dolgot megtanítottam sokmindenkinek a szobában, figyeljetek csak!
Arra járt Porfrakk, a pormacskák réme, tisztaság is lett utána. Az asztalom letörölte magáról a port, így csilii-villi lett megint. Az ágyam megint kitanulta, hogy hogyan is kell rendben kinézni. A ruháim összehajtva várják testemen a gyűrődést. A konyhában a poharak elmentek fürdeni, én már csak a szárítkozást láttam. A mosógépből a ruháim meg felmásztak a szárítóra. Csak lestem nagyokat...

Imádom, hogy a keresők mindig a drog miatt találnak meg... Másról is írok, hé!

Help me, I'm dying

Ébredés óta úgy érzem magam, mint akit fejbe basztak egy hatalmas téglával. Ezen okból reggeli gyanánt nem energiaitallal indítottam, hanem 100%-os narancslevet ittam, 2 pohárral is. Semmi javulás, úgyhogy mégis jött az energiaital. Semmi. Reggeliztem is. Semmi. Megettem fél tábla csokoládét, hátha a vércukrom. Hát nem. Ettem gyümit is, sárgadinnyét meg barackot, de még mindig ugyanaz a monoton zsibbadás. Dél körül gyógyszert is bevettem, mert bármennyire hihetetlen nem vagyok a fájdalomcsillapítók híve. Lefeküdtem aludni, de forgott a szoba. Elemnetm sétálni, de vissza kellett fordulnom, mert úgy éreztem menten összeesek. Az előbb végső elkeseredettségemben elmentem fürdeni ilyen korán, hátha a relax jót fog tenni. Eleinte jó is volt, amíg nem támadt az a kényszer(?) képzetem, hogy nem kapok levegőt a sok forró gőztől. Szóval most vagy az jön, hogy annyira kiütöm magam, hogy ne legyen energiám ezzel foglalkozni, vagy mondtok nekem valamit, amit még nem próbáltam.

Torok- és szívszorongató napok. Negatív gondolatok, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, önmarcangolás. És ráébredés. Hogy nem kapjuk vissza az elszalasztott pillanatokat, lehetőségeket. Mindegy mit csinálsz, te csak egy bábu vagy aki lépegethet, de a játékszabályokat mások írják feletted, közösen. Csak ez van, csak a most, csak a pillanat. A pillanat sem csak rajtad múlik. Mert az önzőség. Ridegség. Engedd, hogy másnak is legyen beleszólása. Mert jó csak így lesz. Rossz is. Mindig búcsúzni kell és mindig jönnek helyettük új emberek. Éld meg! A búcsúzás mindig örökre szól. Mert aki elment, elment.

Ha valakit nem látunk többé, csak az emlékezés marad. Így hát magam elé képzelem. Mindig lezser volt, farmer, póló...hanyagul elegáns. Szőke haj, szálkás test, bomlanak utána a csajok. Szájában mindig cigaretta füstölög, őszinte kacagásától visszhangzik a tér. Benne van minden jóban, pár perc vele mindig kalandot ígér. Örök emlék a Színház téri szökőkútban való fürdőzés.

Vajon emlékezni fogok rá 10-20-30 év múlva is? Én már felnőtt leszek, de ő még mindig kamaszként fog élni az emlékeimben. Nagyon nehéz elképzelni, hogy dolgozik, családja van, kopaszodón, sörhassal, gyerekzsivaj közepette nézi a tévében a meccset. Ez mind olyan idegen tőle. Nem tudott egy helyben megmaradni, lételeme volt a változás, a mozgás, a tevés. És az adrenalin hajszolászás.
Kalandok...féktelenül, csillogó szemekkel kereste őket, sosem követett senkit. Drog, szerencsejátékok, kétséges tisztaságú üzletek...csak a buli. Szabad volt, bohém, talán meggondolatlan...vagy inkább ösztönös, nem kötötték társadalmi elvárások, azt tette amit ő akart. Ki ítélné el ezért? Fiatal volt, megtehette, hogy egy évig csak...él.

Elment. El akart menni. 3 éve...

Hiúság vására

Akartam. Hogy újra akarjon. Csak egy napig. Azért hogy aztán én hagyhassam ott. Régóta érik az elhatározás és már nincs hova húzni. Hitegetni, hazudni, kifogásokat keresni.... De utoljára hallani akartam. Mert kellett. Aljas, tudom. De nem játék volt. Ha elengedem a csúcson, mindig szeretni fog. És én ezért fogom mindig viszontszeretni. Muszáj megmaradni a szép emlékek formájában mert együtt nincs tovább.

"Ha haladékot kaptál, nem árt az eszedbe vésni, hogy az sem tart örökké!"

Elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem...

Tegnap kolán agresszív - világundor flashen kiakadtam exre, és a következő párbeszéd (ami inkább monológ) zajlott le élőben, több fül és szemtanu előtt. Válogatott káromkodások, elég nehéz volt megőriznem nőiességem és finom szofisztikáltságom, úgyhogy gyenge idegzetűek ne olvassák!

- te egy kibaszott önző seggfej vagy. Bármikor lenne szükségem rád, mindig akad fontosabb dolgod, de ha neked kell valami, álljak vigyázba, mi? Kurvára meguntam, hogy soha a büdös életben nem lehet rád számítani, mert egy lelketlen önző fasz vagy.
- dolgoztam és fáradt voltam...
- Kifogást mindig tudsz találni, abban nagy vagy. Én még semmi jót nem kaptam belőled, te viszont elvárnád hogy az egész karom adjam. Tudom hogy hiába vágok bármit is a fejedhez, lepereg rólad, mert gerinced sincs. De a saját szavaid talán elgondolkoztatnak kicsit, pár napja azt mondtad, hogy "megbuktam mint barát". És tudod mennyire igazad volt? Egy bukott senki vagy, egyedül fogsz meghalni, mert a kutyát sem érdekli mi lesz veled, ha már nem megy ilyen jól az üzlet.
(közben barátai csitítanak, hogy túlzásba viszem)
- Kiismerhető vagy, egy nyitott könyv amiben kedvére lapozhat az ember. Csak hogy akkor sem talál benned semmit, amire érdemes lenne odafigyelni 3 percnél tovább. Szerencsétlen önző fasz. Rohadj meg!

3 órával később telefon. Ő az.
- lehiggadtál már?
- le, de igazam volt.
- nem volt.
- amúgy meg nem vágom miért nyafogsz amikor xy lekötött helyettem...
- féltékeny vagy?
- lehet....
(...)


Ma délelőtt egy közös barátunk, aki végignézte a magánszámomat.
- rendesen kiosztottad
- ja, picit túlfeszültem, de már nagyon kikívánkozott belőlem.
- azt hittem ezek után szóba sem áll veled, nemhogy még ő hív fel... Ezeket a műsorokat tényleg csak neked nézi el.

"Magyar Pszicho"

Néha kétlem, hogy egy nyugodt,
izgalommentes élet
kedvemre való lett volna;
olykor mégis vágyom rá.

/Byron: Kósza Gondolatok/

Mondják, hogy minden történetnek van tanulsága. Így hát gondolom az enyém sem lehet tanulság nélküli. Ha más nem, elrettentő példa. Napok, sőt hetek óta kering a fejemben ezer meg ezer gondolat, hogy majd jól leírom őket, de nem érzem magaménak ezt a blogot. Porhintés az egész, cenzúra. Kiragadok egy szeletet a világból és ez alapján ítélnek meg/el. Mióta pár ember előtt az arcom is adtam hozzá, még kínosabb. Nekem. De valahol el kell kezdeni vállalni magam, maximum az olvasószám csökken. Hát akkor lássuk....

Mielőtt bekopogott hozzám a szerelem, én igazán jó ember voltam. Jól tanultam, versenyekre jártam, nem jártam bulizni, nem is érdekeltek a fiúk, nem ittam, jól elvoltam egyedül is, és persze imádtam a könyveket. Kitartó és szorgalmas voltam, kurvára szorgalmas. Szüleim nem akarták féken tartani az álmaimat és csak most kezdem értékelni - miközben már megtapasztaltam annyi csüggesztő élményt - milyen komolyan vették az elképzeléseimet és az ötleteimet. Sokáig őket hibáztattam az állapotomért, de kezdem úgy gondolni, hogy bennem mindenképpen felszínre bukkant volna a hajlam. Majd biztos ugyanilyen hirtelen le is állok.

Szóval 17 évesen jött a szerelem aki megmutatta nekem a világ nem mosolygós arcát. Ő csak elhúzta a függönyt, az ajtók-ablakok kitárása tavaly történt, a mostanság is sokat emlegetett exnek "hála". Önzés, gátlástalanság, érzelmi kifosztás, kokainhegyek, gina, erőszak, féktelen tombolások. Mivel mindig is hajlottam az erős és kizárólagos szenvedélyekre, nem volt nehéz dolguk velem. Nem tagadom, tetszett ez az újfajta szabadság és élet felfogás, valahova tartozás, hagytam magam sodortatni. De váltig állítom hogy pozitív hatása is volt mindennek, megtapasztaltam a határaimat. Már nem botránkozom meg, nem fordítom el a fejem, ha intravénás adagolást látok, hogy tisztában vagyok mindennek a hatásaival és nem hiszek a média népbutításának, vagy hogy esetlegesen tudom mit kell csinálni ha valakit túllépi a határt. Láttam szétlőtt vénákat, betört arcokat, nyálfolyós kómában fetrengő alakokat, csajokat akikkel több 10 ember előtt szeretkeztek és ők másnap semmire sem emlékeztek, kemény zsarolásokat és fenyegetéseket. Attól, ha a fejed a homokba dugod, attól még a valóság körülötted van...

