2009. október 13.

Ajajajj, hogy kell kulturáltan közölni egy céggel, hogy már nem aktuális az az interjú? Ajajajaj...

2009. október 12.

Alapjában véve semmi említésre méltó nem történik. Velem. Suli, melókeresés, szakdolgozat, ex. Monotónia... Apropó, hétvégén már szakítási szándék volt a barátnőjével, de most megint teljes az "összhang". Nem adok nekik 3 hetet...

A betegség javul, de még nem tökéletes. Lázam már nincs (kopp-kopp-kopp), viszont ma köhögni kezdtem. Remélem holnapra ez is elmúlik, mindenesetre a holnapi napot is ágyban lustival töltöm. Nem vagyok egy sokáig egyhelyben megmaradós típus, de ilyen ramaty időben kifejezetten jól esik a meleg takaró alól verni a billentyűket.

Ma egy kedves ismerősömmel beszélgettem át a délutánt - msn-en persze, mert még mindig beteg vagyok. Szóval beszélgettünk B-ről, neki volt pár hete a tárgyalása... Hogy juthat idáig valaki 21 évesen? Ő valós alkohol-, nikotin-, és drogfüggő. A részegség és a másnaposság napi szinten váltogatja egymást, másról sem szól az élete. Az nem volt kérdés hogy ide süllyed, csak az hogy mikor következik be. Semmi felelősségérzet és józan ítélőképeség nincs benne, nem látja át a dolgok komolyságát, tárgyalás előtt is be akart szívni, mert az milyen jó poén. A "barátai" beszélték le. Két lábon járó idegroncs, dühkitörései vannak. Egyébként nagyon értelmes, tanult gyerek lenne, ha rendehozza magát még jóképűnek is lehet nevezni....csak sodródik az árral. Perek folynak ellene, de el akarja hagyni az országot. Nem ússza meg ilyen könnyen.. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de a lebukás számára a legjobb lehetőség. Orvosi-kórházi kezelés, terápia, emberektől való elzárás. Ha így folytatja, nem éri meg a 3s-et. Mert eddig sem én, sem pedig más nem tudott kitalálni olyat, ami hatna rá. Borzasztóan fáj érte a szívem.

2009. október 10.

Sick

Az immunrendszerem jelezte hogy nem bírja a saját magam által diktált tempót, igen, lebetegedtem. Tegnap még semmi bajom nem volt, éjjel már éreztem, hogy fáj a torkom, egyre nehezebben kapok levegőt és persze nem is aludtam. Reggel gyors egy NeoCitrant toltam be intravénásan, 2 napnál többet nem vagyok hajlandó betegnek lenni. Na de ha már így jártunk, kihasználva a kóbor szabadnapot, egész eddigi napot ágyban töltöttem és ezen a továbbiakban sem kívánok változtatni. Töménytelen mennyiségű filmet etetek meg a lejátszómmal, olvasgatok és nassolgatok.

Csütörtökre van egy interjú beütemezve, a másik időpont még alkudozás tárgya, bár jelentem nem tőlem függ. Az egyiknek már össze kell jönnie, mert nekem munka kell és punktum. Addig nem jövök el onnan, amíg nem adnak munkát. Igen, ez lesz a stratégiám.

2009. október 9.

Állásinterjús tapasztalatokat szaporítok a jövő héten is.

2009. október 7.

Work

Hú és most kaptam egy e-mailt. :$ Korábban jelentkeztem egy állásra, akkor azt mondták nincs hely és most visszahívtak. Ha ez bejön, még ritkábban fogtok látni mint eddig. :)
Semmi kedvem nem volt a tegnapi naphoz, korán kelés, majd estig előadásokon ücsörgés, a fülledt, levegőtlen előadókban. Végül aztán persze nem volt olyan rettenetesen rémes, 2 tanár is előbb abbahagyta az órát, bár az egyikkel nem sokra mentünk, lévén hogy utána is volt óránk, nem lehetett hazajönni. Viszont trécseltünk meg nevetgéltünk a folyosón, és egyik világot látott barátnőmtől még ajándékot is kaptam. Az államokban volt a nyáron és hozott nekem igazi amerikai édességet, tömény cukor. :) Pirított mogyoró karamellbe ágyazva, nugátöntettel a tetején. Isteni bűn. :)
A szakdoli viszont egyre frusztrálóbb, semmit nem haladtam előrébb mióta beszéltem a konzulensemmel. Nem is lenne baj, mert bőven ráérek még, csak a csoporttársak hozzáállása ülteti el bennem a görcsöt. Egymásra licitálnak hogy ki hány oldalt írt meg, míg én még mindig nem vagyok biztos a témában sem. Szóval a stressz elkerülése végett ezentúl hanyagolom a keddi napokat. Csókolom.

O.o

7 nap alatt 2 sms-t kaptam extől az éjszaka közepén azzal a rövidke kérdéssel, hogy "mitcsinálsz?"

2009. október 3.

Neee....

- hi
- újság?
- semmi
- rég láttalak, és rég beszéltünk:(
- ezen a héten sem érsz rám?:D
- ennek a hétnek vége van
- és melyik nap lenne jó?:D
- hát nem tudom
- különben ilyen jegyűvel úgysem szoktam talizni, ennyiben is új:)
- rossz tapasztalatok vannak?
- nem:D
- jók:D
- húgom is az:D
- csak kicsit túl érzelmes, én meg csöppet bunkó vagyok hozzá:D
- most mennem kellene, hamarosan jön a barátnőm
- és hogy hivják a barátnőt?:D
- ő is csini?:D
- ezek szerint erősen jól nézhet ki ha nem válaszolsz, félsz hogy lecsapok rá:D

Muszáj ezt? Leégetni saját magatokat? Hol van már a tartás, könyörgöm...
Mostanában valahogy semmi sem áll össze.

- Egy - hát nevezzük ismerősnek - srácot beidéztek a bíróságra. Mint vádlott. Felhívta a levélen szereplő telefonszámot, kábítószer-ügyintéző alosztály. Másnap mintavétel, pozitív, persze. Csütörtökön volt a tárgyalás, elvonóval megúszta.

- Aztán interjún voltam tegnap. Persze ilyenkor jön be a szar idő, kénytelen voltam a már jól kitaposott de elegáns cipőmet valami zártabbra cserélni. Egész nyáron strandpapucsban klaffogtam, persze hogy feltörte a lábam. Az interjúig semmi baj nem volt, utána viszont alig bírtam hazajönni. Bár inkább mentem volna a sinekre, ugyanis nem én kaptam az állást, pedig kurvára magabiztos és elbűvölő voltam, még magamnak is tetszettem. Picsába.

carriers
carriers by Const featuring Miu Miu

2009. szeptember 30.

Péntek 10:30. Akasztják a hóhért. :)

2009. szeptember 29.

ESti programként lepereg az életem a szemeim előtt...

2009. szeptember 28.

Lgirl

"Mik voltak azok az elmúlt tíz évben, amik igazán tetszettek, könnyítettek az életeden, vagy megédesítették azt? Írj egy top 50 listát az abszolút kedvenceiddel, bármi legyen is az (személy, állat, növény, tárgy, könyv, film, kaja, márkanév, hely, bármi), azután kérdezz meg öt másik embert!"

Tehát, szeretem:

1. az egyetemet
2. a második sulimat
3. exet
4. Mirkót
5. budapestet
6. a nyarakat
7. Kowalsky koncertek
8. álmos, ágyban töltött délutánokat Sz.-el
9. a szomszéd "bátyus"-t
10. a jogsimat
11. és a kocsimat
12. internetet
13. Prozac-nation-t (a könyv)
14. Elisabeth-et
15. újra felelevenített barátságokat
16. a könyveimet
17. a fényképeket
18. nyaranta a strandon flörtölgetni
19. a szabadságvágyam
20. musicaleket
21. Londont
22. ópium-csokoládé illatkombinációt
23. a szakmámat
24. a dunapartot
25. a nonstop sms-ezést Vele
26. titkos délutánokat O-val...de rég volt
27. Feldmár Andrást
28. Pécset
29. a Heti Hetest
30. a büszkeségemet
31. az ölelést
32. a könyvesboltokat
33. amikor O. spontán puszit nyom az arcomra
34. nyaralni Mirkóval
35. Az Ördög Pradat visel-t
36. Zs és az "egyetlen ember akit magam elé tudtam/tudok helyezni" monológot
37. Kirsten Dunst-ot
38. Joaquin Phoenix-et
39. Sisi-t
40. a gitár hangját
41. a nyár illatát
42. az első csókokat és az utánajövőket
43. a nektarint
44. hullámokban fürdeni
45. ha valaki rámmosolyog
46. ha a buszvezető megvárja ha valaki fut a busz után
48. szerelem lázában égni
49. a kevésnek de minőséginek mondható barátaimat
50. a családomat.

Most így jobban átfutva a sorokon, rádöbbentem, hogy mennyi minden nincs már meg, amiket valaha úgy imádtam. Más emberek, más értékrend. Változunk, na...

2009. szeptember 27.

Jó hírrel indult a reggel. Titok. :)

2009. szeptember 26.

Elkezdődött.

Itt van az amiről tudtam, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Nevezetesen: szakdolgozat para. Nincs erőm továbbgondolni. Remek ürügyet szolgáltatott, hogy hozzánk csak most jutott el az a hír, miszerint nem lehet leíró szakdolgozatot írni, empirikus kell. Na fasza... Főhősnőnk egyből elkezdett kombinálni, hogy ez túl nagy falat, túl nagy munka, túl sok energia, túl, túl, túl. Írtam is a konzulensemnek, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, keressünk valami egyszerűbbet, valami agyon ragozott témát. Szerencsére a sarkára állt és nem hagyta, befenyített hogy akkor nem vállalja el ha változtatok. Ez sokkal izgalmasabb téma, nem született annyi szakirodalom sem róla, tanároknak sem unalmas, meg egyébként is szuper lesz. Ja, nem neki kell megírni...

