Az ex-csaj

Jelen esetben én lennék az. Eszem ágában sincs éket verni ex és az új barátnője közé, de szemmel láthatólag rendesen irritálom az utódomat. Márpedig a barátságról nem vagyok hajlandó lemondani, én előbb itt voltam, bérelt helyem van. Jobban belegondolva, teljesen megértem őt, én is hamar idegbajt kapnék, ha az a nő aki hónapokat/éveket töltött azzal a pasival, akivel én még csak most ismerkedek, állandóan "jelen" lenne. Merthogy ez a helyzet, napi 15-20 sms-t biztos váltunk exel, átbeszélgetjük a napot msn-en, ha a csaj nem ér rá, engem hív partnernek az aktuális hülyeségeihez, velem beszéli ki a csajt, meghallgatja és esetenként meg is fogadja a véleményemet. Gyanítom én vagyok a legrosszabb típusú ex-barátnő, a mindig mindenhol felbukkanó, akinek éjszaka is sms-t lehet küldeni, amikor a másik csaj mellett fekszik. De nem én keresem, ő is érdeklődik utánam. Ugyanúgy megbeszéljük a problémáinkat, ugyanúgy segítjük egymást, ha kell, ugyanúgy aggódunk, izgulunk egymásért. A csajnak viszont nem kicsit szorulhat össze a szíve a nevem hallatán, naponta többször is megnézi mikor léptem be egy bizonyos közösségi oldalra, gondolom az érdekli, hogy hol vagyok. Nekem meg igencsak simogatja a büszkeségemet. Hozzátartozik a dologhoz, hogy másoknak is nagy szerepe volt abban, hogy nekünk nem sikerült ez a kapcsolat, egyikünk sem hibázott, vagy mindketten hibáztunk - nézőpont kérdése - talán ezért nem tudjuk elengedni egymást, nincs harag.