Olyan dolgokat tettem, amikről azt hittem soha nem lennék rá képes. De egy valamit megtanultam: van egy énem, ami mindig is képes volt rá...

Berlin Calling

Inkább egy kis filmélmény. Megnézésének több oka is volt, részben hogy volt időszak (van is?!) amikor erről szólt az életem, másrészt pedig egy a filmmel kapcsolatos idézetre bukkantam valamelyik oldalon, amelyben említve van Jim Morrison és Johnny Cash is, amire én kitágult pupillával és mérhetetlen érdeklődéssel reagálok. Na meg a téma sem utolsó...

"Elsősorban az őrület és a művészet közti harcot akartam ábrázolni, azt a küzdelmet, amely annyi nagy zenész, többek között Jim Morrison vagy Johnny Cash életét is végigkísérte"

Mondják, hogy a technosok a 21. század hippijei. Szexuális tabukat döntögetnek, drogoznak, szabad szerelemben élnek, mindenki egyenlő. Érdekes, csalogató világ, amiben nagyon el is lehet veszni...

Felismerés

Rájöttem, hogyan működök. Igen, 22 év után ez is sikerült... Szóval van nekem ez a régen felismert ámde időben nem kezelt önértékelési problémám, amit azóta senem sikerül kinőni, és ami komoly galibákat tud okozni. Mondjuk hogy a folyamatos "bizonyítási kényszer" miatt a delikvens sarkon fordul és otthagy a fenébe, amitől én igencsak meg tudok borulni. Más kérdéd, hogy az ő helyében én is ezt tenném... Csak nekem tényleg annyira rossz véleményem van saját magamról, hogy el sem tudom képzelni, hogy valakinek hosszútávon szüksége lenne rám. És ez nem önsajnálat. Azt meg nyilván mások nem tudják hova tenni, hogy miért kell nekem mindent bizonygatni. Veszett ügy.

Például: Ha úgy érzem, hogy hanyagolva vagyok, akkor szerencsétlen egyénnek utána bizonyítania kell. Nem folyamatosan, elég egyetlen kedves gesztus, amitől én elhiszem, hogy mégis fontos vagyok, egészen addig míg újra meg nem rendül a hitem.
Márpedig ahhoz elég annyi, hogyha látom hogy fent van msn-en de nem ír rám egy teljes napig. Nektek ez bizonyára nevetségesnek hangzik, mert miért kellene minden egyes nap beszélnünk valamiről?! De nekünk kell. Mert szoktunk. És Ő is ugyanígy van ezzel, ha nem írok rá, tudja hogy valami gáz van. Vagy a kedvem van a béka feneke alatt, vagy valamiért nagyon megsértődtem rá. Ez ilyen kimondatlan alapelv köztünk.
Na már most, én írtam neki hétfőn, amire nem válaszolt. Következmények: Habcsók előtt lepereg az egész hétvége hogy mit mondhatott amivel megbántotta a célszemélyt -> megnyugszik hogy nem ő a hülye, ő nem csinált semmit, viszont vele nem lehet megtenni hogy csak úgy nem válaszolunk többszöri villogás után sem, úgyhogy eltűnik, nem keresi 3 napja-> ex ma délután sms-t ír hogy hol a fenében vagyok és beszélgessünk és annyira figyelmes mint még életében nem volt-> Habcsók megnyugszik hogy mégiscsak szükség van rá és igenis van aki észreveszi ha eltünik az éterbe.

Szánalmas.

E. #2.

Ez úgy látszik Elisa hét, pedig nem terveztem.A lesötétített, kellemesen hűvös szobában, elnyújtózva az ágyon, jéghideg dinnyés Bacardit szürcsölgetve élvezem Őfelsége a Halál társaságát, hála az 1996-os Szegedi Szabadtéri Játékoknak. Yupppiiiiiiiii, Mester Tamás féle Elisa. Pult alatt jutottam hozzá, színház saját célú felvétele és a kép minősége hagy némi kívánnivalót maga után, viszont vannak benne érdekes kameraállások és a hang is tökéletes, szóval én nagyon tudom élvezni. Meg mosolygásra is ad okot bőven, például amikor Bereczkit még a tömeg soraiban látom kórust énekelni. :)))

Szóval most nekem jó. Nagyon jó.

E.

Hasztalan már kérdenünk,
Csak frázisokból érthetünk.
E rossz világban így lakunk,
Mert innen immár nincs kiút.

Már elkövettük mind a bűnt,
A szép erény mind megy nagyon,
És folyton átkot szór a szánk,
De minden áldást visszavon.

A borzalom nem háborít,
A szépre már nem gerjedünk,
A jón okulnunk túl kevés,
A rossztevés csak vicc nekünk.

A sok csodából rég elég,
A dolgaink közt nincs határ,
A kínhalálnak hangjait,
A földi fül jól bírja már.

De nincs tovább a kérdezés,
Mert több esély nem lesz soha,
Az otthonunk e holt világ,
Mely önmagának gyilkosa.

És bármi van, vagy bármi lesz,
Csak arra kell, hogy múljon el,
A szenvedés a tiszta kéj,
Ha van halál, az érdekel!

Sz. P. Sz.

N e m b í r o k i t t h o n l e n n i . De máshol se jó. Jó?! Mikor éreztem én ezt utoljára, istenem....plafonnézegetés közepette ritkán bukkan fel a dolce vita. Naphosszat magamra zárom az ajtót, mert fájnak a hozzám intézett szavak, idegesít a jövés-menés a lakásban, a macskadorombolás, az ebéd illata, az ajtók csukódása, és a többi jól ismert nesz. Elidegenedtem. Ma egy hatalmasat veszekedtem apukámmal, semmiségen, de temperamentumos ember lévén (volt kitől örökölnöm) elkalandoztunk és egymás fejéhez vágtunk mindent. Illetve főként ő az enyémhez. Leginkább hogy semmit sem csinálok itthon, hogy egész nap a szobámban ülök, igazán megerőltethetném az úri seggem akkor talán még valami hasznom is lenne... Mintha jókedvemben tartózkodnék minden(ki)től. Én meg csak álltam, szótlanul, könnybelábadt szemekkel tűrtem a szitkozódást. Amikor befejezte, megfordultam, visszamentem a utóbbi napokban egyetlen életteremmé vált szobámba, vártam míg megnyugszom kicsit, mert a zihálás miatt még félre nyelem a gyógyszert (maga a következmény nem izgatna, csak a fulladástól félek), kihúztam 1 utcát és katatón állapotban tovább bámulom a plafont.

El sem hiszi, mennyire bántanak a szavai. Mintha kést forgatna bennem....csak legalább halnék bele.

"Jöjj hát Halál,
ne hagyd hogy várjak
Elég volt a szenvedés
Jöjj válts meg hát!
Te jó Halál!Te átkozott!
Jöjj, ments meg már!"

(Ha Sz.P.Sz az, tényleg jöhet!)

Upd 20:55: 2. utca...

StrandÉlmény

A tegnap volt az igazi kikapcsolódás napja, talán az első ezen a nyáron, de nem az utolsó. Ismeretségi körömnek köszönhetően itt pancsoltam tegnap, éjszakai fürdés volt, pár baráton kívül a kutya sem volt ott, nem kellett nyomorogni a medencében. :) Igaz, hogy a gőzkabinban úgy kellett összekaparni (95%-os páratartalom, vágni lehetett a gőzt és 55 fok volt), az ott eltöltött 35 percet meglehetősen rosszul toleráltál a szervezetem, konkrétan mire éreztem hogy valami nem oké és elindultam volna a kijárat felé, addigra elájultam. De egyben vagyok. ;)

Hogy búcsúzol el valakitől, aki nélkül nem tudod elképzelni az életed?

- az e-mail még nem érkezett meg, igaz vasárnap volt a határidő, addig áll a drukkolásra való felkérés. :) Nagyon szeretném, ha pozitív bírálat születne, szó szerint megmentene saját magamtól.

- takarítok. A kényszeresség átterjedt az életemre is, számos emberrel kapcsolatban égettem fel azt a bizonyos hidat, kivel veszekedve, kivel közömbösen, kivel lélektépve. Ex még kérdéses, az elkövetkezendő 3 napban derül ki merre billen a mérleg nyelve. Kértem, hogy amennyiben lehet, ne nehezítse meg ezt a 3 napot, sőt örömmel venném, ha némi támogatást is kapnék. (A tárgy magánügy...) Helyeslően bólogatott, átbeszélgettük telefonon a délutánt, kitartóan tűrte hogy dőlt belőlem a szó és bizony néha a könnyeim is potyogtak. Kíváncsi leszek meddig fog tartani a lelkesedése, ezen áll vagy bukik minden.

- Újból Tisza Kata Doktor Kleopátrájával gyógyulok, az a könyv egy az egyben mintha rólam szólna, nem is tudom hányadszor olvasom. Valahogy megnyugtat, hogy nem csak én lehetek ennyire agyhalott, függő, lelkisérült, szerelmes - nem is tudom hogy nevezzem - hanem még egy könyv is van róla(m). Aztán nekiesek a Porzac-országnak - szintén sokadszorra - és akkor teljes lesz a gyógyulás. Most ugrik be, hogy esküszöm azt álmodtam, hogy T. K. kommentelt a blogomra...