Amúgy meg hétfőn volt exem 29 éves, megyek és megünneplem.

2009. szeptember 25.

Nem találok pár papírt. Feltúrtam az egész lakást és sehol. Pedig fontosak...:(

2009. szeptember 24.

Azt hittem ez olyan mélyre nyúló ősi kapocs, ami a világon mindent kibír. Szívességet kértem tőle még májusban. Nemet mondott, vizsgaidőszakra meg nyelvvizsgára hivatkozva, hogy majd akkor ha nem lesz ilyen jellegű dolga. Megértettem, elfogadtam. Nyár alatt is többször emlékeztettem, hogy nem csinálta még meg nekem, de akkor is leterelt, hogy költözik, hogy tour de france-ot néz, hogy nyaral... 10 perces dolog lett volna, nem egy hatalmas szivességről volt szó. Pár hete berágtam rá, hogy ennyire nem képes, és szó nélkül letettem a telefont. 1-2 hétig nem beszéltünk, aztán ma délután rámírt msn-en mintha mi sem történt volna. Hüvös voltam, egyszavas, éreztettem vele hogy ez nem így működik. Észrevette, persze, 2 mondat után rá is kérdezett hogy mi a bajom, majd miután felvilágosítottam hogy még mindig ugyanaz, megkérdezte meddig akarok duzzogni. Nem tudom mit képzelt, hogy két vállrándítással túllépek rajta? Hát nem, nekem az fontos volt...illetve lett volna. Vagyis...már semmi sem az. "Jó akkor töröllek, nem kötelező dumálni"
El sem tudjátok képzelni, mit éreztem amikor azt láttam, hogy Mirkó tényleg letörölt. Elvéreztem vér nélkül. Nem dac, nem büszkeség, nem bosszú...egyszerűen tényleg így gondolja.

Hatalmas pofon volt ez nekem. Nagyobb, mint bármi más lehetett volna.

2009. szeptember 23.

Nem boldog vagyok, hanem elégedett.

Ha az utolsó 2,5 évet nézzük, alapvetően 3 szakaszra lehet - és számomra érdemes is - bontani.
Érdemes, mert csak így látom, hogy az adva lévő korlátok között a lehető legtöbbet értük/értem el. És hogy egy kapcsolat utáni barátság nem feltétlenül kudarc. Sőt..pokoli nehéz volt kialakítani.

Volt a fénykor, a kezdet, a hatalmas szerelem láza. Amikor mindent felrúgtunk egymásért, se barátok, se bulik, se drog, semmi más nem létezett. Nevetve raktam a kezébe az egész életem. Ő volt az igazi Sz. D. És ebbe senki nem tud belemocskolni, az emlékeimet sem tudja senki megváltoztatni azokról a hónapokról. Bárki bármit mondana róla, hazugság lenne. Kívülállóként nem hitelt érdemlő a véleményük, a mi dolgunkba nem láttak bele. A mostani és a korábbi féktelen természete akkoriban köddé vált. Tudom, hogy engem nem csalt meg, erre bármikor feltenném az életem...
Kibírtunk költözést, családi tragédiákat, anyagi gondokat, távolságot, utazásokat...egy valamit nem.

Törvényszerűen megindult a zuhanás. Mindennaposak voltak a pletykák, a kiszínezett történetek, a felmerülő női-férfi nevek. Nem tett jót a szenvedélynek a sok ármánykodás bármennyire is hittünk-nem hittünk másoknak. Jött a droggal együtt járó befolyásolhatóság, a több napos bulik, a félrelépések, a "mi van ha mégis igazuk van?", a veszekedések, bosszúállások. Elvegetáltunk még 1 évig egymás mellett, de elérték a céljukat.

És a most. A legjobb, a legbarátibb viszonyban maradtunk. Csináltunk hülyeséget meg gerinctelen dolgokat egymással szemben, bántotta a büszkeségünket hogy a másik jól megvan, hogy mást szeret. A fénykort leszámítva sosem voltunk szinkronban. Ha az egyikünk békét akart, a másiknál akkor telt be a pohár. Felváltva akartuk egymást, sosem egyszerre. Mára sikerült elérni azt a kompromisszumot, ami nem annyira megkopott jelentést hordoz, mint amennyire először hallatszik - barátság.

Nekem adta a lelkét, ezért nem engedjük el egymást azóta sem...

"minden nap őrködünk egymás életén"

2009. szeptember 21.

Buszmegállók

Tegnap egy jól öltözött 50 körüli hölgy lépett oda hozzám a buszmegállóban. Előttem egy férfival beszélgetett, aki meglehetősen fura fejet vágott, először arra gyanakodtam hogy vele nincs valami rendben. Miután a férfi felszállt az első buszra ami arra jött, felém fordult a nő, hogy hallottam-e miről beszélgetett ezzel a férfival. A téma az volt, hogy mennyire fel van háborodva a hajléktalanokon, ennyire nem kellene elhagyniuk magukat, hogy a kevés pénzt amit összekoldulnak alkoholra és cigarettára költik, az ételt meg a kukából szedik. Ha ő ilyen helyzetbe kerülne, kimenne az erdőbe vagy a város szélére és csigát szedne, ilyen meg olyan bogyókat, és csalánteát főzne. Menjen - gondoltam magamban. Ennyire felháborítják a hajléktalanok hogy minden járókelőnek rájuk panaszkodik?! Gondoltam biztos vidéki. Na persze. Aztán előbújt az igazi oldala, ez csak az előjáték volt. Már az elején éreztem, hogy nincs vele minden rendben, de a"hiszel istenben?" kérdésnél lett villámgyorsan világos a dolog. Téríteni akart, de a "22 évig remekül megvoltam isten nélkül, és ezután sem szándékozok közelebbi kapcsolatba kerülni vele" mondatomat hallva viszonylag könnyen feladta...

Ma egy kiskosztümös, napszemüveges hölgy szintén engem talált meg, hogy hány percet kell várni a következő buszra vagy érdemesebb gyalog elindulnia. Tisztelettudóan mosolygósan megköszönte, majd megjegyezte milyen csinosan vagyok felöltözve, dolgozni avagy iskolába igyekszem-e. Miután utóbbit válaszoltam, megfogta a karom és fülig érő vigyorral kérdezte jogász vagyok-e. Jogásznak kell lennem, ő pont ilyennek képzel el egy jogászt. Ráhagytam, igen, persze az vagyok. (Egyébként mindig annak mondom magam, aminek néznek, így kevesebbet kell beszélni, meg nem kell megmagyarázni, hogy "az mivel is foglalkozik pontosan?"). Szóval ma épp jogász voltam, gondoltam ebből nem lehet baj. Tévedtem, persze. Épp ügyvédet keres. A második hibát ott követtem el, hogy azt hittem nem az utcán fogja elmesélni mi a baja. Görögországban voltak nyaralni, de a panzió tele volt csótányokkal. Őt pszichiáter kezeli a gyenge idegei miatt, és annyira megijedt a csótányoktól, hogy elesett a fürdőszobában és betörte az orrát. Neki orvosi papírja van a gyenge idegei miatt, és követeli a panzió tulajdonosától, hogy fizesse ki a plasztikai műtétjét...

Veszélyességi pótlékot fogok kérni. Az összes pszichiátriai beteg szabadlábon mászkál a városban. Segítséééég!

2009. szeptember 20.

Azért megkérdezném mi jár annak a fejében, aki "szakdolgozat mantra" kifejezésekkel talál rám a google térben...

2009. szeptember 18.

Vannak olyan napok, amikor a világon semminek sincs értelme és amikor meghalni lenne kedvem. Mikor minden erőfeszítés, minden ál mosoly, minden fogat összeszorítva visszatartott könnycsepp, minden lenyelt sértés egy újabb halál. Amikor bármit csinálok baj, amikor minden egyes lélegzetvételem veszekedésre ad okot, amikor a kutya nagyobb becsületnek számít mint én. Amikor nem szólhatok vissza, magam miatt nem, mert abból még nagyobb veszekedés lenne amit már nem bírnék el. Amikor csak azt tudják felhordani nekem, mi az amit NEM értem el, és mi az amire NEM vagyok jó. Amikor a képembe vágják, hogy itt semmi sem az enyém mindent csak használatra kaptam és jó lenne ha megbecsülném mert soha az életbe önállóan ilyenem nem lesz, hogy a kocsi amibe beteszem a "picsám" azt sem én tartom fenn, és hogy ne merjem kinyitni a szám mert nekem semmim sincs. Amikor marékszámra tolom magam a frontint és rajzolok absztrakt törzsi motívumokat az alkaromra, hogy aztán SENKI ne kérdezze meg mitől vagyok én ennyire deprimált, sőt, a falhoz állítsanak nekemszegezve a kérdést, hogy "miért vagy te ennyire kezelhetetlen?". Vannak napok, amikor gyűlölöm az apámat. Amikor csak azért nem nyomom rá mélyebben az ollót a csuklómra, mert tudom, hogy valakinek nagyon fájna. Nem nekem...

Ma egy ilyen nap van.

2009. szeptember 17.

