O.o

7 nap alatt 2 sms-t kaptam extől az éjszaka közepén azzal a rövidke kérdéssel, hogy "mitcsinálsz?"

Egyveleg

Jelentem: nekiálltam a szakdolgozatnak! Barátnőm msn kiírása elérte azt amit nem gondoltam volna. Önszántamból, semmi külső kényszer hatására nekiállok. Én. Ugyanis fél óránként közli velem, hány oldalnál tart, és "mennyire imád ezzel foglalkozni". Frusztráló... Szóval az elhatározás már megvan, a kivitelezéssel még akadnak problémáim. A témaindoklást ma délután megírtam, az eddig is a fejemben volt, nem nagy teljesítmény. De hogy hogyan tovább? Remek kérdés. Kutatni kellene, kérdőívezni, mélyinterjú meg isten tudja mi nem, de jelenleg maximum google-val tudnék, ami nem túl objektív eredményt adna. Úgyhogy egyelőre be kell érni ezzel. Apropó még mindig várom az önkénetes szakdolgozat felájánlásokat....

Más. Eszter (ex jelenlegi(?) csaja) elolvasta az sms-eimet. Semmi extra nem volt benne, és nem értem miért ne írhatnék exemnek sms-t. A hivatalos státusz szerint barátok vagyunk. És erről ma meg is győzött. Nagy meglepetésemre mellémállt, hogy márpedig barátok vagyunk, függetlenül attól mi volt vagy mi lesz köztünk, és ha ezt Eszter nem tudja tiszteletben tartani akkor nincs miről beszélni. "Nőként meg férfiként már rég elveszítettük egymást, barátként nem fogom engedni. " Továbbá olyan mondatok is simogatták a büszkeségemet, mely szerint eddig tabu téma voltam köztük, és ha Eszter rólam kérdezgetett, leterelte, hogy semmi köze hozzá. Velem simán kipletykálta a csajt, a szexuális szokásait is ismerem (ami hagy némi kívánnivalót maga után) és jól esik, hogy engem tisztel annyira, hogy nem beszél rólam.

Fél napja vagyok itthon, és már nem kapok szikrát.

X üzenete:
legyel a szeretom, akkor majd tudni fogom, hogy felretudod tenni a buszkeseged

A lemondás hatalom.

Azt a helyzetet teremtettem saját magam számára, hogy már a kezemben lenne, ha akarnám. De nem akarom, ugye?

Hiúság vására

Akartam. Hogy újra akarjon. Csak egy napig. Azért hogy aztán én hagyhassam ott. Régóta érik az elhatározás és már nincs hova húzni. Hitegetni, hazudni, kifogásokat keresni.... De utoljára hallani akartam. Mert kellett. Aljas, tudom. De nem játék volt. Ha elengedem a csúcson, mindig szeretni fog. És én ezért fogom mindig viszontszeretni. Muszáj megmaradni a szép emlékek formájában mert együtt nincs tovább.

"Ha haladékot kaptál, nem árt az eszedbe vésni, hogy az sem tart örökké!"

Elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem...

- az e-mail még nem érkezett meg, igaz vasárnap volt a határidő, addig áll a drukkolásra való felkérés. :) Nagyon szeretném, ha pozitív bírálat születne, szó szerint megmentene saját magamtól.

- takarítok. A kényszeresség átterjedt az életemre is, számos emberrel kapcsolatban égettem fel azt a bizonyos hidat, kivel veszekedve, kivel közömbösen, kivel lélektépve. Ex még kérdéses, az elkövetkezendő 3 napban derül ki merre billen a mérleg nyelve. Kértem, hogy amennyiben lehet, ne nehezítse meg ezt a 3 napot, sőt örömmel venném, ha némi támogatást is kapnék. (A tárgy magánügy...) Helyeslően bólogatott, átbeszélgettük telefonon a délutánt, kitartóan tűrte hogy dőlt belőlem a szó és bizony néha a könnyeim is potyogtak. Kíváncsi leszek meddig fog tartani a lelkesedése, ezen áll vagy bukik minden.