- Filmet is néztem ám ma. Itt bukkantam rá tegnap egy remek filmajánlóra, ma pedig már időt is kerítettem a megnézésére. Nem mondanám kultuszfilmnek, sem etalonnak, sem olyan filmnek amit akár többször is megnzne az ember (legalábbis én biztos nem), de egyszer mindenképp megéri. Cselekmény nem sok van benne, párbeszéd annál több, inkább a lélektani dolgokra helyezi a hangsúlyt. Kicsit olyan Jövőre, veled, itt hangulata van, a téma is kísértetiesen hasonló (értsd: ugyanaz): adott egy férfi, adott egy nő, korábban házasok voltak. Nem működött, elváltak, eltelt 20 év, újra találkoznak, beszélgetnek, szeretkeznek, majd mindenki megy amerről jött. És tényleg a végén hangzik el a nagy igazság, hogy boldognak lenni jó, csak baromi nehéz.

- Aztán ha már filmek, Rickie-nél is láttam filmajánlót, konkrétan a Das Wilde Leben-re gondolok, annak is pár napja nekiestem, viszont bármennyire keresek, nem találok hozzá feliratot. Szip-szip. Valaki igazán megszánhatna egyel, ha esetleg...

És csessze meg, tényleg baromi nehéz.

Neked

Meglepett hogy olvasol...

No hát akadt egy kis malőr a sablont és az engedélyeket illetően (értsd: valaki piszok mód belenyúlt a blogomba), ennek kiküszöbölésére volt a kis blogszünet. Amúgy is érett már egy sablon módosítás, de lusta disznó létemre halogattam, viszont ez a "kedves" ember megelégelte a trehányságom és ösztönözni kezdett. Ezúton is "köszönöm" neki...


Amúgy meg fontos e-mailt várok... drukk mindenki. :)

Olyan vagy nekem mint a drog,
mint a saját ínyem szerint kevert
h e r o i n .

Huligánok

Tegnap koncerten tomboltam. Nem mondhatnám, hogy véletlenül tévedtem oda, annak ellenére hogy a zenekar nem a kedvenceim közé tartozik (bár nem kapcsolom el ha meghallom őket) inkább olyan semleges elképzeléseim voltak az estéről, akár még jó is lehet. Jó is lett. Nem tagadom, az a berögzült információ is velem jött a koncertre, miszerint az énekes egy szegedi koncerten lefejelte az egyik rajongót a tömegben. Hö.. A tegnap este után kijelenthetem, hogy 10 méteres távolságból megállapítva, nem tudom ezt elképzelni. Annyira tisztelettudó volt, minden szám után 2-3 perces "nagyon szépen köszönöm"öt mondott a "mélyen tisztelt közönség"-nek, hogy abszolut beleszerettem. A koncert eredetileg másfél órás volt, de 2 és negyed óra után még mindig nem jöttek le a színpadról, örömzene volt. Nagyon tudnak hangulatot csinálni a fiúk, és azon kaptam magam, hogy ott őrjöngök a tömegben. Jó kis este volt. :)

Szóval, ha jól értem, a lényeg az lenne, hogy ne képzeljem, hogy kivétel vagyok és meg tudok változtatni egy férfit. Jó, lesz min elgondolkoznom.

Nem értem az embereket. Jelenlegi csaja (Eszter) ír nekem egy levelet egy közösségi portálon keresztül, hogy miért nézegetem, kvázi lebaszott. Válaszlevélben baráti hangsúllyal majdnem elnézést kértem tőle, valóban egyszer megnéztem, nem tudtam hogy ez ekkora probléma. Erre jön az újabb levél, amiben UTASÍT hogy ne kutakodjak. Na itt elszakadt bennem a cérna, válogatott osztást kapott, tartalomként pedig az szerepelt, hogy ne rajtam vezesse le az üldözési mániáját, és hogy nevetséges ez az egész vita, abbahagyhatnánk, de ha ő élvezi, akkor nem rontom el, folytassuk.

2 perc múlva ex msn-en szintén lebasz, hogy mi a fenét csináltam, mert a csaj besértődött és kidobta.

Én vagyok a hülye vagy mindenki más?

4 napja nagytakarítás zajlik. Beszereztem ilyen tároló dobozokat és ez nekem most nagyon jó. Pár hete meg vagyok veszve a fonott cuccokért, nem győzöm kielégíteni ezen fajta vágyaimat. Szóval minden kacatot besüllyesztettem ilyen csinos kis dobozokba és így úgy néz ki, mintha rend lenne. Van egy 4 csillagos házam, az ötödik csillagtól csak egy függőágy választja el, amit nagyon-nagyon szeretnék, ha lenne hova tenni. Ezek mennek.

Wtf?

R a n d i r a h í v o t t !

upd: úgy, hogy közben a csajjal a van...

Never ending story

A jogerős döntés értelmében barátok vagyunk. Neki is van valakije, nekem is akad. Március óta végleg külön utakon, de keresztezzük egymást. A 13 hónapig tartó kapcsolatunkba sokan belenyúltak, nagyon aljas módon, minden napra jutott egy kitalált pletyka, egy bogár a fülbe, egy-egy elejtett célzás (a lényeg itt olvasható), de nem ez volt az egyetlen ok. Mind a ketten elég hevesek és temperamentumosak vagyunk, a veszekedések alatt könyvek és ruhák is repültek, amin a másik általában csak nevetett. Kigúnyoltuk egymást, mindig megpróbáltuk meglepni valamivel a másikat. Azt mondta hogy én vagyok az egyetlen nő, aki tudja, mivel lehet provokálni, és ő ettől megőrül. A szexuális életünk viszont kifogástalan volt együtt. Bizarr, perverz, játékos, de figyelmes. Fél pillantásból tudtuk mi a jó a másiknak. Makacsul összetartozunk mi ketten, a sok-sok gyalázkodás és ide-oda törlesztés ellenére is. Hogy mi lesz a vége? Nem tudom. Csak sejtem, hogy ő is azért nem közeledik hozzám, mert ugyanúgy gondolkodunk. Inkább ilyen barátság, mint egy balul sikerült próbálkozás, aminek kétséges a kimenetele.

Mau-tól kaptam egy játékot, aminek 2 okból is nagyon örültem.
1. Maga a tény, hogy az én lelki vergődésemet valaki annyira érdekesnek találja, hogy még egy ilyen díjjal is megjutalmazzon. :)
2. Ahogy gyorsan végigszánkáztam a listámon, nem tűnt fel, hogy máshoz is eljutott volna a játék, így én gond nélkül megnevezhetek 7 embert. :D

Sway, Playgirl, Kisvárosi lány, Mira, Oximoron, Dogrose és Rickie. :)

Sms párbaj

Kezdem újragondolni a kicsit délebbre lévő bejegyzésemet. Nem olyan biztos, hogy ez barátság..

- a fél életemet a seggemen ülve töltöm egy kocsiban a semmi közepén.
- én szeretek nézelődni. :) Eszter?
- már unom a tájat. Esztert is hagyjuk, ha érdekelne, nem neked írogatnék.
- csak akkor írogatsz nekem, ha pillanatnyilag ő nem érdekel? :)
- te is tudod, hogy nem így van. mit csinálsz?
- Blablabla. weedaman filmezek.
- jobb programnak tűnik, mint az enyém. :)

Így...

mentem volna vele sétálni, beszélgetni, meginni valamit valahol, ha igent mondtam volna...

Lips by Const featuring aerie

Me too :)

Click here to create your own painting.

Az ex-csaj

Jelen esetben én lennék az. Eszem ágában sincs éket verni ex és az új barátnője közé, de szemmel láthatólag rendesen irritálom az utódomat. Márpedig a barátságról nem vagyok hajlandó lemondani, én előbb itt voltam, bérelt helyem van. Jobban belegondolva, teljesen megértem őt, én is hamar idegbajt kapnék, ha az a nő aki hónapokat/éveket töltött azzal a pasival, akivel én még csak most ismerkedek, állandóan "jelen" lenne. Merthogy ez a helyzet, napi 15-20 sms-t biztos váltunk exel, átbeszélgetjük a napot msn-en, ha a csaj nem ér rá, engem hív partnernek az aktuális hülyeségeihez, velem beszéli ki a csajt, meghallgatja és esetenként meg is fogadja a véleményemet. Gyanítom én vagyok a legrosszabb típusú ex-barátnő, a mindig mindenhol felbukkanó, akinek éjszaka is sms-t lehet küldeni, amikor a másik csaj mellett fekszik. De nem én keresem, ő is érdeklődik utánam. Ugyanúgy megbeszéljük a problémáinkat, ugyanúgy segítjük egymást, ha kell, ugyanúgy aggódunk, izgulunk egymásért. A csajnak viszont nem kicsit szorulhat össze a szíve a nevem hallatán, naponta többször is megnézi mikor léptem be egy bizonyos közösségi oldalra, gondolom az érdekli, hogy hol vagyok. Nekem meg igencsak simogatja a büszkeségemet. Hozzátartozik a dologhoz, hogy másoknak is nagy szerepe volt abban, hogy nekünk nem sikerült ez a kapcsolat, egyikünk sem hibázott, vagy mindketten hibáztunk - nézőpont kérdése - talán ezért nem tudjuk elengedni egymást, nincs harag.