Kalandos nap

Hogy nekem mindig valami afférom legyen az autókkal... Már indultam hazafelé, amikor elindítom a kocsit és villog az üzemanyagjelző. Na remek, pénz persze nincs nálam. Lepörgött a fél életem, vért izzadtam fél pillanat alatt, hogy most ilyenkor mégis wtf? Végül gyors reakcióként utolsó reménysugárba kapaszkodva, elkezdtem dicsérni, hogy "szép kislány, okos kislány, erős kislány, vedd be az 5-öt rögtön az 1 után". És bevette. :)

2009. szeptember 16.

A mai nap megállapítása...

Anyukám barátnőjének a fia egész helyes.

Én így randizok.

Többen érdeklődnek. Irántam. Hiába szép a gyümölcs kívül, ha belül rohad...ők még nem tudják. Na mindegy, nem ez a lényeg. Szóval a héten többen is kaptak esélyt egy talira, egy kis beszélgetésre, egy kávéra. Így a barátok sem nyaggathatnak, hogy nem akarok továbblépni, meg ők is feladják a közös ismerős nyúzásást hogy kérjen időpontot nálam (ügyeletet tartok olyankor), mert rájönnek hogy nem stimmel a kémia. Nyitott vagyok, nem zárkóztam el a lehetőségek elől, de már egy köszönésből tudom, hogy ebből semmi nem lesz. Nem tudom felvenni a stílusát; vagy túlzottan nyomul, vagy elviccel mindent, vagy tolakodó a kérdéseivel, vagy csak magáról tud beszélni, vagy nem tetszik a cipője, vagy a hangja, vagy isten tudja mi nem. Annyira fontos az első benyomás (nálam), hogy ha nem tetszik a hanglejtése a köszönéskor, beskatulyázom egy "ebből pasi nem lesz" kategóriába. Én első találkozáskor érezni szoktam azt az "igen, ő az, úristen elégek érte" érzést ami máskor nem tud fellobbanni. És ettől kezdve már nem is akarom elcsábítani még a vadászat kedvéért sem, az sem érdekel mit gondol rólam, nem avatom be a dolgaimba mert úgyse lesz hozzá semmi köze. Ennyire elidegenedtem?!

2009. szeptember 14.

El kellene kezdeni egy olyan életet, amiben ő nincs benne. Ez még viszonylag leküzdhető akadály lenne, a gondok ott kezdődnek, hogy nem akarom, hogy ne legyen benne.

2009. szeptember 13.

Bahh

Ezentúl a hét megint vasárnap kezdődik...

2009. szeptember 12.

Szerelem. :)



Kulturálódjatok. Tanúbizonysága annak, hogy egy emberben mennyi minden elfér. Gyönyörűségesen naiv, ábrándozó kislánytól kezdve az önpusztító bágyatagig.
Végülis a nagy művészek(Jim Morrison, Ady Endre, Baudelaire, Bulgakov, Dumas, Verne, Kurt Cobain, végeláthatatlan lista...) mind használtak pszichotróp szereket. Nem vagyok veszve.

Upd: Ahh, Szabó P. még mindig (L)

2009. szeptember 11.

Amikor rohanás meg zsüzsi van, az hihetetlenül jó. Olyankor az agyam kikapcsol minden más meg be. Nincs gondolat, nincs agyalás, nincs "vajon mit csinál most...". De aztán újra rám tör a hétköznapok egyhangúsága, és bedilizek. Ilyenkor megint azon kapom magam, hogy törlöm vissza a neki szánt sms-t. A holnapi napot kell túlélnem, aztán megint 3 nap nyüzsi és az nekem jó.

2009. szeptember 7.

Vannak pozitív változások is mostanában, amiket sajnos még említés szintjén sem tárhatok elétek. Régóta volt kialakulóban és most robbant bombaként. Valahogy minden összeáll.... :)

2009. szeptember 6.

?

Miért könyörög valaki 4 napig az msn címemért, ha másnap töröl?!

18 avagy erős idegzet

Másfél napra megint belekeveredtem a "köreibe". Fogalmazzunk csak így, diszkréten, úgyis tudjátok miről van szó. Én is tudtam, hogy mibe fogok belecsöppenni, évek óta minden hétvégén ez a szokásos program, legfeljebb a helszín változik. Ők akkor már csütörtök óta nem aludtak, after érzés, házibuli. És persze terülj-terülj asztalkám, a drogok teljes palettája. Amerre a szem ellát elhajigált ruhadarabok, cigicsikkek, szemcseppes üvegek... Persze a házhoz hasonlóan ők is romokban, megcsúszott szeretkezések, gátlástalan célozgatások egy laza kefélésre. Egyik-másiknak barátnője is van, akik persze nincsenek jelen, így mindent szabad. Erkölcs? Ugyan már... Lépten nyomon kidőlt emberekbe botlik az ember. Korábban ezen megbotránkoztam volna, de ma már tudom, hogy csak sok volt gina, 2-3 óra és magukhoz térnek. Emlékszem annak idején engem is mennyire nehezen vezetett be ebbe a körbe, pedig én nagyon szerettem volna. Akkor azt hittem szégyell, hogy nem lennék elég jó. Közben csak féltett. Hej, a gondtalan fiatalkor... Azóta otthonosan mozgok náluk, velük, ismerősként köszönnek, újabb prédát látnak bennem. Nem vagyok senkinek a csaja, mindent szabad. Az első pár óra tisztaság után az sp-hez nyúlok, az órák óta dübörgő monoton zenét máshogy nem lehet elviselni. Agymosás második fázisa. Ex kezembe nyom egy ginat, nem tudom hány cseppes lehet, nem kérdezem. Ízéből ítélve 4-5. Eszméletet nem, de kontrollt azt veszítek...

Mocskos világ.


Lehet hogy hitetlennek a végén még igaza lesz és 'elfogadom és továbblépek" lesz a blogból, bár én nem szeretném. Végigcsinálnék egy kurvás szerepjátékot...

2009. szeptember 4.

Mantra

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

2009. szeptember 3.

Mondtam már, hogy szeretem Fodor Ákost?!

Egyveleg

Jelentem: nekiálltam a szakdolgozatnak! Barátnőm msn kiírása elérte azt amit nem gondoltam volna. Önszántamból, semmi külső kényszer hatására nekiállok. Én. Ugyanis fél óránként közli velem, hány oldalnál tart, és "mennyire imád ezzel foglalkozni". Frusztráló... Szóval az elhatározás már megvan, a kivitelezéssel még akadnak problémáim. A témaindoklást ma délután megírtam, az eddig is a fejemben volt, nem nagy teljesítmény. De hogy hogyan tovább? Remek kérdés. Kutatni kellene, kérdőívezni, mélyinterjú meg isten tudja mi nem, de jelenleg maximum google-val tudnék, ami nem túl objektív eredményt adna. Úgyhogy egyelőre be kell érni ezzel. Apropó még mindig várom az önkénetes szakdolgozat felájánlásokat....

Más. Eszter (ex jelenlegi(?) csaja) elolvasta az sms-eimet. Semmi extra nem volt benne, és nem értem miért ne írhatnék exemnek sms-t. A hivatalos státusz szerint barátok vagyunk. És erről ma meg is győzött. Nagy meglepetésemre mellémállt, hogy márpedig barátok vagyunk, függetlenül attól mi volt vagy mi lesz köztünk, és ha ezt Eszter nem tudja tiszteletben tartani akkor nincs miről beszélni. "Nőként meg férfiként már rég elveszítettük egymást, barátként nem fogom engedni. " Továbbá olyan mondatok is simogatták a büszkeségemet, mely szerint eddig tabu téma voltam köztük, és ha Eszter rólam kérdezgetett, leterelte, hogy semmi köze hozzá. Velem simán kipletykálta a csajt, a szexuális szokásait is ismerem (ami hagy némi kívánnivalót maga után) és jól esik, hogy engem tisztel annyira, hogy nem beszél rólam.

2009. szeptember 2.

Swaytől loptam

Kezdjük az elején. Arctisztítás. Balea Face Tonik-ra esett a sokadik választás, nagyon jó illata van, nem túl erős, és olyan természetesnek hat. Hetente kétszer az Avon mélytisztító arcradírjával kínzom a bőröm, iszonyú erős, mentolos, és szabályosan érzem ahogy utat tör magának az elhalt hámsejtek között. (Te jó ég, ez milyen mondat lett...). Arcápolásra szintén az Avon-ból válogattam, egy teafa-uborka krémet, az illatát ugyan nem szeretem, de a hatása tagadhatatlan. Hogy ne csak kozmetikumokat soroljak, megemlítem a gyümölcsös joghurtos arcpakolásokat, élesztős arcradírt, a Swaynél is bevált tengeri sót, ananász héja mint bőrradír...etc. Fogápolásra nincs bevált termékem, viszont ahhoz ragaszkodom, hogy csak fehér színű fogkrémmel mosok fogat, ne legyenek benne mindenféle szines csikok. És ugyanígy a többi terméket illetően sem esküszöm egyetlen darabra, talán még a parfümök, DKNY illetve Bruno Banani. Azt tudtátok hogyha egy semleges illatú krémmel előbb bekrémezitek a nyakatokat, tovább megmarad a parfüm illata?!
Testápolóknál sem az illat számít nekem, sőt...egyenesen idegesít ha mindenféle barack meg zöldalma illatom van... maradjunk a Nivea-nál. És a legújabb szerelem, ennek valami hihetetlen illata van, mindenféle terméket vettem ebben az illatban, függővé tesz.

2009. szeptember 1.

Fél napja vagyok itthon, és már nem kapok szikrát.

