Alapjában véve semmi említésre méltó nem történik. Velem. Suli, melókeresés, szakdolgozat, ex. Monotónia... Apropó, hétvégén már szakítási szándék volt a barátnőjével, de most megint teljes az "összhang". Nem adok nekik 3 hetet...

A betegség javul, de még nem tökéletes. Lázam már nincs (kopp-kopp-kopp), viszont ma köhögni kezdtem. Remélem holnapra ez is elmúlik, mindenesetre a holnapi napot is ágyban lustival töltöm. Nem vagyok egy sokáig egyhelyben megmaradós típus, de ilyen ramaty időben kifejezetten jól esik a meleg takaró alól verni a billentyűket.

Ma egy kedves ismerősömmel beszélgettem át a délutánt - msn-en persze, mert még mindig beteg vagyok. Szóval beszélgettünk B-ről, neki volt pár hete a tárgyalása... Hogy juthat idáig valaki 21 évesen? Ő valós alkohol-, nikotin-, és drogfüggő. A részegség és a másnaposság napi szinten váltogatja egymást, másról sem szól az élete. Az nem volt kérdés hogy ide süllyed, csak az hogy mikor következik be. Semmi felelősségérzet és józan ítélőképeség nincs benne, nem látja át a dolgok komolyságát, tárgyalás előtt is be akart szívni, mert az milyen jó poén. A "barátai" beszélték le. Két lábon járó idegroncs, dühkitörései vannak. Egyébként nagyon értelmes, tanult gyerek lenne, ha rendehozza magát még jóképűnek is lehet nevezni....csak sodródik az árral. Perek folynak ellene, de el akarja hagyni az országot. Nem ússza meg ilyen könnyen.. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de a lebukás számára a legjobb lehetőség. Orvosi-kórházi kezelés, terápia, emberektől való elzárás. Ha így folytatja, nem éri meg a 3s-et. Mert eddig sem én, sem pedig más nem tudott kitalálni olyat, ami hatna rá. Borzasztóan fáj érte a szívem.