- Újból Tisza Kata Doktor Kleopátrájával gyógyulok, az a könyv egy az egyben mintha rólam szólna, nem is tudom hányadszor olvasom. Valahogy megnyugtat, hogy nem csak én lehetek ennyire agyhalott, függő, lelkisérült, szerelmes - nem is tudom hogy nevezzem - hanem még egy könyv is van róla(m). Aztán nekiesek a Porzac-országnak - szintén sokadszorra - és akkor teljes lesz a gyógyulás. Most ugrik be, hogy esküszöm azt álmodtam, hogy T. K. kommentelt a blogomra...

- Filmet is néztem ám ma. Itt bukkantam rá tegnap egy remek filmajánlóra, ma pedig már időt is kerítettem a megnézésére. Nem mondanám kultuszfilmnek, sem etalonnak, sem olyan filmnek amit akár többször is megnzne az ember (legalábbis én biztos nem), de egyszer mindenképp megéri. Cselekmény nem sok van benne, párbeszéd annál több, inkább a lélektani dolgokra helyezi a hangsúlyt. Kicsit olyan Jövőre, veled, itt hangulata van, a téma is kísértetiesen hasonló (értsd: ugyanaz): adott egy férfi, adott egy nő, korábban házasok voltak. Nem működött, elváltak, eltelt 20 év, újra találkoznak, beszélgetnek, szeretkeznek, majd mindenki megy amerről jött. És tényleg a végén hangzik el a nagy igazság, hogy boldognak lenni jó, csak baromi nehéz.

- Aztán ha már filmek, Rickie-nél is láttam filmajánlót, konkrétan a Das Wilde Leben-re gondolok, annak is pár napja nekiestem, viszont bármennyire keresek, nem találok hozzá feliratot. Szip-szip. Valaki igazán megszánhatna egyel, ha esetleg...

És csessze meg, tényleg baromi nehéz.

Ex

Értetlen. Bizonytalan. Tanácstalan.

(...)
- jó zenét hallgatsz (Kimnowak - Gyémánt)
- neked raktam be
- szeretem ezt a zenét
- már én is

Mert ilyet is tud

"Amúgy meg kabbe, jó bőr vagy azért"

Ismerem milyen, amikor azzal kezdi a mondatát, hogy "amúgy meg...". Akkor használja, ha zavarban van, ha nem tudja hogy mondjon ki valamit, úgy hogy ne tűnjön lelkesnek, megilletődöttnek, de mindenképp ki akarja mondani. Mintha fél vállról odavetné, poénosan, mellékes közlendőként. Aki ismeri az tudja, hogy Tőle felér egy fél vallomással. Látom magam előtt, hogy zavartan áll, elkapja a tekintetét, kezét a farmerzsebébe dugja, másik lábára helyezi a támaszt. Minden mozdulata beszél, minden mozdulatát értem.

Upd: mellesleg miért inaktív mindenki?

Egyveleg

Úgy nyakamba borult az élet, hogy szombattól kezdve jövőhét végéig túl fogok esni 4 vizsgán és egy szigorlaton. Az eredmény már kétséges... Órákra különböző okokból nem igazán jártam (ebben a félévben sem), akitől korábban a jegyzetet kaptam, ismert okokból nem hiszem, hogy most bármiben is segítene. Gyanítom így viszont nem vagyok túl esélyes befutó, vagy az már valami ha ismerem az előadót? Bár ilyenkor van szerencséje az embernek, nem? Múlthéten például csak jegybeírásra mentem be egy másik tanárhoz, amikor kiderült hogy egy másik vizsgán a tanár elfoglaltsága miatt az aznapra időzített szóbeliből írásbeli lesz, így becsúsztam én is, kölcsönpuskával. Annyira nem tud érdekelni, hogy az valami botrány.

***

Magánügyeket illetően eltűnök picit mint szürke csacsi abban a bizonyos ködben, remélve hogy eszébe jutok picit, netán-tán hiányozni is fogok. Hogy ezzel mit akarok elérni, azt még én sem tudom, újrakezdeni nem szeretnék semmit, de legalább a megroggyant önérzetemnek jót fog tenni, ha keres... Vakumemóriámnak köszönhetően éjjel fél 4-ig visszagondoltam az utóbbi pár nap összes beszélgetését Vele, és arra a (téves?) következtetésre jutottam, hogy esetleg féltékeny lenne Ákosra? (Ákos jóbarátom, jelenleg "a barátságunk teljesebbé tételét" próbálgatjuk, kisebb-nagyobb sikerekkel. Még nem igazán tudom elképzelni, hogy fogom a kezét, hogy megcsókolom, hogy átölelem, de már legalább nem rántom el a vállam, ha hozzám ér)