X üzenete:
legyel a szeretom, akkor majd tudni fogom, hogy felretudod tenni a buszkeseged
Hazaéééééértem. De már mennék vissza... Kipihentnek nem nevezném magam, barnának sem, mivel az esetek többségében éjszaka éltünk és átaludtuk a napozós időszakot. De hihetetlen élmény volt, csodaszép helyeken jártunk, flörtölgettünk, sokat nevettünk, méltón búcsúztattuk el a nyarat. :)

2009. augusztus 25.

Holnap elutazom, bírjátok ki nélkülem egy hétig (ehehhe). Mindenki vigyázzon magára meg a másikra, pusz-pusz.


...Idegen vágy egy idegen ágyon....

2009. augusztus 23.

Ez a listák hete... Igazából sorrend nélküli lista. Legyen a címe az hogy "életem könyvei". Elég sokat foglalkozom azokkal a súlyosnak tűnő szavakkal mint például: morál, erkölcs, etika... értékrend. Ha a könyveimre nézek ugyanez a téma. Olyan kérdésekre keresnek választ, amelyre a világ összes könyve sem lenne elég. Vagy egy is sok lenne. Valami furcsa szorongásra ad okot, mégis szórakoztat.

1. Elisabeth Wurtzel - Prozac nation
2. Tisza Kata - Magyar pszicho
3. Feldmár András - Tudatállapotok szivárványa
4. Albert Györgyi - Miért pont én
5. Jean des Cars - Sisi avagy a végzet
6. Beverly Donofrio - Fiúk az életemből
7. Berkesi András - Útlevél a pokolba
8. Daniel Keyes - Billy Milligan háborúi
9. Kay Redfield Jamison - A nyughatatlan lélek
10. Bartis Attila - A nyugalom
11. Tisza Kata - Doktor Kleopátra
12. Salamon Pál - Zariffa
13. Márai Sándor - Naplók
14. Sylvia Plath - Üvegbura
15. Esterházy Péter - Tizenhét hattyúk
16. Philippa Gregory - A másik Boleyn lány
17. Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége
18. Doris Lessing - A fű dalol
19. Celia Rees - Bűbájos Mary
20. James Frey - Millió apró darabban
21. Koncz Orsolya - Hullámvasút
22. Popper Péter - Pilátus testamentuma
23. F. M. Dosztojevszkij - Feljegyzések a holtak házából
24. Lauren Weisberger - A főnöknőm egy boszorkány (The Devil wears Prada)
25. Csíkszentmihályi Mihály - Flow/Az áramlat
26. Jean Sasson - Ester gyermeke
27. Stephen Davis - Jim Morrison élete, legendája, halála
28. Nikki Sixx - Heroinnaplók
29. William Makepeace Thackeray - Hiúság vására
30. Sylvia Plath - Naplók

És még mennyit tudnék...

2009. augusztus 22.

Ha magabiztos vagy, olyan dolgokat is elárulsz magadról, amiket máskor nem tennél. (Igen, igen, topmodell-t nézek...)
Szóval az én titkaim:
- leírhatatlan mennyire félek a fulladástól
- régebben mániákusan rettegtem a tűtől (ezt ma már legyőztem...), de a vérnyomás mérés mai is padlóra visz. Nem vicc, komolyan. :D
- naponta csomószor mosok fogat, mert sárgának látom őket
- utálom ha izzad a tenyerem, ettől ideges leszek és még jobban izzad.
- ha egyedül vagyok, szoktam énekelni
- nem mosok kezet cicasimogatás után (ha saját cica, az enyémek tiszták és egyébként sem moshatom meg 3 percenként)
- kávéval öblítem le a hajam hajmosás után
- mp3 lejátszóval a fülemben alszom el
- nem iszom alkoholt
- szeretem a savanyú uborkát magába
- csak a kemény, éretlen, még zöld gyümölcsöket eszem meg, vagy max. éretten de akkor fagyasztva!
- ha tehetem nem szárítom a hajam
- napszemüveg éjjel-nappal
- utálok kocsival parkolni, nem is tudok
- idegesít ha valaki minden apró dologért bekapcsolja a mikrót
- ha otthon vagyok, mindig szól valamilyen zene amitől a szüleim másznak a falra
- nem tudok főzni
- nem ütöm le a legyeket
- nem engedek be akárkit a szobámba
- szeretem az orális szexet
- meg az análisat is
- az egyik dolog amit szándékosan megnézek egy emberen, az a cipője
- a másik hogy belenéz-e a szemembe ha hozzám beszél. Állítólag annyira feltűnően vizslatom a másik szemét, hogy ettől ő érzi magát kényelmetlenül...
- sokszor remeg a kezem
- bosszant ha az öreg nénik az utcán beszélgetnek amikor én arra megyek
- keményen beszólok ha valaki tiszteletlen (boltban is, ha az eladó nem köszön)
- könnyen alakítok ki függőségeket..
(...)

2009. augusztus 20.

A lemondás hatalom.

Azt a helyzetet teremtettem saját magam számára, hogy már a kezemben lenne, ha akarnám. De nem akarom, ugye?
Éjjel álmomban a szexi, 35 év körüli vízvezeték-szerelőnkkel szeretkeztem, de olyan intenzíven, hogy vágytól remegve ébredtem. És azóta sem bírok magammal...

2009. augusztus 17.

2009. augusztus 15.

Öngyilkos küldetés

Szerintem a világ: alakoskodó, alattomos, alantas, alávaló, aljas, álszent, álnok, becstelen, befejezetlen, befolyásoló, bénult, bukott, cinikus, csalfa, csorbult, csúfos, csüggedt, deficites, degradált, delejes, deprimált, deviáns, dicstelen, elutasító, együgyű, élhetetlen, élvezhetetlen, embertelen, enervált, erélytelen, erőltetett, eszeveszett, fegyelmezetlen, fejlődésképtelen, feledhető, felfuvalkodott, felszínes, felületes, fennhéjazó, fullasztó, gátolt, giccses, gonosz, gyalázatos, gyötrő, hitvány, hazug, hálátlan, hitszegő, hiteltelen, hamis, hanyag, holt, igaztalan, igénytelen, imitált, irreleváns, iszonyú, kezelhetetlen, képmutató, kietlen, korrupt, könnyelmű, követelőző, közömbös, ledér, materiális, maximalista, megalomán, mértéktelen, nyers, nyugtalan, obszcén, orv, pénzéhes, progresszív, ravasz...

(a felsorolás alkarvagdosás miatt félbeszakadt)

2009. augusztus 14.

Hát....nincs semmi. Konkrétan a héten még semmit nem csináltam, és vajmi kevés esélyét látom, hogy ez a tendencia a hétvégéig változna. Na jó, nyilván nem. Jelentkeztem egy álláshirdetésre, amin csúfosan megbuktam. Nem olvastam el alaposan a szöveget, illetve egész pontosan az aktív német nyelvismeret kifejezésnél átsuhantam az "aktív" jelzőn. Papírom ugyan van róla, de mivel nyelvvizsga óta egy mukkot sem beszéltem, már bemutatkozni sem tudnék. De annak ellenére hogy feleslegesen raboltam az idejét, a fazon nagyon jó fej volt, felajánlotta hogy ha majd felelevenítem a nyelvismeretemet, szívesen látnának (nyilván...) és a külső konzulensem akart lenni. Itt állt meg bennem az ütő. Hogy b.zdmeg, nekem még szakdolgozatot is kell írnom. Kettőt, kapásból. No persze túlzok, ennyire link alaknak azért ne képzeljetek, az egyikhez már fél éve tudom a témát!És kb ennyi. Hogy miből fogok összeollózni 70 oldalt + mellékletet, azt még nem tudom. Úgy márciusra lenne esedékes... Nem tudom más is így volt-e vele, de én meg vagyok győződve róla, hogy ezen bukom el a diplomát. És ez most nem vicc. Én tervező vagyok, mindent kigondolok, és mire a megvalósításra kerülne a sor, addigra elmúlik a lelkesedés és kigondolok valami mást. Egy egyszerű szemináriumi dolgozatot 15-ször kezdek el. Hogy a fenébe írok én valami tudományos értékű munkát? Mindenről el tudom mondani a véleményem maximum 1 oldalban. Vagy lehet, hogy nem vagyok elég tájékozott, hogy bővebben beszéljek bármiről? Megesik. Szóval...valakinek nincs egy felesleges diplomadolgozata?!

2009. augusztus 12.

Fura álmom volt. Egy régi barát szerepelt benne, akivel már évek óta nem tartjuk a kapcsolatot. Maga a kapcsolat sem tartott sokáig, egy viharos év volt talán. Közben jött egy új szerelem és új társaság, új értékek, új normák....elkezdtünk távolodni. Megelégeltem a szókimondó, nyers stílusát és elküldtem. Itt van tőlem 20 percre és 2 éve nem láttam. Különösebben nem is hiányzik. Annyit tudok róla azóta, hogy barátnője van és együtt élnek. Álmomban meg kisbabájuk volt. Hogy ez akar-e valamit jelenteni, vagy szimplán tényleg babájuk lesz, nem tudom. De nem is érdekel.

Amilyen könnyen építem le a barátaimat, annyira ragaszkodom az exekhez. Elmegy egy barát? Oda se neki. Lógni mással is lehet. Gondolom azért, mert a lelkemből ők sosem kaptak, így aztán nem is nagy veszteség. Van akivel egyetem alatt lehet beszélgetni, van akivel vásárolni lehet, van aki sportra vesz rá...etc. Minden funkciónak külön ember. Végiggondoltam, hány barát van aki tudja hogyan élek, mit éltem meg, mit szeretek, mivel telnek a napjaim. Jó ha egy... Mindig mindent a szerelemre raktam fel. Innen lehet ám igazán nagyot esni.

