"Magyar Pszicho"

Néha kétlem, hogy egy nyugodt,
izgalommentes élet
kedvemre való lett volna;
olykor mégis vágyom rá.

/Byron: Kósza Gondolatok/

Mondják, hogy minden történetnek van tanulsága. Így hát gondolom az enyém sem lehet tanulság nélküli. Ha más nem, elrettentő példa. Napok, sőt hetek óta kering a fejemben ezer meg ezer gondolat, hogy majd jól leírom őket, de nem érzem magaménak ezt a blogot. Porhintés az egész, cenzúra. Kiragadok egy szeletet a világból és ez alapján ítélnek meg/el. Mióta pár ember előtt az arcom is adtam hozzá, még kínosabb. Nekem. De valahol el kell kezdeni vállalni magam, maximum az olvasószám csökken. Hát akkor lássuk....

Mielőtt bekopogott hozzám a szerelem, én igazán jó ember voltam. Jól tanultam, versenyekre jártam, nem jártam bulizni, nem is érdekeltek a fiúk, nem ittam, jól elvoltam egyedül is, és persze imádtam a könyveket. Kitartó és szorgalmas voltam, kurvára szorgalmas. Szüleim nem akarták féken tartani az álmaimat és csak most kezdem értékelni - miközben már megtapasztaltam annyi csüggesztő élményt - milyen komolyan vették az elképzeléseimet és az ötleteimet. Sokáig őket hibáztattam az állapotomért, de kezdem úgy gondolni, hogy bennem mindenképpen felszínre bukkant volna a hajlam. Majd biztos ugyanilyen hirtelen le is állok.

Szóval 17 évesen jött a szerelem aki megmutatta nekem a világ nem mosolygós arcát. Ő csak elhúzta a függönyt, az ajtók-ablakok kitárása tavaly történt, a mostanság is sokat emlegetett exnek "hála". Önzés, gátlástalanság, érzelmi kifosztás, kokainhegyek, gina, erőszak, féktelen tombolások. Mivel mindig is hajlottam az erős és kizárólagos szenvedélyekre, nem volt nehéz dolguk velem. Nem tagadom, tetszett ez az újfajta szabadság és élet felfogás, valahova tartozás, hagytam magam sodortatni. De váltig állítom hogy pozitív hatása is volt mindennek, megtapasztaltam a határaimat. Már nem botránkozom meg, nem fordítom el a fejem, ha intravénás adagolást látok, hogy tisztában vagyok mindennek a hatásaival és nem hiszek a média népbutításának, vagy hogy esetlegesen tudom mit kell csinálni ha valakit túllépi a határt. Láttam szétlőtt vénákat, betört arcokat, nyálfolyós kómában fetrengő alakokat, csajokat akikkel több 10 ember előtt szeretkeztek és ők másnap semmire sem emlékeztek, kemény zsarolásokat és fenyegetéseket. Attól, ha a fejed a homokba dugod, attól még a valóság körülötted van...

Olyan dolgokat tettem, amikről azt hittem soha nem lennék rá képes. De egy valamit megtanultam: van egy énem, ami mindig is képes volt rá...