Earth Song

Nekem (és gondolom további fél billiárd embernek) ez a kedvencem tőle. Az egyik komment szerint, "what a brilliant man". És tényleg az. Delejes figura, fénykorában a kritikusok majd megszakadtak az igyekezettől, hogy valahogy sikerüljön beskatulyázni. Remek énekes, mester, költő, agyonplasztikázott lelki sérült, drogos, és biszexuális mindenevő. Aztán a szakma elfeledkezett róla, a botrányai annál hangosabbak voltak... Részemről nem az az érdekes, ahogyan élt, hanem amit írt és ahogy azt előadta. Csak ő tudott ilyen felforgató dalt írni, borsózik a hátam ha nézem, ha hallom.

Olyan piszkosul arcon vágott a hiánya, mint már nagyon rég...

Daniel Keyes

Az ohiói szatírt, aki az egyetemi város területén három nőt rabolt el, fosztott ki, erőszakolt meg, 1977 őszén veszik őrizetbe. Az elkövetőt William Stanley Milligannek hívják.

Egy meglehetősen zűrös családba születik a kisfiú, aki apja öngyilkossága és anyja újabb, szocio-horrorba illő házassága miatt, nyolcévesen furcsán kezd viselkedni. Később egyre zavarodottabbá válik. Hol gyáva és törött, hol agresszív és veszélyes. Időnként a gereblyét sem bírja el, máskor nálánál idősebb fiúkat bántalmaz súlyosan. Környezete a szokott társadalmi sémák szerint gúnyolja, szekálja, keresztülnéz rajta, vagy éppen kineveti. Nemigen jut eszébe senkinek, hogy esetleg segítségre szorul. Illetve amikor végre valaki segíteni próbál rajta, olyan esetlenül teszi, hogy még beljebb taszítja a rengetegbe, ahol csak elveszni lehet.

Billy természetesen rosszul tanul, csavarog, és ijesztő módon nem bír elszámolni az idejével. Az idővel. Mintha olykor nem tudná, mi történik vele. Nem tudja, milyen nap van. Nem emlékszik. Arra sem emlékszik, hogy megerőszakolt volna két nőt. De vádat emelnek ellene, mert elegendő bizonyíték áll a rendőrség rendelkezésére.

Fiatalkorúak börtöne, javító-nevelő tábor, szadista kamaszok, korlátolt és közömbös felnőttek, kábítószer, fegyveres rablás. Sűrűn váltogatott munkahelyek, albérletek, el sem kezdődött és máris kudarcba fúló szerelmek. Próbára bocsátják, kis nyugalma van, dolgozik, de az idő továbbra is kicsúszik az ellenőrzése alól, olykor fogalma sincsen, hogyan került oda, ahol éppen van.

Egy este kommandósok kiráncigálják a lakásából, bilincsbe verik, avval vádolva, hogy ő az ohiói szatír. Kirendelt védőt kap, hiszen nincsen pénze ügyvédet fogadni. És ez az ügyvéd az első ember, aki gyanakodni kezd: valami nincsen rendjén Billy Milligan bensőjével, ennyire jól még egy színész sem játszhatja el, hogy nem emlékszik semmire. Milligan amnéziája túl természetesnek hat. A bíró által elrendelt pszichológiai vizsgálat meghökkentő kórképet állít fel: Milligan többszörösen hasadt személyiség, legalább tíz, de inkább több ember „lakik” benne, akik egymástól függetlenül, sokszor egymásról nem is tudva, különböző entitásként küzdenek a valósággal.

A diagnózis megállapítására huszonhat éves korában kerül sor. Ettől fogva Billy Milligan egyszerre két kálváriát jár. Pokoli testi-lelki kínok árán megpróbál egybeolvadni, meggyógyulni. És megpróbálja bebizonyítani az állapotában hitetlenkedőknek, hogy nem szélhámos.

Szenvedéstörténete vége felé sokszor már nem tud felelni arra a kérdésre, ki is ő valójában. Nincsen neve, nincsen neme, nincsen életkora. Ő – nincs. Csak a bűnei, amelyekért értetlenül bűnhődik.

A legfájdalmasabb mondat, ami elhangzik a könyvben, magától Milligantől származik. Daniel Keyes, aki éveken át követte Billy Milligan életének alakulását, azt kérdezi tőle, hogy akkor most hol van ő valójában. Idebenn, feleli Billy. Az hol van? Nem tudom, válaszolja. Csak azt tudom, az a neve: haldoklási hely.

Van amikor túl sok a még egy csepp a pohárban. És nem csak túlcsordul, hanem a nyomástól szét is reped az egész kibaszott pohár. Elmentem ma anyukám elé kocsival, hogy ne gyalog kelljen hazajönnie a szakadó esőben. Olyan lebaszást kaptam, amiért térdig érő farmer nadrágban és egy rövid ujjú felsőben mentem el, hogy hazafelé csak sűrű pislogás melett láttam az utat a könnyektől... "Látszik egész nap ki sem tetted a lábad otthonról, fogalmad sincs milyen idő van." Gondoltam én naivan, hogy a kocsiban úgysem fogok fázni, úgyis csak 3 perc az egész út. Így akarjon jót az ember.... Kurváraelegem van.

Nem kérek kommentet, kösz.

Légy-ott

Megünnepelvén a vizsgaidőszak édes végét, elmentünk Orfűi tóra ahol egy weed és pár sör társaságában élveztem a napszúrást. A délután folyamán felelősségem nem teljes tudatában váltottam pár sms-t exel (miután végigtelefonáltuk tegnap a fél éjszakát) majd hazaérve a következő párbeszéd zajlott msn-en:

- ugy mennek, nincs kedvem itthon dogleni
- Eszter?
- 8-ig dolgozik
- meg sztem nem is alszik itt, en meg lusta vok odaig kimenni meg holnap delelott lesz dolgom is
- na hozok fajdalomcsillapitot
- es weedamkodunk 1-et, ismerek egy nyugis parkot
- ki nem megyek a napra..
- park= fas, pados, jatszoteres
(...)
- ünnepeltem a nyarat csoporttársakal
- bahh, megint nem jossz pecsre tobbet?
- de
- de téged miért zavar? ott van E.
- E. csak ugy van

Na most ilyenkor szerencsétlen halandó kislány, beájul a fürdőkádba és olyan jelentéseket képzel az elhangzottakba, amiket rajta kívül senki nem olvas ki belőle.

Na akkor. Szigorlat megvolt, megvan. Ötös. :) Leadtam az indexem és elkönyveltem magamban, hogy biz' szeptemberig nem jövök a környékre. Ez a vizsgaidőszak igencsak húzósra sikerült, na de most pöröghetnek a vizsgák okán lemondott programok. :)

Upd: könyv és/vagy filmajánlókat szívesen fogadok..ismeritek a stílusom. :)

Exhausted

A lelkes, szépreményű, erőtől duzzadó, fegyelmezett, mások hangulataira és érzéseire sokat adó, álmodozó fiatal lány képét kell összeegyeztetnem egy örömtelen, fásult, öngyilkos gondolatokkal küzdő, őrjöngő, kimerült, komplett őrült nőszemélyével, aki csak zaklató, bűntudattal terhelt gondolatok nélküli alvást szeretne, ezért egyetlen megoldásként fél maréknyi gyógyszert vesz be.

Ex

Értetlen. Bizonytalan. Tanácstalan.

(...)
- jó zenét hallgatsz (Kimnowak - Gyémánt)
- neked raktam be
- szeretem ezt a zenét
- már én is

Mostanában hanyagolva van a blog, a kedvenceim, és én magam is. Rettentően kimerült vagyok és a helyzet még további 1 hétig nem fog változni. Mindenkitől elnézést kérek, pótolni fogom a hiányt.

Már csak egy szigorlat van előttem, a vizsgáimat szokatlan módon, de jó eredménnyel tudtam magam mögött. A 30-as szexi tanárral például mindenről beszélgettünk, kivéve a tételemet. Macskái vannak? - kérdezte az alkaromra mutatva, mire buta fejet vágva válaszoltam neki, hogy nem, ez nem macska volt. Mire egy "ja, szexuális perverziók" válasz következett tőle majd egy kölcsönös sejtelmes mosolyt váltottunk és elköszöntem egy 4-essel.

Tegnap összefutottam Vele és újra konstatáltam magamban, hogy mekkora seggfej. Kezdődött az egész azzal a mondattal, hogy "Látom egyben vagy" - és az idő további részében pofátlanul stírölte a fenekem. Baromira irritált a nagyképű arca, ahogy szürke kisegér módjára kihúzza magát, állát felszegi, szemeit gagyi napszemüveg alá rejti és eljátsza, hogy ő valaki. Én meg egyre kisebbre zsugorodtam mellette, nem akartam hogy bárki meglásson vele. Távol áll tőlem, hogy bárkit is lenézzek, vagy szégyelljem a társaságát, de tegnap elszakadt bennem valami... annyira undorítóan mesterkélt volt minden mozdulata, hogy viszolyogtam tőle. Fél óránál tovább nem is bírtam mellette, felbasztam magam és elmentem vizsgázni.

Az sem sokat segít a helyzetemen, hogy jelenleg senki nem hisz bennem, hogy meg tudom csinálni. Én sem hiszek magamban, de legalább más hazudja azt...