2009. augusztus 11.

A bejegyzést eltávolította a szerző.

2009. augusztus 9.

Én egy igazi tanárnéni vagyok, ez a mai nap után kiderült. Rengeteg dolgot megtanítottam sokmindenkinek a szobában, figyeljetek csak!
Arra járt Porfrakk, a pormacskák réme, tisztaság is lett utána. Az asztalom letörölte magáról a port, így csilii-villi lett megint. Az ágyam megint kitanulta, hogy hogyan is kell rendben kinézni. A ruháim összehajtva várják testemen a gyűrődést. A konyhában a poharak elmentek fürdeni, én már csak a szárítkozást láttam. A mosógépből a ruháim meg felmásztak a szárítóra. Csak lestem nagyokat...

2009. augusztus 7.

Imádom, hogy a keresők mindig a drog miatt találnak meg... Másról is írok, hé!

2009. augusztus 6.

Help me, I'm dying

Ébredés óta úgy érzem magam, mint akit fejbe basztak egy hatalmas téglával. Ezen okból reggeli gyanánt nem energiaitallal indítottam, hanem 100%-os narancslevet ittam, 2 pohárral is. Semmi javulás, úgyhogy mégis jött az energiaital. Semmi. Reggeliztem is. Semmi. Megettem fél tábla csokoládét, hátha a vércukrom. Hát nem. Ettem gyümit is, sárgadinnyét meg barackot, de még mindig ugyanaz a monoton zsibbadás. Dél körül gyógyszert is bevettem, mert bármennyire hihetetlen nem vagyok a fájdalomcsillapítók híve. Lefeküdtem aludni, de forgott a szoba. Elemnetm sétálni, de vissza kellett fordulnom, mert úgy éreztem menten összeesek. Az előbb végső elkeseredettségemben elmentem fürdeni ilyen korán, hátha a relax jót fog tenni. Eleinte jó is volt, amíg nem támadt az a kényszer(?) képzetem, hogy nem kapok levegőt a sok forró gőztől. Szóval most vagy az jön, hogy annyira kiütöm magam, hogy ne legyen energiám ezzel foglalkozni, vagy mondtok nekem valamit, amit még nem próbáltam.

2009. augusztus 4.

Torok- és szívszorongató napok. Negatív gondolatok, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, önmarcangolás. És ráébredés. Hogy nem kapjuk vissza az elszalasztott pillanatokat, lehetőségeket. Mindegy mit csinálsz, te csak egy bábu vagy aki lépegethet, de a játékszabályokat mások írják feletted, közösen. Csak ez van, csak a most, csak a pillanat. A pillanat sem csak rajtad múlik. Mert az önzőség. Ridegség. Engedd, hogy másnak is legyen beleszólása. Mert jó csak így lesz. Rossz is. Mindig búcsúzni kell és mindig jönnek helyettük új emberek. Éld meg! A búcsúzás mindig örökre szól. Mert aki elment, elment.

Ha valakit nem látunk többé, csak az emlékezés marad. Így hát magam elé képzelem. Mindig lezser volt, farmer, póló...hanyagul elegáns. Szőke haj, szálkás test, bomlanak utána a csajok. Szájában mindig cigaretta füstölög, őszinte kacagásától visszhangzik a tér. Benne van minden jóban, pár perc vele mindig kalandot ígér. Örök emlék a Színház téri szökőkútban való fürdőzés.

Vajon emlékezni fogok rá 10-20-30 év múlva is? Én már felnőtt leszek, de ő még mindig kamaszként fog élni az emlékeimben. Nagyon nehéz elképzelni, hogy dolgozik, családja van, kopaszodón, sörhassal, gyerekzsivaj közepette nézi a tévében a meccset. Ez mind olyan idegen tőle. Nem tudott egy helyben megmaradni, lételeme volt a változás, a mozgás, a tevés. És az adrenalin hajszolászás.
Kalandok...féktelenül, csillogó szemekkel kereste őket, sosem követett senkit. Drog, szerencsejátékok, kétséges tisztaságú üzletek...csak a buli. Szabad volt, bohém, talán meggondolatlan...vagy inkább ösztönös, nem kötötték társadalmi elvárások, azt tette amit ő akart. Ki ítélné el ezért? Fiatal volt, megtehette, hogy egy évig csak...él.

Elment. El akart menni. 3 éve...

2009. július 30.

Hiúság vására

Akartam. Hogy újra akarjon. Csak egy napig. Azért hogy aztán én hagyhassam ott. Régóta érik az elhatározás és már nincs hova húzni. Hitegetni, hazudni, kifogásokat keresni.... De utoljára hallani akartam. Mert kellett. Aljas, tudom. De nem játék volt. Ha elengedem a csúcson, mindig szeretni fog. És én ezért fogom mindig viszontszeretni. Muszáj megmaradni a szép emlékek formájában mert együtt nincs tovább.

"Ha haladékot kaptál, nem árt az eszedbe vésni, hogy az sem tart örökké!"

Elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem...

2009. július 28.

Tegnap kolán agresszív - világundor flashen kiakadtam exre, és a következő párbeszéd (ami inkább monológ) zajlott le élőben, több fül és szemtanu előtt. Válogatott káromkodások, elég nehéz volt megőriznem nőiességem és finom szofisztikáltságom, úgyhogy gyenge idegzetűek ne olvassák!

- te egy kibaszott önző seggfej vagy. Bármikor lenne szükségem rád, mindig akad fontosabb dolgod, de ha neked kell valami, álljak vigyázba, mi? Kurvára meguntam, hogy soha a büdös életben nem lehet rád számítani, mert egy lelketlen önző fasz vagy.
- dolgoztam és fáradt voltam...
- Kifogást mindig tudsz találni, abban nagy vagy. Én még semmi jót nem kaptam belőled, te viszont elvárnád hogy az egész karom adjam. Tudom hogy hiába vágok bármit is a fejedhez, lepereg rólad, mert gerinced sincs. De a saját szavaid talán elgondolkoztatnak kicsit, pár napja azt mondtad, hogy "megbuktam mint barát". És tudod mennyire igazad volt? Egy bukott senki vagy, egyedül fogsz meghalni, mert a kutyát sem érdekli mi lesz veled, ha már nem megy ilyen jól az üzlet.
(közben barátai csitítanak, hogy túlzásba viszem)
- Kiismerhető vagy, egy nyitott könyv amiben kedvére lapozhat az ember. Csak hogy akkor sem talál benned semmit, amire érdemes lenne odafigyelni 3 percnél tovább. Szerencsétlen önző fasz. Rohadj meg!

3 órával később telefon. Ő az.
- lehiggadtál már?
- le, de igazam volt.
- nem volt.
- amúgy meg nem vágom miért nyafogsz amikor xy lekötött helyettem...
- féltékeny vagy?
- lehet....
(...)


Ma délelőtt egy közös barátunk, aki végignézte a magánszámomat.
- rendesen kiosztottad
- ja, picit túlfeszültem, de már nagyon kikívánkozott belőlem.
- azt hittem ezek után szóba sem áll veled, nemhogy még ő hív fel... Ezeket a műsorokat tényleg csak neked nézi el.

2009. július 27.

"Magyar Pszicho"

Néha kétlem, hogy egy nyugodt,
izgalommentes élet
kedvemre való lett volna;
olykor mégis vágyom rá.

/Byron: Kósza Gondolatok/

Mondják, hogy minden történetnek van tanulsága. Így hát gondolom az enyém sem lehet tanulság nélküli. Ha más nem, elrettentő példa. Napok, sőt hetek óta kering a fejemben ezer meg ezer gondolat, hogy majd jól leírom őket, de nem érzem magaménak ezt a blogot. Porhintés az egész, cenzúra. Kiragadok egy szeletet a világból és ez alapján ítélnek meg/el. Mióta pár ember előtt az arcom is adtam hozzá, még kínosabb. Nekem. De valahol el kell kezdeni vállalni magam, maximum az olvasószám csökken. Hát akkor lássuk....

Mielőtt bekopogott hozzám a szerelem, én igazán jó ember voltam. Jól tanultam, versenyekre jártam, nem jártam bulizni, nem is érdekeltek a fiúk, nem ittam, jól elvoltam egyedül is, és persze imádtam a könyveket. Kitartó és szorgalmas voltam, kurvára szorgalmas. Szüleim nem akarták féken tartani az álmaimat és csak most kezdem értékelni - miközben már megtapasztaltam annyi csüggesztő élményt - milyen komolyan vették az elképzeléseimet és az ötleteimet. Sokáig őket hibáztattam az állapotomért, de kezdem úgy gondolni, hogy bennem mindenképpen felszínre bukkant volna a hajlam. Majd biztos ugyanilyen hirtelen le is állok.