***

Anglia. (Tervben van egy nyári angliai út, mondtam már? Nem? Akkor majd, most nem erről lesz szó.) Az Alexandrában 300 forintért az ember után dobják az idei naptárokat. Vettem is egyet, gyönyörű Londoni fotókkal valami híres fotóművész képei, sajnos nem vagyok a témában otthon... Tegnap 2 ágyban vergődés között szétszedtem és beborítottam vele az ágyammal szemközti falat, tényleg ízléses lett, nem olyan mint a 15 éves tinilányok poszterrel borított fala. Ránézek egy képre és bevillan ezer apró emlék azokból az időkből... Kis ópium és csokoládé illat és már nincs is kedvem kimozdulni. :)

Tényleg működik exemmel a "barátság legyen, ne vágjunk el minden szálat" dolog...

- na milyen volt a randi?
(...) hosszú percek
- mi van baby, nem mersz válaszolni? nyugi, nem vágok eret... ;)
- nem merek? kiafaszom fel toled?
- ?
- elpofaztam neked, hogy nem tudok alkalmazkodni a hangulataidhoz es kedvem sincs
- amig nem volt jelolt addig nem erdekelt a dolog mert akos akos akos
- most mi a fasz van? csak megkérdeztem
- akkor a faszomnak jossz nekem a faszsagaiddal hogy mit merek mit nem
- vedd eszre magad
- de most mi a fenéért támadsz?
- egy egyszerű kérdés volt, semmi hátsó szándék
- kurvára nem tudom miről beszélsz..
- randizunk este?
- minden nap mással?
- valaszolsz a kerdesre?
- minden nap mással?
- pf, és még nekem vannak hangulataim...
- bazdmeg miafaszomert baszod fel az agyam? faszomat irklasz meg jaccod itt az agyad ha egy randit nem vagy kepes osszehozni?
- ne az en hangulataimat baszogasd te vagy az aki hajlik erre arra... en meg unom
- szal inkabb bye es menjel akoskazzal vagy szedjel fel valakit ahogy szoktal
- csak engem ne csesztess mar...

Új nő van az életében (egyenlőre csak jelölt), de ez most erősen mellbe vágott.

Olyannyira nem mutatok szociális hajlandóságot semmire/senkire, hogy azt sem tudom elviselni ha egy légtérben van velem valaki. Vagyis gondolom az nem épp normális reakció, hogy idegrohamot kapok attól, hogy a macska mocorog a kosarában és az nyikorog.... Munka után, amikor hazajönnek a szüleim, körülöttem vágni lehetne a feszültséget. Vibrálok, borzongok, biztos szándékosan hergelem is magam, de egy szóra ugrani tudnék, sikítani ahogy a torkomon kifér, hogy az istenbasszameg vegyétek már észre hogy egyedül akarok lenni, nézzetek levegőnek és egész egyszerűen ne szóljatok hozzám! Sőt...a legjobb az lenne ha mindenki magára zárná a kis szobáját és én zavartalanul szenvedhetnék. Hogy mi miatt? Remek kérdés, magam sem tudom. 2 napja abszolut "ex-megvonás" van, én magam akartam. Önös érdekből, hogy végre meggyógyuljak, mert már baromira unom, másrészt érdekel mikor jutok eszébe és kezd lázas telefonálgatásba. Szeretném... elégtétel lenne. Hazudnék ha azt mondanám nem jut eszembe 10 percenként, mert de. Csak próbálom magam meggyőzni, hogy ez nem a világvége, ha nem része az életemnek. Sőt..ez lesz az út a szabadulásba. Mert ugye ha nem beszélünk, ha nem találkozunk, akkor nem kell újra elveszítenem...

Annyira mélységesen, elmondhatatlanul, elviselhetetlenül csalódott vagyok... Mintha az egész világ csak játszana, és mindenki pont velem.

A támasz, legutóbbi ex, olyan útra tévedt amiről nem könnyű letérni. Választhatok hogy asszisztáljam végig a teljes leépülését, ahogy tönkreteszi magát (hetek óta nonstop delirium, nem vicc...folyamatosan) vagy hagyjam magára, mint aki semmiről nem tud. Attól, hogy a strucc a flödbe dugja a fejét, attól még a valóság körülötte van... Tipikus példája annak, hogy a rosszul használt szabadság, hogyan tehet tönkre egy ígéretes férfit... Csak egy olyan sérült, vadul szeretetre vágyó férfi, aki nem tudott urrálenni az önpusztításon. Pokolian fáj érte a szívem.