Kicsit (eléggé) felvette a mókuskerék jelleget az életem, és ezt baromi rosszul viselem. Ráadásul hiányoznak a visszacsatolások, hogy tudjam van valami haszna annak, hogy napi 14-15 órát át dolgozom és/vagy tanulok, hogy a barátaimat február óta nem láttam, hogy azt sem tudom milyen nap van, merthogy minden összefolyik, a külvilággal való egyetlen kontakt a tanáraim és a munkahely. X éve tanulok, mégsincs egy nyavalyás papír a kezemben, vagy eredmény, amit fel tudnék mutatni. Mert mit értem el? Indexjegyeket? Ja... A szakdolgozataim sehogy sem állnak, még téma szintjén sem. Csütörtök reggel óta nem ettem, mert időm nem volt rá, viszont energiaital és jeges kávé töménytelen mennyiségben lett fogyócikk. Akárcsak a cigaretta, holott korábban utáltam az illatát (kivéve ha weed). A bőröm sápadt, a szemeim lilák, és egyetlen egy dolgora vágyom: egy ágyra! Elmondhatatlanul kezd elegem lenni, és annak sosem szokott jó vége lenni...ez nem fenyegetés, ez tény!

Magamra ismerek

Hello darkness my old friend, I've come to talk with you again.

Gondolom az nem a legegészségesebb lelki élet bizonyítéka, hogy összevesztem a fél családdal a salátát illetően, majd a szobámban sírva fakadtam, hogy engem senki nem ért meg.

Mert ilyet is tud

"Amúgy meg kabbe, jó bőr vagy azért"

Ismerem milyen, amikor azzal kezdi a mondatát, hogy "amúgy meg...". Akkor használja, ha zavarban van, ha nem tudja hogy mondjon ki valamit, úgy hogy ne tűnjön lelkesnek, megilletődöttnek, de mindenképp ki akarja mondani. Mintha fél vállról odavetné, poénosan, mellékes közlendőként. Aki ismeri az tudja, hogy Tőle felér egy fél vallomással. Látom magam előtt, hogy zavartan áll, elkapja a tekintetét, kezét a farmerzsebébe dugja, másik lábára helyezi a támaszt. Minden mozdulata beszél, minden mozdulatát értem.

Upd: mellesleg miért inaktív mindenki?

Ilyenkor értékelném igazán a szabadidőt, amikor fél másodpercnyi sincs. Utálom hogy rohanok, hogy a jelentéktelen dolgokkal foglalkozok (mert azzal kell...vizsgaidőszak...pff), hogy borzalmasan rossz az időbeosztásom (még mindig), hogy, hogy, hogy... Ma beszabadultam az Alexandrába megünnepelvén a baromi nagy ingyen 5-ösömet az indexben, és a szívem szakadt meg amiért csak a könyvesbolt felét vihettem haza. E téren nem vagyok válogatós, tényleg hazavinném a fél boltot, (pszicho részleget egy az egyben), a szakácskönyvektől kezdve (ebből csak anyunak adok tippeket, én nem főzök) a szakmai könyvekig, szép is lenne ha nem olvasnék, btk-s létemre tájékozottnak kell lenni...És ha előáll a szerencsés konstelláció, hogy se kötelező olvasmány, se tanulandó szöveg, akkor szabadidőmben is olvasok, sajnos még mindig sokkal kevesebbet mint szeretnék. Akarok egy könyvtárszobát, hatalmas ablakokkal, kényelmes fotelokkal és Wurtzel könyvekkel (rohadjon meg az Európa kiadó, mondtam már?)

Egy vizsga megvolt, megvan. Szerencsémre 5-ösre tudok helyeselni, biztos jó ütemben kezdek bólogatni, vagy értelmes fejet tudok vágni miközben arra gondolok, hogy mit ebédeljek...másra nem kaphattam jegyet, merthogy a "jónapot kívánok" és a"köszönöm szépen"-en kívül túl sokat nem beszéltem. Vicc ez az egyetem...

Amúgy azt álmodtam, hogy az egyik vizsga után testközeli kapcsolatba keveredtem az egyik 30 körüli tanárommal a kocsijában. Lehet így kellene megoldani a jó jegyet?!

Insomnia, untouchable

Az insomnia kifejezés nem túl találó ebben a helyzetben, ugyanis én aludnék, csak a külső körülmények nem hagynak. Nem tudom mi a fene van a macskákkal, de Playgirl-höz hasonlóan az én macskám is megkergült. Nonstop nyafog, hiába van előtte terült-terülj asztalkám, nem az a baja. Éjjel is felkelek, kiengedem az udvarra aztán persze fél 4-ig nem alszok, mert a konyhában ülve várom vajon mikor akar visszajönni. Aztán amikor hajlandó befáradni a lakásba, én kis naiv azt hiszem végre fél 4 körül elaludhatok...hát a francokat. Újra nyávog. És ez így megy 3-4 napja, mára untam meg. Szépen süt a nap, úgyhogy az egész napot az udvaron fogja tölteni, mert a gazdinak ma meg kell tanulnia 12 tételt + 15 tételt + 15 szigorlati A, B tételt. Nyilván, esélyes.... Ennek tudatában is iszonyúan feszült vagyok, vibrálok, törni-zúzni tudnék. Nagyon szeretném ezt a 3 szép kis jegyet az indexembe, de lusta trehány voltam. Illetve azt hittem, hogy tudok az lenni, de most belémhasított a felismerés, hogy én túl lelkiismeretes vagyok. Szóval magamat ismerve megiszok vagy 1,5 liter kávét intravénásan és benyalom a tételeket. Mindenkinek kellemes napot.

Miért kérdezek meg olyanokat, amikre egészen biztosan nem akarom tudni a választ?

A mai nap megint eltelt úgy, hogy semmit sem csináltam...

Szürke hétköznapok

Relaxing by Const featuring Kirra sunglasses

Közkívánatra

Milyennek látom magam x év múlva? Gondolom mint a többség, munka, ház, férj, gyerekek, kocsi, kutya, cica – fontossági sorrend nélkül. Ebben a témában tényleg nincsenek extra elvárásaim vagy különleges elgondolásaim, átlag vagyok. :) Akkor most szabadjára engedem a fantáziám…
A ház..mindenképpen családi ház, én is abban nőttem fel. Hatalmas kerttel a ház előtt (és mögötte is), minél messzebb az utcától. Szeretek kiülni a napra olvasgatni, szeretem ha nem rögtön a „világba” lépek ki. A legnagyobb előnye a családi háznak a CSEND. Nincs az a pénz, amit ne érne meg, elképesztően jó dolog. Ó és erkély, mindenféle virágokkal a balkonládában, egy-két ülőalkalmatosság és a fél életem eltölteném ott pár könyv társaságában. Belül mindenképpen valami modern belsőt szeretnék, nem vagyok túl jóban a falakkal, nekem egybenyitott terek kellenek, üvegajtókkal, színes falakkal, nem agyonzsúfolt szobákkal de nem is minimál design.
A foglalkozást inkább ne ragozzuk, azt itt nem szeretném megemlíteni, de mindenképp abban akarok dolgozni, amit tanulok. Nekem a kreatív munkák valók, ahol nem vagyok megkötve, vannak határidők de azon belül szabadon mozgok. Ezt korábbi postban a munka kapcsán említettem, hogy a 8 órás irodai meló nekem egyenlő a módszeres kínzással. Nagyon rosszul tűröm a monotóniát, pocsék az időbeosztásom, állandóan rohanok, és nem bírok egyhelyben megmaradni… A munkamorálomra szavak sincsenek. De legalább jó az önkritikám. :)
Férjet és gyereket szeretnék majd, de csak azért hogy „legyen egy otthon”, azért nem. Én egyiket sem fogom elhanyagolni, nem fogok korán gyereket szülni meg férjhez menni, csakhogy túlessek rajta. Nem érzem magam készen egy gyerekre, hihetetlen távol áll tőlem a nonstop felelősség, hogy korlátozza a szabadságomat. Meg aztán a magam számára is kiszámíthatatlan hangulataim miatt a gyerek nem túl reális… Most még nem tudom elképzelni…meg az egész nyugodt, harmonikus életet sem, a fákat, meg mindent ami „vidékdíszlet”.
Remélem kielégítettem a kiváncsiságod, Hitetlen.

Egyveleg

Úgy nyakamba borult az élet, hogy szombattól kezdve jövőhét végéig túl fogok esni 4 vizsgán és egy szigorlaton. Az eredmény már kétséges... Órákra különböző okokból nem igazán jártam (ebben a félévben sem), akitől korábban a jegyzetet kaptam, ismert okokból nem hiszem, hogy most bármiben is segítene. Gyanítom így viszont nem vagyok túl esélyes befutó, vagy az már valami ha ismerem az előadót? Bár ilyenkor van szerencséje az embernek, nem? Múlthéten például csak jegybeírásra mentem be egy másik tanárhoz, amikor kiderült hogy egy másik vizsgán a tanár elfoglaltsága miatt az aznapra időzített szóbeliből írásbeli lesz, így becsúsztam én is, kölcsönpuskával. Annyira nem tud érdekelni, hogy az valami botrány.