Szóval 17 évesen jött a szerelem aki megmutatta nekem a világ nem mosolygós arcát. Ő csak elhúzta a függönyt, az ajtók-ablakok kitárása tavaly történt, a mostanság is sokat emlegetett exnek "hála". Önzés, gátlástalanság, érzelmi kifosztás, kokainhegyek, gina, erőszak, féktelen tombolások. Mivel mindig is hajlottam az erős és kizárólagos szenvedélyekre, nem volt nehéz dolguk velem. Nem tagadom, tetszett ez az újfajta szabadság és élet felfogás, valahova tartozás, hagytam magam sodortatni. De váltig állítom hogy pozitív hatása is volt mindennek, megtapasztaltam a határaimat. Már nem botránkozom meg, nem fordítom el a fejem, ha intravénás adagolást látok, hogy tisztában vagyok mindennek a hatásaival és nem hiszek a média népbutításának, vagy hogy esetlegesen tudom mit kell csinálni ha valakit túllépi a határt. Láttam szétlőtt vénákat, betört arcokat, nyálfolyós kómában fetrengő alakokat, csajokat akikkel több 10 ember előtt szeretkeztek és ők másnap semmire sem emlékeztek, kemény zsarolásokat és fenyegetéseket. Attól, ha a fejed a homokba dugod, attól még a valóság körülötted van...

Olyan dolgokat tettem, amikről azt hittem soha nem lennék rá képes. De egy valamit megtanultam: van egy énem, ami mindig is képes volt rá...

2009. július 23.

Berlin Calling

Inkább egy kis filmélmény. Megnézésének több oka is volt, részben hogy volt időszak (van is?!) amikor erről szólt az életem, másrészt pedig egy a filmmel kapcsolatos idézetre bukkantam valamelyik oldalon, amelyben említve van Jim Morrison és Johnny Cash is, amire én kitágult pupillával és mérhetetlen érdeklődéssel reagálok. Na meg a téma sem utolsó...

"Elsősorban az őrület és a művészet közti harcot akartam ábrázolni, azt a küzdelmet, amely annyi nagy zenész, többek között Jim Morrison vagy Johnny Cash életét is végigkísérte"

Mondják, hogy a technosok a 21. század hippijei. Szexuális tabukat döntögetnek, drogoznak, szabad szerelemben élnek, mindenki egyenlő. Érdekes, csalogató világ, amiben nagyon el is lehet veszni...

Felismerés

Rájöttem, hogyan működök. Igen, 22 év után ez is sikerült... Szóval van nekem ez a régen felismert ámde időben nem kezelt önértékelési problémám, amit azóta senem sikerül kinőni, és ami komoly galibákat tud okozni. Mondjuk hogy a folyamatos "bizonyítási kényszer" miatt a delikvens sarkon fordul és otthagy a fenébe, amitől én igencsak meg tudok borulni. Más kérdéd, hogy az ő helyében én is ezt tenném... Csak nekem tényleg annyira rossz véleményem van saját magamról, hogy el sem tudom képzelni, hogy valakinek hosszútávon szüksége lenne rám. És ez nem önsajnálat. Azt meg nyilván mások nem tudják hova tenni, hogy miért kell nekem mindent bizonygatni. Veszett ügy.

Például: Ha úgy érzem, hogy hanyagolva vagyok, akkor szerencsétlen egyénnek utána bizonyítania kell. Nem folyamatosan, elég egyetlen kedves gesztus, amitől én elhiszem, hogy mégis fontos vagyok, egészen addig míg újra meg nem rendül a hitem.
Márpedig ahhoz elég annyi, hogyha látom hogy fent van msn-en de nem ír rám egy teljes napig. Nektek ez bizonyára nevetségesnek hangzik, mert miért kellene minden egyes nap beszélnünk valamiről?! De nekünk kell. Mert szoktunk. És Ő is ugyanígy van ezzel, ha nem írok rá, tudja hogy valami gáz van. Vagy a kedvem van a béka feneke alatt, vagy valamiért nagyon megsértődtem rá. Ez ilyen kimondatlan alapelv köztünk.
Na már most, én írtam neki hétfőn, amire nem válaszolt. Következmények: Habcsók előtt lepereg az egész hétvége hogy mit mondhatott amivel megbántotta a célszemélyt -> megnyugszik hogy nem ő a hülye, ő nem csinált semmit, viszont vele nem lehet megtenni hogy csak úgy nem válaszolunk többszöri villogás után sem, úgyhogy eltűnik, nem keresi 3 napja-> ex ma délután sms-t ír hogy hol a fenében vagyok és beszélgessünk és annyira figyelmes mint még életében nem volt-> Habcsók megnyugszik hogy mégiscsak szükség van rá és igenis van aki észreveszi ha eltünik az éterbe.

Szánalmas.

E. #2.

Ez úgy látszik Elisa hét, pedig nem terveztem.A lesötétített, kellemesen hűvös szobában, elnyújtózva az ágyon, jéghideg dinnyés Bacardit szürcsölgetve élvezem Őfelsége a Halál társaságát, hála az 1996-os Szegedi Szabadtéri Játékoknak. Yupppiiiiiiiii, Mester Tamás féle Elisa. Pult alatt jutottam hozzá, színház saját célú felvétele és a kép minősége hagy némi kívánnivalót maga után, viszont vannak benne érdekes kameraállások és a hang is tökéletes, szóval én nagyon tudom élvezni. Meg mosolygásra is ad okot bőven, például amikor Bereczkit még a tömeg soraiban látom kórust énekelni. :)))

Szóval most nekem jó. Nagyon jó.

2009. július 21.

E.

Hasztalan már kérdenünk,
Csak frázisokból érthetünk.
E rossz világban így lakunk,
Mert innen immár nincs kiút.

Már elkövettük mind a bűnt,
A szép erény mind megy nagyon,
És folyton átkot szór a szánk,
De minden áldást visszavon.

A borzalom nem háborít,
A szépre már nem gerjedünk,
A jón okulnunk túl kevés,
A rossztevés csak vicc nekünk.

A sok csodából rég elég,
A dolgaink közt nincs határ,
A kínhalálnak hangjait,
A földi fül jól bírja már.

De nincs tovább a kérdezés,
Mert több esély nem lesz soha,
Az otthonunk e holt világ,
Mely önmagának gyilkosa.

És bármi van, vagy bármi lesz,
Csak arra kell, hogy múljon el,
A szenvedés a tiszta kéj,
Ha van halál, az érdekel!

Sz. P. Sz.

2009. július 20.

N e m b í r o k i t t h o n l e n n i . De máshol se jó. Jó?! Mikor éreztem én ezt utoljára, istenem....plafonnézegetés közepette ritkán bukkan fel a dolce vita. Naphosszat magamra zárom az ajtót, mert fájnak a hozzám intézett szavak, idegesít a jövés-menés a lakásban, a macskadorombolás, az ebéd illata, az ajtók csukódása, és a többi jól ismert nesz. Elidegenedtem. Ma egy hatalmasat veszekedtem apukámmal, semmiségen, de temperamentumos ember lévén (volt kitől örökölnöm) elkalandoztunk és egymás fejéhez vágtunk mindent. Illetve főként ő az enyémhez. Leginkább hogy semmit sem csinálok itthon, hogy egész nap a szobámban ülök, igazán megerőltethetném az úri seggem akkor talán még valami hasznom is lenne... Mintha jókedvemben tartózkodnék minden(ki)től. Én meg csak álltam, szótlanul, könnybelábadt szemekkel tűrtem a szitkozódást. Amikor befejezte, megfordultam, visszamentem a utóbbi napokban egyetlen életteremmé vált szobámba, vártam míg megnyugszom kicsit, mert a zihálás miatt még félre nyelem a gyógyszert (maga a következmény nem izgatna, csak a fulladástól félek), kihúztam 1 utcát és katatón állapotban tovább bámulom a plafont.

El sem hiszi, mennyire bántanak a szavai. Mintha kést forgatna bennem....csak legalább halnék bele.

"Jöjj hát Halál,
ne hagyd hogy várjak
Elég volt a szenvedés
Jöjj válts meg hát!
Te jó Halál!Te átkozott!
Jöjj, ments meg már!"

(Ha Sz.P.Sz az, tényleg jöhet!)

Upd 20:55: 2. utca...

2009. július 18.

StrandÉlmény

A tegnap volt az igazi kikapcsolódás napja, talán az első ezen a nyáron, de nem az utolsó. Ismeretségi körömnek köszönhetően itt pancsoltam tegnap, éjszakai fürdés volt, pár baráton kívül a kutya sem volt ott, nem kellett nyomorogni a medencében. :) Igaz, hogy a gőzkabinban úgy kellett összekaparni (95%-os páratartalom, vágni lehetett a gőzt és 55 fok volt), az ott eltöltött 35 percet meglehetősen rosszul toleráltál a szervezetem, konkrétan mire éreztem hogy valami nem oké és elindultam volna a kijárat felé, addigra elájultam. De egyben vagyok. ;)

2009. július 17.

Hogy búcsúzol el valakitől, aki nélkül nem tudod elképzelni az életed?

2009. július 15.

- az e-mail még nem érkezett meg, igaz vasárnap volt a határidő, addig áll a drukkolásra való felkérés. :) Nagyon szeretném, ha pozitív bírálat születne, szó szerint megmentene saját magamtól.

- takarítok. A kényszeresség átterjedt az életemre is, számos emberrel kapcsolatban égettem fel azt a bizonyos hidat, kivel veszekedve, kivel közömbösen, kivel lélektépve. Ex még kérdéses, az elkövetkezendő 3 napban derül ki merre billen a mérleg nyelve. Kértem, hogy amennyiben lehet, ne nehezítse meg ezt a 3 napot, sőt örömmel venném, ha némi támogatást is kapnék. (A tárgy magánügy...) Helyeslően bólogatott, átbeszélgettük telefonon a délutánt, kitartóan tűrte hogy dőlt belőlem a szó és bizony néha a könnyeim is potyogtak. Kíváncsi leszek meddig fog tartani a lelkesedése, ezen áll vagy bukik minden.