Eddig bírtam, bár eddig is csak egyre nehezebben. Ma délelőtt éreztem, hogy nem vagyok képes cipelni a terheket, nem tudok segíteni sem magamnak sem másnak, nem tudok megbirkózni egyedül a világgal... Orvoshoz fordultam, elmondtam hogy nem bírom tovább, segítsenek...

Felhívott. Egyenesen a közepébe: miért nem vagyok msn-en. Maj reakcióként határozott kijelentések tőle: "vegyél vissza" és "vasárnap randizunk". Pontosan ezt akartam. Hogy akarjon.

Itt jön elő, hogy az éremnek mindig két oldala van. Jelen esetben az egyik oldala talán a józan ész. Tisztában vagyok azzal, hogyan él. Tudom, hogy bárkit megkap, és azt is, hogy szórakozás címén fut a történet. Talán én is egy voltam.

A másik oldala az érzelem. Hiába mondja el mindig, hogy nem kellene a hozzá hasonló pasikat észrevennem, megyek a fejem(?) után. Abban a pillanatban éreztem, hogy ez túl jó nekem. Nem az, hogy számára egy darab hús vagyok, hanem az, hogy amikor velem van, önmagam vagyok. El tudom engedni magam, őszintén tudom élvezni a társaságát. Igazából nem akarok hazudni, sem magamnak, sem másnak, szeretem. Érdekes, hogy semmit nem változtatnék rajta, mindezek ellenére sem. Szeretem amit mond, és azt, ahogy mondja, még ha hazudik is, remekül el tudja hitetni hogy igaz. Jó ránézni, jó vele lenni, jó hallgatni, jó érezni. Ott van benne a gyerek, aki még nem akar felnőni, mert fél, vagy csak nem szeretne beállni a sorba, de van benne egy érett férfi is, aki tele van érzésekkel, aki vágyna arra, hogy valaki elfogadja és szeresse, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

"Nem akarlak többé látni" - lezártam.

Emberkínzás

Ha tudnam, hogy jossz, csinalnek szabad napot
Ha tudnam, hogy velem toltod az ested, nem mennek sehova
Ha tudnam, hogy újra az enyem vagy, kicsit visszafognam magam.

Ismételten hatalmas dilemmával állok szemben, elnézést kérek a szóhasználatért és a nyelvi minőségért, pocsék szarul vagyok.

Persze, miért is könnyíteném meg a saját dolgom?! Úgy ahogy sikerült kihevernem exet, volt más ami miatt aggódhattam, amivel foglalkozni kellett, meg itt a tavasz is, hurrá-hurrá... Megérezhette hogy már nem függök tőle mentálisan és erre belök egy ilyen mondatot, csakazért hogy az agyamban újra aktivizálódjanak a kisördögök, amik azt súgják monoton hogy "élvezd ki, kell neked". Tudom én, hogy hazudik, hogy átver, hogy semmibe vesz, hogy csak helyettesítő ember vagyok neki, hogy egyetlen mondatot sem mond anélkül, hogy ne származna belőle haszna. Azt is látom hogy minden nap más csajnak löki a szépet, és ha nemet mondok, lapoz egyet a telefonkönyvében, hogy kit lehetne felhívni helyettem.

Sőt, ha ez nem lenne elég, még a szemembe is mondta, hogy "nem vagyok egy mentsvárnak való nő" (megint kezdődik a "mi nem vagyok"...), és neki most nehéz időszak jön, támasz kell, amit én nyilván nem tudok megadni. Kb annyit ért, mint egy pofon a szarnak, kibőgtem magam és a fejembe vettem, hogy csakazértis megmutatom neki. Tudok én angyali lány lenni, akihez oda lehet bújni, megsimogatom a fejét, elaludhat az ölemben, sőt még lelket is öntök belé, ha kell a sajátom kárára. Na mi jött erre? Bizony...unalmas vagyok. Nem baj, Const nem adja fel, akkor egy izgalmas nő leszek, akivel bizony öröm minden egyes pillanatot eltölteni, pörögtem a saját tengelyem körül is, kiszipolyoztam az agyam, hogy minél jobb programokat szerezzek neki, nehogymár véletlenül megunjon az úr. Ez se jött be.

És mégis...most hiába programozom magam a nap 24 órájában (szó szerint, 3 napja nem aludtam), hogy nem érdemel meg, nem értékel, hogy kihasznál, hogy találok sokkal jobbat, hogy tulajdonképpen nem is ő hiányzik, csak az érzés, hogy csettintenem kell és minimum 3-an ugranak, hogy velem legyenek, hogy kibaszhatnék vele, mert ő is számtalanszor megtette velem...mégis., mégis, mégis, megőrjít a gondolat hogy most mást élvez.

Szóval kedves okosabb blog társaim, adva van a kérdés: Mi a faszért függők tőle?

- min agyalsz ennyire?
- á...el kellene döntenem, hogy mit akarok tulajdonképpen
- konkrét cél kellene, anélkül baromi nehéz felállni
- na abban nem segítek..28 év alatt először hoztam rossz döntést
- megrendült a hitem a döntésképességemben
- elbasztam egy olyan nőt, mint te...

Ezek mennek...

X üzenete :
csak annyit akartam mondani tegnap is teloban, hogy ne haragudj, sajnalom, hogy rosszul dontottem anno.

Alapjában véve semmi olyan nem történt, amitől a dolgok más irányba haladnának. Egy több felvonásos macska-egér darabot adunk elő, változó szereposztással (sokszor számomra sem tisztázott mikor mit játszom. Így meg elég nehéz hű maradni a szerephez). Méltón ünnepelve meg a színház világnapját...

Vasárnap: én - macska, ő - egér

Józan tudatállapotomból kilépve, hajnali fél 4-kor sms-t írtam Neki. Hogy én jobb vagyok, mint az a k...., és csak kényelemből van vele, mert bármikor szétteszi a lábát ha kéri. Szépen le lettem dorgálva, hogy szálljak ki az életükből, ne írjak, ne hívjam, egész egyszerűen ne keressem. Oké, felfogtam, de azért elnézést kértem.

Hétfő:

Rámírt msn-en, hogy ne haragudjak, nem az én hibám volt, tulajdonképpen a csajának nem kellett volna beleturkálni a telefonjába, blablabla. Baráti státusz

Kedd:

Sms tőlem, amire persze nincs reakció.

Szerda:

Felhív hogy hallani akarta a hangom. Ha már beszéltünk, megragadta az alkalmat hogy elmondja, mennyire sajnálja a vasárnapot és lehet hogy tényleg nekem volt igazam, már nem biztos benne, hogy mit akar. Hallgattam nagyokat.

Péntek:

Msn személyes üzenet általam: "Mindenkinek vannak hibái, de én szeretem az enyémiet"
Msn személyes üzenet általa: "Én is szerettem a hibáid ;)"
Ráírtam, persze. Kiderült, hogy kidobta a csajt, mert bizalom nélkül semmi értelme. Mesél, mesél, csak rám figyel. Negyed óra sem telt bele, a csaj visszakönyörögte magát. Msn üzenete törölve, hiába villogok, nincs több reakció.

Pár perce:

"Én is szerettem a hibáid ;)"

Szükségem lenne egy narrátorra.

- házimozi?
- mi?
- weed, házimozi...itt aludhatsz
- nem értem, miért engem hívsz mikor elvileg van bnőd?
- gondoltam jó ötlet lenne egyik nap mellette ébredni, másnap meg melletted.

Na itt szakadt el bennem valami, negyed órás monológot tartottam neki interperszonális kapcsolatokból, amire egy nevetés és egy "hisztis vagy. rádférne egy weed...csakazértis" volt részéről a reakció. Szó nélkül letettem. 2 perc múlva sms.

- most mi van?
- nem leszek szerető..
- a státusszal ráérünk később is foglalkozni

Nem válaszoltam.

- arra még nem gondoltál hogy egymást csaljuk meg ezzel a hülyeséggel?

Sírtam... Megtehettem volna és még jól is esett volna. A barátnője miatt meg főleg. Folyton áskálódott ellenem az a ribanc. És most itt volt a lehetőség, hogy padlóra küldjem...de nemet mondtam. Magammal is kibasztam volna...