***

Magánügyeket illetően eltűnök picit mint szürke csacsi abban a bizonyos ködben, remélve hogy eszébe jutok picit, netán-tán hiányozni is fogok. Hogy ezzel mit akarok elérni, azt még én sem tudom, újrakezdeni nem szeretnék semmit, de legalább a megroggyant önérzetemnek jót fog tenni, ha keres... Vakumemóriámnak köszönhetően éjjel fél 4-ig visszagondoltam az utóbbi pár nap összes beszélgetését Vele, és arra a (téves?) következtetésre jutottam, hogy esetleg féltékeny lenne Ákosra? (Ákos jóbarátom, jelenleg "a barátságunk teljesebbé tételét" próbálgatjuk, kisebb-nagyobb sikerekkel. Még nem igazán tudom elképzelni, hogy fogom a kezét, hogy megcsókolom, hogy átölelem, de már legalább nem rántom el a vállam, ha hozzám ér)

***

Anglia. (Tervben van egy nyári angliai út, mondtam már? Nem? Akkor majd, most nem erről lesz szó.) Az Alexandrában 300 forintért az ember után dobják az idei naptárokat. Vettem is egyet, gyönyörű Londoni fotókkal valami híres fotóművész képei, sajnos nem vagyok a témában otthon... Tegnap 2 ágyban vergődés között szétszedtem és beborítottam vele az ágyammal szemközti falat, tényleg ízléses lett, nem olyan mint a 15 éves tinilányok poszterrel borított fala. Ránézek egy képre és bevillan ezer apró emlék azokból az időkből... Kis ópium és csokoládé illat és már nincs is kedvem kimozdulni. :)

Tényleg működik exemmel a "barátság legyen, ne vágjunk el minden szálat" dolog...

- na milyen volt a randi?
(...) hosszú percek
- mi van baby, nem mersz válaszolni? nyugi, nem vágok eret... ;)
- nem merek? kiafaszom fel toled?
- ?
- elpofaztam neked, hogy nem tudok alkalmazkodni a hangulataidhoz es kedvem sincs
- amig nem volt jelolt addig nem erdekelt a dolog mert akos akos akos
- most mi a fasz van? csak megkérdeztem
- akkor a faszomnak jossz nekem a faszsagaiddal hogy mit merek mit nem
- vedd eszre magad
- de most mi a fenéért támadsz?
- egy egyszerű kérdés volt, semmi hátsó szándék
- kurvára nem tudom miről beszélsz..
- randizunk este?
- minden nap mással?
- valaszolsz a kerdesre?
- minden nap mással?
- pf, és még nekem vannak hangulataim...
- bazdmeg miafaszomert baszod fel az agyam? faszomat irklasz meg jaccod itt az agyad ha egy randit nem vagy kepes osszehozni?
- ne az en hangulataimat baszogasd te vagy az aki hajlik erre arra... en meg unom
- szal inkabb bye es menjel akoskazzal vagy szedjel fel valakit ahogy szoktal
- csak engem ne csesztess mar...

Szintén...

Én is szeretnék kérni egy meghívót Ancíka és Dzséj blogjához. ;) habcsoklany@gmail.com

Lopják az életem!

Felkonf: az alábbi sorokban minősíthetetlen a megfogalmazás, de indokolt.

Velem először fordul elő, hogy a saját gondolataimat olvasom viszont egy másik blogban, de mérhetetlenül szánalmasnak találom. Nincs rá jobb szó. Annyira unalmas az életed, hogy mástól lopod a gondolatokat hogy feldobd picit az oldalad? Vagy netán-tán ugyanezt érzed mint más, de nem tudod megfogalmazni? Akkor ne írj blogot anyukám!


Upd: Sway kommentjei között olvastam pár perccel ezelőtt, Dzséj válaszát mely szerint "teljesen más célja volt a bloggal, mint ami most". Mégis mi? Egy "best-of blog"? Persze... B kategóriás kifogás, jobb nem jutott eszedbe?

"A pszichológus drogfogyasztásról való értesüléskor nem tudja sőt nem is akarja a diszkréciót tartani. "

Így legyen őszinte az ember?! Na ezért nem hiszek nekik, bennük.

Elgondolkoztam azon, hogy az ember mennyi mindent letesz az asztalra, évekig dolgozik keményen, kussolva, alázatosan mire végre elismerik a munkáját, megkapja a neki járó hírnevet, elismertséget, aztán egy esendő emberi lépés miatt mindez elhalványul, nem is emlékeznek rá. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem Winona Ryder egyik kedvenc színésznőm. A szakma nem igazán ismeri el pár jelölésétől és díjtól eltekintve (azokat sem ma kapta), valahogy nem őt találják meg a kasszasiker-gyanús filmekkel (Korábban sem) Pedig szép arc, hihetetlen nagy, mélyenülő szemek, amivel bármit el tudna adni. Engem például már csak azért beültet a moziba, ha az ő nevét látom egy plakáton (na jó fantasztikus hülyeség azért nem érdekel...). Ja hogy voltak "botrányai", ezekről bezzeg hallani. Ráakasztják a botrányos jelzőt, amiből max a bulvárlapok provitálnak, és háttérbe szorul az GG-díj, elmaradnak a felkérések, nem véletlenül 1995-99 körül csinálta a legjobb filmjeit, sajnos nem rajta múlik. Máig kedvenc filmem az Észvesztő vagy a Kisasszonyok. Engem különösebben nem érdekel, hogy gyógyszerfüggő vagy kleptomán, ettől ha lehet még szimpatikusabb, olyan esendő, olyan emberi, olyan...hétköznapi.

Sex and death 101 (nem tudom magyarul milyen címet kapott) nem egy olyan film, amit az ember tizenötször meg akar nézni, eltekintve az utolsó 5 perctől. Nem sikerült eldöntenem, hogy ez most vígjáték vagy mély lélektani dráma, de az utolsó mondat után percekig bámultam a kimerevedett kijelzőt és potyogtak a könnyeim.

"Ha ez tényleg csak egy játék néha elég csak annyit tenni,
hogy megnyomom a törlés gombot. Életemben először
vagyok. És nem tudom mit tegyek elé - érett, elégedett,
boldog - az hogy vagyok egyenlőre bőven elég.
Az élet hasonlít a halálra: Megtörténik mindenkivel akár
akarja, akár nem. Hogy mi az értelme? Őszíntén? Ki nem szarja le?!"

Tikk-takk

Olyan gyakorisággal változik a hangulatom, hogy már ügyet sem vetek rá. Ez épp az a negyed óra, amikor sikerült meggyőznöm magam arról, hogy sokkal jobb dolgokat is csinálhatnék, mint őt figyelni msn-en. Fiatal vagyok, nyár is van, élni kéne. De úgy, nagybetűsen. Nagyon sok időt elbasztam már rá, és mivel jelenlegi tudásom szerint egy életem van, nem kéne unatkozni. Szívesen áldoznék rá egy évet az életemből, ha valaki garantálná nekem, hogy cserébe többet nem fog eszembe jutni. És mire idáig eljutok, jön egy tikk-takk, a következő negyed óra, amikor is készülök belepusztulni. Mit nekem élet, ez nem az nélküle... Ilyenkor átszakadnak a könnycsatornák gátjai, magzati pózba görnyedve fekszem a szőnyegemen és a csuklóm bámulom... A jó időszakokban hihetetlen élményekkel teli életünk volt, amit megirigyelhetett volna bárki. Annyi mindent, olyan rövid idő alatt senki nem élt meg mint mi. És a fenébe is, miért nem hiányzom?
Szóval ügyesen kimatekoztam, hogy ezt nem sokáig fogom bírni ép(?) ésszel, valamelyik negyed órát előnyben kellene részesíteni hosszabb távon, és magamat ismerve hajlamos vagyok a másodiknak előnyt adni.

Új nő van az életében (egyenlőre csak jelölt), de ez most erősen mellbe vágott.

Nyár van, nyár...

Hihetetlen jó nap volt, nem volt hülye aki rájött, hogy a nap endorfint termel. Kiültem a hintaágyba, kényelmes cicapózba vágtam magam és olvasgattam naphosszat. Magazinokat, könyveket (többet is felváltva). Rossz szokásom hogy több könyvbe is belekezdek, nem azért mert unalmasak lennének, csak szeretek ugrálni a témák között. Most épp Jim Morrison életrajza, és a Tizenhét hattyúk van terítéken. Ilyenkor bánom nagyon, hogy pokolian rossz az időminőségem, és nem olvasok annyit, amennyit szeretnék. Na de én legalább olvasok..
Viszont ez a vizsgaidőszak kevésbé jófejség. Tegnap újabb vizsgát tudtam le, már csak 3 van vissza plusz egy szigorlat. Ja, ez csak az egyik suli... Kiváncsi vagyok meddig fogom bírni a saját magam által diktált tempót. Várunk.

Könyvélmény

A mizantróp (embergyűlölő). Régóta kacsintgatok a polcon vele, és a sok depis könyv mellé kell egy kis változatosság. A cinizmus nagykönyve. Már korábban is idéztem belőle, de csak most jutottam el odaáig, hogy tényleg el is olvassam. Megérte! Az a tiszta lelkű, öntörvényű, kritikus, álca nélküli ember egy olyan társadalomban, ahol mindenki alakoskodik, hazug, korrupt, képmutató, könyöklő. Megrázóan gyönyörű könyv, és még ma is aktuális. Sőt, ma aktuális igazán, én nagyon bele tudtam magam élni. Tipikusan az a könyv, amitől az ember elborzad a világon és szánalommal, megvetéssel tekint a dolgok nagy részére. Nagyon nagy élmény! Tudom ajánlani!

Minden rosszért amit tudod valaha én tettem
Tudom nagyon jól, hogy egyszer meg kell majd fizetnem
Térden állva kéne, de én emelt fővel megyek,
mert egyetlen egy úr előtt, hajtok én csak fejet
Ő az aki ítélkezhet és eldöntse a sorsom,
hogy oda fent vagy oda lent de, folytassam a dolgom,
mert most előszőr teszem a büszkeségem félre
és könyörögve kérem Őt, hogy bocsátson meg érte
hogy nap mint nap csak vétkezem és elpuszíttom magam,
hogy állat tudok lenni ha elvesztem az agyam
hogy tizenéves koromtól az éjszakáé lettem
hogy rossz emberek rossz dolgait végig kellett nézzem
hogy láttam egypár dolgot amitől fölfordult a gyomrom
férfiakat sírni látni kislányként a grundon
mert ha eltörik a mécses hát mindegy ki vagy testvér
nem lesz az az ember aki önmagadtól megvéd
a kamaszkorod, gyermekévek őrültségnek tűnnek
én kipróbáltam mindent, de a szervezetem intet
az alkoholtól fél ájultan 120al egy fának
csapódtam be kétszer is de rám nagyon vigyáztak,
azt hogy miért, mért uram azt csak te tudhatod
hogy megérdemlem én most azt hogy bűnösen is itt vagyok
ha így döntöttél így van jól ígérem hogy megteszem,
hogy törvényeid szerint próbálom élni az életem.

A kártya, a csajok, a szesz meg a drogok,
mert rajtam az élet nagyon sok nyomot hagyott
ha van pénz nincs isten, mert szükség rá nincsen
megveszek majd mindent senki nem kell, hogy segítsen
mind megtettem volna, hogy mindenki megtudja,
hogy én vagyok az igazi és mindenki más nulla,
de egyre jobban rájöttem ahogy teltek az évek,
hogy ez a világ nem lesz olyan amilyennek kértem
hát nem marad más hátra, mint eladtam a lelkem
mert megcsináltunk sokmindent, de nincsen mit szégyelnem
megkaptam a jussom érte megfizettem százszor
visszaadtam mindent amit elvettem én mástól
a becsületem megmaradt kitisztítom a lelkem
én megkaptam az esélyt, hogy maradjak vagy mennyek
és nem hárítom senkire, mert én vagyok a bűnös
ne válassz majd példaképnek, nem kell hogy te bűnözz.

Sok mindent máshogy látok 20 év távlatából
a 30. év fele az élet régen más volt
ezt jól tudod, de megmarad a sok emlék meg a gondolat,
mert minden amit tettünk a sors majd egyszer vissza ad
a balhéktól mentes élet nem marad csak álom,
mert egymást rántjuk vissza a bűnbeli barátok,
mert próbáltam én jó lenni de a világ mostmár ilyen
a 21. században semmi sincsen ingyen,
nem kell hogy segíts és nem kell hogy döntsél
az én lelkemben egyedül csak én állítok törvényt
mit gondoltál mit teszek ha kell én mindent elveszek,
hogy akiket én szeretek gondtalanul éljenek,
mert nem akartam soha, mégis beálltam a sorba
a szívem ugyan szabad, de a testem csak egy szolga
a véremnek nem hazudhatok, nem is próbálok
a pap előtt majd fekszek, de az Isten előtt állok!

Mai bók

"Neked egyébként feltűnik, amikor kéjes vigyorral bámulod egy srác nadrágját a tömött buszon?"

Kurvaideg

Rájöttem, hogy nem én vagyok a hülye, hanem mindenki más. Tény, hogy amúgy is könnyű felbosszantani, de hát az emberi hülyeséggel kit nem könnyű?! Esküszöm ebben nem én vagyok a türelmetlen, hanem a családom játszik az idegeimen. Amikor tizenötször megkérdeznek valamit, amire tizenötször elmondtam, hogy nem tudom, akkor csodálkozik mindenki, hogy 10 percen belül a tizenhatodik kérdésre reagálva lerogyok a padlóra és a fejemet fogva sírni kezdek, hogy az istenbasszameg, milyen nyelven mondjam el hogy megértsenek végre? És akkor persze jönnek a szokásos dumákkal, hogy gyengék az idegeim, meg ilyen fiatalon nem kellene ennyire könnyen felhúznom magam, de könyörgöm..az életkorom kötelez, hogy viseljem el a hülyeséget? Hát nem hiszem.

Olyannyira nem mutatok szociális hajlandóságot semmire/senkire, hogy azt sem tudom elviselni ha egy légtérben van velem valaki. Vagyis gondolom az nem épp normális reakció, hogy idegrohamot kapok attól, hogy a macska mocorog a kosarában és az nyikorog.... Munka után, amikor hazajönnek a szüleim, körülöttem vágni lehetne a feszültséget. Vibrálok, borzongok, biztos szándékosan hergelem is magam, de egy szóra ugrani tudnék, sikítani ahogy a torkomon kifér, hogy az istenbasszameg vegyétek már észre hogy egyedül akarok lenni, nézzetek levegőnek és egész egyszerűen ne szóljatok hozzám! Sőt...a legjobb az lenne ha mindenki magára zárná a kis szobáját és én zavartalanul szenvedhetnék. Hogy mi miatt? Remek kérdés, magam sem tudom. 2 napja abszolut "ex-megvonás" van, én magam akartam. Önös érdekből, hogy végre meggyógyuljak, mert már baromira unom, másrészt érdekel mikor jutok eszébe és kezd lázas telefonálgatásba. Szeretném... elégtétel lenne. Hazudnék ha azt mondanám nem jut eszembe 10 percenként, mert de. Csak próbálom magam meggyőzni, hogy ez nem a világvége, ha nem része az életemnek. Sőt..ez lesz az út a szabadulásba. Mert ugye ha nem beszélünk, ha nem találkozunk, akkor nem kell újra elveszítenem...

Tegnap rámírt msn-en egy srác (majd kiderül a szö9vegből milyen kapcsolat volt köztünk: semmi), és a következő beszélgetés vette kezdetét

- szia, látom az msn kiírásod (aki nincs benne a tegnapjaimban, ne akarjon a holnapjaimban se), én benne vagyok? :)
- (WTF?) Aha. :) - itt még próbáltam jófej lenni
- akkor szexelünk? :D
- (mi a lószar....) nem - már kezdett felhúzni
- tudom, mióta elhagytalak azóta a lányokat szereted :D - elhagyott??? Soha a büdös életbe egy ujjal nem nyúltam hozzá, ő se hozzám, a lelkemet nem láthatta fél pillanatra sem, a szívemről meg azt sem tudta hogy van-e. Az egy dolog, hogy ő tepert és egy izgalmas balatoni éjszaka után belemásztam a szájába, de egyetlen nyavajás csókon kívül semmi nem történt, azt is azonnal megbántam. És még van pofája úgy tálalni, hogy ő hagyott el engem, ráadásul annyira meg is viselt, hogy azóta sem tudok ránézni a férfiakra. Hát eszem lenne, megállna...

Exem exe ismerősnek jelölt iwiw-en. O.o

Na kérem, így kell ötöst kapni majdnem nulla tudással. Írni fogok egy könyvet Így éltem túl az egyetemet címmel, bestseller lesz. Tegnap volt egy vizsgám, amire - hát fogalmazzunk szépen - nem vittem túlzásba a tanulást, előrehozott, gondoltam ne basztassanak már. Az óra címét azért tudtam... Bementem, esélytelenek nyugalmával kihúzom a tételt, bár nem volt rá szükség, mert azzal kezdte a tanár, hogy őt nem érdekli a tételem, majd inkább kérdezget. Leizzadtam fél pillanat alatt, elkönyveltem a bukást... mire elkezdtünk beszélgetni magáról a vizsgáztatásról. Kifejtettem neki, mennyire nem tartom igazságosnak ezt az "egy tételt húzunk és megmondom mit tudsz" módszert, mert ez nem reprezentálja a tényleges tudást. Továbbá egy tanulás során a tananyag interiorizálódik (belsővé válik), amit nyilván nem lehet megismerni, csak ha mások számára is hozzáférhetővé teszem. Amit nem tudok maradéktalanul megtenni, mivel külső tényezőket nem lehet kiiktatni (a hangulataim, a vizsgahelyzet, az időjárás...etcetc). Tulajdonképpen a vizsgán nem a tényleges tudásomat értékeli, hanem a tudásomra vonatkozó képet (plusz a stressztűrésemet is). Nem beszélve a szubjektivitásról, rokonszenv, magabiztosság, határozott fellépés...
Kihasználtam hogy nem kap levegőt és előjöttem azzal a filozofikus megközelítéssel, hogy az érték relatív. Kellemes beszélgetésbe kezdtük és megkértem, hogy fejtse ki, mi számára a tudás. Hogy el tudom mondani az anyagot? Hogy értem az anyagot? Hogy a gyakorlatban tudnám használni? Szerencsémre a gyakorlati választ választotta, mire visszakérdeztem, hogy akkor mi az értelme annak, ha felmondom neki a tankönyvet? Elmosolyodott és beírta az ötöst. :)

Zene az kell, mert körülölel,s nem veszünk majd el...

Ancííka dobott hozzám egy labdát, játék címén, úgyhogy most játszok. :)

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!

Kowalsky meg a Vega

Férfi vagy, vagy nő?
- Fekete lepke, amit keresel a sötétben

Írj magadról!
- Mert ez a társadalom mindenkit úgy becsapott, erre nevelt, hát ilyen is vagyok
- Ha mást nem is, de jól tudom hogy milyen fent és hogy milyen lenn...
(nem vagyok egy egyszerű mondatban definiálható...)

Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?
- Nincs az a hely és nincs az a bűn, ami ne emlékeztetne folyton Rád, minden szavadat őrzöm, de én most indulok tovább!

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
- Szerelmi bűntény ez, és van elég tanunk, hogy a tettes vagyok és nem az áldozat

Most hol lennél szívesen?
- A bárban a sarkon, ha leszáll az éj, igen, Budapest éjjel, mindig másról mesél...

Mit gondolsz a szeretetről?
- Mindenki kész egy szerepre, de hol van az igazi én?

Milyen az életed?
- Van úgy, hogy az, amit vártál, és amit láttál, az nem ugyanaz, a végén valaki rád száll, mert amit láttál, azt nem szabad

Mit kérnél ha egy kívánságod volna?
- Minek futsz a baj után, az úgyis elmegy, legyen egy jobb napod ma, de háztól házig ennyi az élet, legyen szép, és hosszú az utca
(mögöttes tartalom is felfedezhető benne, és ha felfedezted, akkor ejnye-bejnye :P)

Olyan sokan kitöltötték már, és még többen dobták tovább, lehet hogy lesznek átfedések, DE, Rickie, Cheeky fly, Makka, MiRa és Barbie listájára kiváncsi lennék. :p

Témaváltás ide-oda

Anno amikor elkezdtem blogolni, nem akartam kiválasztani egyetlen témát amiről mindig írni fogok, ez valahogy adta magát, mivel sokszor meghatározza a levegővételemet is. Kb 5 éve vagyok depressziós, legalábbis ez idő óta van betegségtudatom. (Ezt komolyan így hívják.) Viszont sosem ez volt a domináns az életemben. Na jó, ennek következményei talán, de az ember tényleg annyira összetett, nem csak egyféle. Általános iskola meg a gimi alatt hosszú évekig minden egyes nap ugyanabba a suliba jártam , olyan emberek vettek körül, akik jól ismertek, ezért természetes volt részemről és részükről is, hogy ne csak a csendes kislányt lássák bennem. Aztán jött a nagybetűs ÉLET, jött a laza egyetem, ahol lazára engedték a pórázt, nem volt alkalmam beilleszkedni, persze, hogy akkor maradnak a sztereotípiák, amiket nincs időm lerombolni.

- o -

Egyszerűen annyira görcsösen törekszem arra, hogy más legyek, amellett, hogy alapból "maga az élet is ilyenné tett", hogy észre sem veszem: ugyanolyan vagyok, mint a többiek. És mégsem. Azt hiszem ezt hívják ott "kint" egoizmusnak, de alapvetően nem tartom magam szar embernek (jelenleg), sőt erősebb elveim és mentális gátaim vannak mint a többségnek. Ettől lesz valaki ember, nem? Hogy tudja, hogy megtehetné, mégsem teszi.

- o -

Nem tudom sírjak-e vagy nevessek azon, hogy az utóbbi hetekben/hónapokban viszonylag sokat voltam emberek között, utcán, iskolában, barátokkal...és senkinek nem tűnt fel hogy bajom lenne. Vagy hipohonder vagyok? Ezt nem az én tisztem eldönteni... Másfelől örülök is neki, hogy nem omlok össze csak úgy akárki előtt. Persze bizonyos oldalról az se lenne rossz, ha valamelyik ismerősöm mondjuk facebookról idekalauzolódna, és megkímélne engem egy csomó vallomástól. Én irányítsam őket ide?!

- o-

Ez a rengeteg függőség (ami ma már divat) nekem csak eszköz, hogy legyen valami kézzel fogható problémám, ami ugyanakkor a kiszámítható megnyugvást is jelenti. Épp a napokban vitatkoztam két egyetemi csoporttársammal (szörnyen prüdek), akik elképedve hallgatták a beszámolómat a "szerek" kiszámíthatóságáról. Tudom, hogy egy utcától elvagyok x órán át és nem akarok kiugrani az ablakon, nem halok bele, tudom a határaimat... Valahol ott telt be náluk a pohár, amikor kioktattam őket, hogy amit nem próbáltak, arról ne alkossanak véleményt. Néha annyira természetesnek veszem, hogy hajlamos vagyok elfelejteni, hogy tulajdonképpen illegális, és annak kellene a normálisnak lennie, ahogy ők reagálnak rá. Ijesztő, figyelnem kell erre.

A ráadás

1. ablak:
- szia, ráérsz?
- éppen rá, de mással beszélek és rá figyelek

2. ablak:
- szia
- helló
- mi újság?
- semmi
- morcos vagy?
- miért?
- egyszavas vagy...
- ha nem tetszik, ki lehet lépni

Annyira mélységesen, elmondhatatlanul, elviselhetetlenül csalódott vagyok... Mintha az egész világ csak játszana, és mindenki pont velem.

A támasz, legutóbbi ex, olyan útra tévedt amiről nem könnyű letérni. Választhatok hogy asszisztáljam végig a teljes leépülését, ahogy tönkreteszi magát (hetek óta nonstop delirium, nem vicc...folyamatosan) vagy hagyjam magára, mint aki semmiről nem tud. Attól, hogy a strucc a flödbe dugja a fejét, attól még a valóság körülötte van... Tipikus példája annak, hogy a rosszul használt szabadság, hogyan tehet tönkre egy ígéretes férfit... Csak egy olyan sérült, vadul szeretetre vágyó férfi, aki nem tudott urrálenni az önpusztításon. Pokolian fáj érte a szívem.

Eddig bírtam, bár eddig is csak egyre nehezebben. Ma délelőtt éreztem, hogy nem vagyok képes cipelni a terheket, nem tudok segíteni sem magamnak sem másnak, nem tudok megbirkózni egyedül a világgal... Orvoshoz fordultam, elmondtam hogy nem bírom tovább, segítsenek...

Sírba tesznek.

Lenne írni miről, zajlanak az események, viszont továbbra is labilis vagyok. Ennek következménye, hogy amihez görcsösen ragaszkodok az egyik pillanatban, azt a másikban már ugyanolyan görcsösen utasítom el. Voltak az utóbbi napokban olyanok, hogy kibékülés - veszekedés, kölcsönös kiabálás barátokkal, vad eszeveszett szeretkezések buli után, antiszociális hangulatban magamra zártam a lakást. Lassan nincs olyan ember, akivel nem vesztem össze. Ha akad, az is csak azért, mert nem került az utóbbi pár napban a szemem elé. Nem akarlak kitenni titeket is a saját hibbant elmeállapotom következményeinek, hogy egyszer lelkesen áradozok arról, hogy kibékültem egy "számomra baráttal, számára nem vagyok az" emberrel, aztán a következőben szidom magam, hogy hogy lehettem ekkora marha. Vagy hogy e percben szarok a világra, megnyomom a törlés gombot mert nekem nincs szükségem senki tanácsára, aztán pár perc múlva már a padlón zokogva ősi törzsi motívumokat karcolok az alkaromba. Gyanítom nem sokat értenétek belőle, megnyugtatásul közlöm: én sem.

Mono-tónia és egyebek

Eddig a hangulataimra fogtam, hogy vannak napok amikor felkelni sem bírok az ágyból, meg nem tudok bemenni egyetemre, nem tudok ezt-azt-amazt megcsinálni. Kifogásnak és takarózásnak tökéletes volt, én magam is elhittem. Jó hát részben ilyen is van benne, persze, de tulajdonképpen rettentő lusta is vagyok. Ha szebben akarjuk kifejezni, mondhatjuk, hogy rosszul tűröm a monotóniát. Legutóbbi irodai munka kapcsán (igen, amit 3 napig bírtam) tűnődtem el azon, hogy nekem nem való a munka. Mármint igen, szó szerinti jelentésében. Reggel munkába be, délután munkából ki, aztán hullafáradtan élni, de csak röviden mert másnap megint munka és kelni kell. Megőrülnék. Projektek valók nekem, amikor időszakonként (persze azt is én döntöm el mikor) van meló dögivel, aztán máskor meg (nyáron főleg :)) hónapokig nem kell csinálni semmit. El nem tudom képzelni, hogy megkössenek, hogy márpedig nekem reggel 8-tól délután 4-ig ott KELL lennem, 8 órám elveszik a napból a semmi miatt. Ráadásul még korán is kell kelnem, korán kell lefeküdnöm, oda a nyári hétköznapi spontán több napos buliknak, az éjszakázásoknak, hogy ne mehessek el a könyvesboltba, ne mehessek el csak úgy bármilyen boltba ha épp kedvem lenne, ne beszélgessek órák hosszat valami ismerőssel a neten, vagy személyesen, hogy ne mehessek haza ha elkap a "hiszti"....

Gyanítom ilyen munkamorállal senkinek sem fogok kelleni, szóval mindez nem fenyeget. :)

Engedély

Na hát akkor külön post. Kisvárosi lánynak már jeleztem komment-ben, hogy kérek egy meghívót a blogjához, de biztos nem vette észre. Szóval aki bejáratos oda, sikítson má' neki hogy integetek egy engedélyért. :)

Továbbá az új nyomkövetőmhöz is szeretnék hozzáférni. Mauzecski :p

lost-delirious@hotmail.com <- ide kérem őket izibe. :)