- Újból Tisza Kata Doktor Kleopátrájával gyógyulok, az a könyv egy az egyben mintha rólam szólna, nem is tudom hányadszor olvasom. Valahogy megnyugtat, hogy nem csak én lehetek ennyire agyhalott, függő, lelkisérült, szerelmes - nem is tudom hogy nevezzem - hanem még egy könyv is van róla(m). Aztán nekiesek a Porzac-országnak - szintén sokadszorra - és akkor teljes lesz a gyógyulás. Most ugrik be, hogy esküszöm azt álmodtam, hogy T. K. kommentelt a blogomra...

- Filmet is néztem ám ma. Itt bukkantam rá tegnap egy remek filmajánlóra, ma pedig már időt is kerítettem a megnézésére. Nem mondanám kultuszfilmnek, sem etalonnak, sem olyan filmnek amit akár többször is megnzne az ember (legalábbis én biztos nem), de egyszer mindenképp megéri. Cselekmény nem sok van benne, párbeszéd annál több, inkább a lélektani dolgokra helyezi a hangsúlyt. Kicsit olyan Jövőre, veled, itt hangulata van, a téma is kísértetiesen hasonló (értsd: ugyanaz): adott egy férfi, adott egy nő, korábban házasok voltak. Nem működött, elváltak, eltelt 20 év, újra találkoznak, beszélgetnek, szeretkeznek, majd mindenki megy amerről jött. És tényleg a végén hangzik el a nagy igazság, hogy boldognak lenni jó, csak baromi nehéz.

- Aztán ha már filmek, Rickie-nél is láttam filmajánlót, konkrétan a Das Wilde Leben-re gondolok, annak is pár napja nekiestem, viszont bármennyire keresek, nem találok hozzá feliratot. Szip-szip. Valaki igazán megszánhatna egyel, ha esetleg...


És csessze meg, tényleg baromi nehéz.


Neked

Meglepett hogy olvasol...

2009. július 13.

No hát akadt egy kis malőr a sablont és az engedélyeket illetően (értsd: valaki piszok mód belenyúlt a blogomba), ennek kiküszöbölésére volt a kis blogszünet. Amúgy is érett már egy sablon módosítás, de lusta disznó létemre halogattam, viszont ez a "kedves" ember megelégelte a trehányságom és ösztönözni kezdett. Ezúton is "köszönöm" neki...


Amúgy meg fontos e-mailt várok... drukk mindenki. :)

2009. július 8.




Olyan vagy nekem mint a drog,
mint a saját ínyem szerint kevert
h e r o i n .



2009. július 5.

Huligánok

Tegnap koncerten tomboltam. Nem mondhatnám, hogy véletlenül tévedtem oda, annak ellenére hogy a zenekar nem a kedvenceim közé tartozik (bár nem kapcsolom el ha meghallom őket) inkább olyan semleges elképzeléseim voltak az estéről, akár még jó is lehet. Jó is lett. Nem tagadom, az a berögzült információ is velem jött a koncertre, miszerint az énekes egy szegedi koncerten lefejelte az egyik rajongót a tömegben. Hö.. A tegnap este után kijelenthetem, hogy 10 méteres távolságból megállapítva, nem tudom ezt elképzelni. Annyira tisztelettudó volt, minden szám után 2-3 perces "nagyon szépen köszönöm"öt mondott a "mélyen tisztelt közönség"-nek, hogy abszolut beleszerettem. A koncert eredetileg másfél órás volt, de 2 és negyed óra után még mindig nem jöttek le a színpadról, örömzene volt. Nagyon tudnak hangulatot csinálni a fiúk, és azon kaptam magam, hogy ott őrjöngök a tömegben. Jó kis este volt. :)

2009. július 3.

Szóval, ha jól értem, a lényeg az lenne, hogy ne képzeljem, hogy kivétel vagyok és meg tudok változtatni egy férfit. Jó, lesz min elgondolkoznom.

2009. július 2.

Nem értem az embereket. Jelenlegi csaja (Eszter) ír nekem egy levelet egy közösségi portálon keresztül, hogy miért nézegetem, kvázi lebaszott. Válaszlevélben baráti hangsúllyal majdnem elnézést kértem tőle, valóban egyszer megnéztem, nem tudtam hogy ez ekkora probléma. Erre jön az újabb levél, amiben UTASÍT hogy ne kutakodjak. Na itt elszakadt bennem a cérna, válogatott osztást kapott, tartalomként pedig az szerepelt, hogy ne rajtam vezesse le az üldözési mániáját, és hogy nevetséges ez az egész vita, abbahagyhatnánk, de ha ő élvezi, akkor nem rontom el, folytassuk.

2 perc múlva ex msn-en szintén lebasz, hogy mi a fenét csináltam, mert a csaj besértődött és kidobta.

Én vagyok a hülye vagy mindenki más?
4 napja nagytakarítás zajlik. Beszereztem ilyen tároló dobozokat és ez nekem most nagyon jó. Pár hete meg vagyok veszve a fonott cuccokért, nem győzöm kielégíteni ezen fajta vágyaimat. Szóval minden kacatot besüllyesztettem ilyen csinos kis dobozokba és így úgy néz ki, mintha rend lenne. Van egy 4 csillagos házam, az ötödik csillagtól csak egy függőágy választja el, amit nagyon-nagyon szeretnék, ha lenne hova tenni. Ezek mennek.

2009. július 1.

Wtf?

R a n d i r a h í v o t t !

upd: úgy, hogy közben a csajjal a van...

Never ending story

A jogerős döntés értelmében barátok vagyunk. Neki is van valakije, nekem is akad. Március óta végleg külön utakon, de keresztezzük egymást. A 13 hónapig tartó kapcsolatunkba sokan belenyúltak, nagyon aljas módon, minden napra jutott egy kitalált pletyka, egy bogár a fülbe, egy-egy elejtett célzás (a lényeg itt olvasható), de nem ez volt az egyetlen ok. Mind a ketten elég hevesek és temperamentumosak vagyunk, a veszekedések alatt könyvek és ruhák is repültek, amin a másik általában csak nevetett. Kigúnyoltuk egymást, mindig megpróbáltuk meglepni valamivel a másikat. Azt mondta hogy én vagyok az egyetlen nő, aki tudja, mivel lehet provokálni, és ő ettől megőrül. A szexuális életünk viszont kifogástalan volt együtt. Bizarr, perverz, játékos, de figyelmes. Fél pillantásból tudtuk mi a jó a másiknak. Makacsul összetartozunk mi ketten, a sok-sok gyalázkodás és ide-oda törlesztés ellenére is. Hogy mi lesz a vége? Nem tudom. Csak sejtem, hogy ő is azért nem közeledik hozzám, mert ugyanúgy gondolkodunk. Inkább ilyen barátság, mint egy balul sikerült próbálkozás, aminek kétséges a kimenetele.

2009. június 30.



Mau-tól kaptam egy játékot, aminek 2 okból is nagyon örültem.
1. Maga a tény, hogy az én lelki vergődésemet valaki annyira érdekesnek találja, hogy még egy ilyen díjjal is megjutalmazzon. :)
2. Ahogy gyorsan végigszánkáztam a listámon, nem tűnt fel, hogy máshoz is eljutott volna a játék, így én gond nélkül megnevezhetek 7 embert. :D

Sway, Playgirl, Kisvárosi lány, Mira, Oximoron, Dogrose és Rickie. :)

Sms párbaj

Kezdem újragondolni a kicsit délebbre lévő bejegyzésemet. Nem olyan biztos, hogy ez barátság..

- a fél életemet a seggemen ülve töltöm egy kocsiban a semmi közepén.
- én szeretek nézelődni. :) Eszter?
- már unom a tájat. Esztert is hagyjuk, ha érdekelne, nem neked írogatnék.
- csak akkor írogatsz nekem, ha pillanatnyilag ő nem érdekel? :)
- te is tudod, hogy nem így van. mit csinálsz?
- Blablabla. weedaman filmezek.
- jobb programnak tűnik, mint az enyém. :)

2009. június 29.

Így...

mentem volna vele sétálni, beszélgetni, meginni valamit valahol, ha igent mondtam volna...
Lips
Lips by Const featuring aerie

Me too :)


Click here to create your own painting.

Az ex-csaj

Jelen esetben én lennék az. Eszem ágában sincs éket verni ex és az új barátnője közé, de szemmel láthatólag rendesen irritálom az utódomat. Márpedig a barátságról nem vagyok hajlandó lemondani, én előbb itt voltam, bérelt helyem van. Jobban belegondolva, teljesen megértem őt, én is hamar idegbajt kapnék, ha az a nő aki hónapokat/éveket töltött azzal a pasival, akivel én még csak most ismerkedek, állandóan "jelen" lenne. Merthogy ez a helyzet, napi 15-20 sms-t biztos váltunk exel, átbeszélgetjük a napot msn-en, ha a csaj nem ér rá, engem hív partnernek az aktuális hülyeségeihez, velem beszéli ki a csajt, meghallgatja és esetenként meg is fogadja a véleményemet. Gyanítom én vagyok a legrosszabb típusú ex-barátnő, a mindig mindenhol felbukkanó, akinek éjszaka is sms-t lehet küldeni, amikor a másik csaj mellett fekszik. De nem én keresem, ő is érdeklődik utánam. Ugyanúgy megbeszéljük a problémáinkat, ugyanúgy segítjük egymást, ha kell, ugyanúgy aggódunk, izgulunk egymásért. A csajnak viszont nem kicsit szorulhat össze a szíve a nevem hallatán, naponta többször is megnézi mikor léptem be egy bizonyos közösségi oldalra, gondolom az érdekli, hogy hol vagyok. Nekem meg igencsak simogatja a büszkeségemet. Hozzátartozik a dologhoz, hogy másoknak is nagy szerepe volt abban, hogy nekünk nem sikerült ez a kapcsolat, egyikünk sem hibázott, vagy mindketten hibáztunk - nézőpont kérdése - talán ezért nem tudjuk elengedni egymást, nincs harag.

2009. június 26.

Earth Song

Nekem (és gondolom további fél billiárd embernek) ez a kedvencem tőle. Az egyik komment szerint, "what a brilliant man". És tényleg az. Delejes figura, fénykorában a kritikusok majd megszakadtak az igyekezettől, hogy valahogy sikerüljön beskatulyázni. Remek énekes, mester, költő, agyonplasztikázott lelki sérült, drogos, és biszexuális mindenevő. Aztán a szakma elfeledkezett róla, a botrányai annál hangosabbak voltak... Részemről nem az az érdekes, ahogyan élt, hanem amit írt és ahogy azt előadta. Csak ő tudott ilyen felforgató dalt írni, borsózik a hátam ha nézem, ha hallom.

2009. június 24.

Olyan piszkosul arcon vágott a hiánya, mint már nagyon rég...

2009. június 22.

Daniel Keyes

Az ohiói szatírt, aki az egyetemi város területén három nőt rabolt el, fosztott ki, erőszakolt meg, 1977 őszén veszik őrizetbe. Az elkövetőt William Stanley Milligannek hívják.

Egy meglehetősen zűrös családba születik a kisfiú, aki apja öngyilkossága és anyja újabb, szocio-horrorba illő házassága miatt, nyolcévesen furcsán kezd viselkedni. Később egyre zavarodottabbá válik. Hol gyáva és törött, hol agresszív és veszélyes. Időnként a gereblyét sem bírja el, máskor nálánál idősebb fiúkat bántalmaz súlyosan. Környezete a szokott társadalmi sémák szerint gúnyolja, szekálja, keresztülnéz rajta, vagy éppen kineveti. Nemigen jut eszébe senkinek, hogy esetleg segítségre szorul. Illetve amikor végre valaki segíteni próbál rajta, olyan esetlenül teszi, hogy még beljebb taszítja a rengetegbe, ahol csak elveszni lehet.

Billy természetesen rosszul tanul, csavarog, és ijesztő módon nem bír elszámolni az idejével. Az idővel. Mintha olykor nem tudná, mi történik vele. Nem tudja, milyen nap van. Nem emlékszik. Arra sem emlékszik, hogy megerőszakolt volna két nőt. De vádat emelnek ellene, mert elegendő bizonyíték áll a rendőrség rendelkezésére.

Fiatalkorúak börtöne, javító-nevelő tábor, szadista kamaszok, korlátolt és közömbös felnőttek, kábítószer, fegyveres rablás. Sűrűn váltogatott munkahelyek, albérletek, el sem kezdődött és máris kudarcba fúló szerelmek. Próbára bocsátják, kis nyugalma van, dolgozik, de az idő továbbra is kicsúszik az ellenőrzése alól, olykor fogalma sincsen, hogyan került oda, ahol éppen van.

Egy este kommandósok kiráncigálják a lakásából, bilincsbe verik, avval vádolva, hogy ő az ohiói szatír. Kirendelt védőt kap, hiszen nincsen pénze ügyvédet fogadni. És ez az ügyvéd az első ember, aki gyanakodni kezd: valami nincsen rendjén Billy Milligan bensőjével, ennyire jól még egy színész sem játszhatja el, hogy nem emlékszik semmire. Milligan amnéziája túl természetesnek hat. A bíró által elrendelt pszichológiai vizsgálat meghökkentő kórképet állít fel: Milligan többszörösen hasadt személyiség, legalább tíz, de inkább több ember „lakik” benne, akik egymástól függetlenül, sokszor egymásról nem is tudva, különböző entitásként küzdenek a valósággal.

A diagnózis megállapítására huszonhat éves korában kerül sor. Ettől fogva Billy Milligan egyszerre két kálváriát jár. Pokoli testi-lelki kínok árán megpróbál egybeolvadni, meggyógyulni. És megpróbálja bebizonyítani az állapotában hitetlenkedőknek, hogy nem szélhámos.

Szenvedéstörténete vége felé sokszor már nem tud felelni arra a kérdésre, ki is ő valójában. Nincsen neve, nincsen neme, nincsen életkora. Ő – nincs. Csak a bűnei, amelyekért értetlenül bűnhődik.

A legfájdalmasabb mondat, ami elhangzik a könyvben, magától Milligantől származik. Daniel Keyes, aki éveken át követte Billy Milligan életének alakulását, azt kérdezi tőle, hogy akkor most hol van ő valójában. Idebenn, feleli Billy. Az hol van? Nem tudom, válaszolja. Csak azt tudom, az a neve: haldoklási hely.

2009. június 20.

Van amikor túl sok a még egy csepp a pohárban. És nem csak túlcsordul, hanem a nyomástól szét is reped az egész kibaszott pohár. Elmentem ma anyukám elé kocsival, hogy ne gyalog kelljen hazajönnie a szakadó esőben. Olyan lebaszást kaptam, amiért térdig érő farmer nadrágban és egy rövid ujjú felsőben mentem el, hogy hazafelé csak sűrű pislogás melett láttam az utat a könnyektől... "Látszik egész nap ki sem tetted a lábad otthonról, fogalmad sincs milyen idő van." Gondoltam én naivan, hogy a kocsiban úgysem fogok fázni, úgyis csak 3 perc az egész út. Így akarjon jót az ember.... Kurváraelegem van.

Nem kérek kommentet, kösz.

2009. június 18.

Légy-ott

Megünnepelvén a vizsgaidőszak édes végét, elmentünk Orfűi tóra ahol egy weed és pár sör társaságában élveztem a napszúrást. A délután folyamán felelősségem nem teljes tudatában váltottam pár sms-t exel (miután végigtelefonáltuk tegnap a fél éjszakát) majd hazaérve a következő párbeszéd zajlott msn-en:

- ugy mennek, nincs kedvem itthon dogleni
- Eszter?
- 8-ig dolgozik
- meg sztem nem is alszik itt, en meg lusta vok odaig kimenni meg holnap delelott lesz dolgom is
- na hozok fajdalomcsillapitot
- es weedamkodunk 1-et, ismerek egy nyugis parkot
- ki nem megyek a napra..
- park= fas, pados, jatszoteres
(...)
- ünnepeltem a nyarat csoporttársakal
- bahh, megint nem jossz pecsre tobbet?
- de
- de téged miért zavar? ott van E.
- E. csak ugy van

Na most ilyenkor szerencsétlen halandó kislány, beájul a fürdőkádba és olyan jelentéseket képzel az elhangzottakba, amiket rajta kívül senki nem olvas ki belőle.
Na akkor. Szigorlat megvolt, megvan. Ötös. :) Leadtam az indexem és elkönyveltem magamban, hogy biz' szeptemberig nem jövök a környékre. Ez a vizsgaidőszak igencsak húzósra sikerült, na de most pöröghetnek a vizsgák okán lemondott programok. :)

Upd: könyv és/vagy filmajánlókat szívesen fogadok..ismeritek a stílusom. :)

2009. június 13.

Exhausted

A lelkes, szépreményű, erőtől duzzadó, fegyelmezett, mások hangulataira és érzéseire sokat adó, álmodozó fiatal lány képét kell összeegyeztetnem egy örömtelen, fásult, öngyilkos gondolatokkal küzdő, őrjöngő, kimerült, komplett őrült nőszemélyével, aki csak zaklató, bűntudattal terhelt gondolatok nélküli alvást szeretne, ezért egyetlen megoldásként fél maréknyi gyógyszert vesz be.

2009. június 12.

Ex

Értetlen. Bizonytalan. Tanácstalan.

(...)
- jó zenét hallgatsz (Kimnowak - Gyémánt)
- neked raktam be
- szeretem ezt a zenét
- már én is

2009. június 10.

Mostanában hanyagolva van a blog, a kedvenceim, és én magam is. Rettentően kimerült vagyok és a helyzet még további 1 hétig nem fog változni. Mindenkitől elnézést kérek, pótolni fogom a hiányt.

Már csak egy szigorlat van előttem, a vizsgáimat szokatlan módon, de jó eredménnyel tudtam magam mögött. A 30-as szexi tanárral például mindenről beszélgettünk, kivéve a tételemet. Macskái vannak? - kérdezte az alkaromra mutatva, mire buta fejet vágva válaszoltam neki, hogy nem, ez nem macska volt. Mire egy "ja, szexuális perverziók" válasz következett tőle majd egy kölcsönös sejtelmes mosolyt váltottunk és elköszöntem egy 4-essel.

Tegnap összefutottam Vele és újra konstatáltam magamban, hogy mekkora seggfej. Kezdődött az egész azzal a mondattal, hogy "Látom egyben vagy" - és az idő további részében pofátlanul stírölte a fenekem. Baromira irritált a nagyképű arca, ahogy szürke kisegér módjára kihúzza magát, állát felszegi, szemeit gagyi napszemüveg alá rejti és eljátsza, hogy ő valaki. Én meg egyre kisebbre zsugorodtam mellette, nem akartam hogy bárki meglásson vele. Távol áll tőlem, hogy bárkit is lenézzek, vagy szégyelljem a társaságát, de tegnap elszakadt bennem valami... annyira undorítóan mesterkélt volt minden mozdulata, hogy viszolyogtam tőle. