Közkívánatra

Milyennek látom magam x év múlva? Gondolom mint a többség, munka, ház, férj, gyerekek, kocsi, kutya, cica – fontossági sorrend nélkül. Ebben a témában tényleg nincsenek extra elvárásaim vagy különleges elgondolásaim, átlag vagyok. :) Akkor most szabadjára engedem a fantáziám…
A ház..mindenképpen családi ház, én is abban nőttem fel. Hatalmas kerttel a ház előtt (és mögötte is), minél messzebb az utcától. Szeretek kiülni a napra olvasgatni, szeretem ha nem rögtön a „világba” lépek ki. A legnagyobb előnye a családi háznak a CSEND. Nincs az a pénz, amit ne érne meg, elképesztően jó dolog. Ó és erkély, mindenféle virágokkal a balkonládában, egy-két ülőalkalmatosság és a fél életem eltölteném ott pár könyv társaságában. Belül mindenképpen valami modern belsőt szeretnék, nem vagyok túl jóban a falakkal, nekem egybenyitott terek kellenek, üvegajtókkal, színes falakkal, nem agyonzsúfolt szobákkal de nem is minimál design.
A foglalkozást inkább ne ragozzuk, azt itt nem szeretném megemlíteni, de mindenképp abban akarok dolgozni, amit tanulok. Nekem a kreatív munkák valók, ahol nem vagyok megkötve, vannak határidők de azon belül szabadon mozgok. Ezt korábbi postban a munka kapcsán említettem, hogy a 8 órás irodai meló nekem egyenlő a módszeres kínzással. Nagyon rosszul tűröm a monotóniát, pocsék az időbeosztásom, állandóan rohanok, és nem bírok egyhelyben megmaradni… A munkamorálomra szavak sincsenek. De legalább jó az önkritikám. :)
Férjet és gyereket szeretnék majd, de csak azért hogy „legyen egy otthon”, azért nem. Én egyiket sem fogom elhanyagolni, nem fogok korán gyereket szülni meg férjhez menni, csakhogy túlessek rajta. Nem érzem magam készen egy gyerekre, hihetetlen távol áll tőlem a nonstop felelősség, hogy korlátozza a szabadságomat. Meg aztán a magam számára is kiszámíthatatlan hangulataim miatt a gyerek nem túl reális… Most még nem tudom elképzelni…meg az egész nyugodt, harmonikus életet sem, a fákat, meg mindent ami „vidékdíszlet”.
Remélem kielégítettem a kiváncsiságod, Hitetlen.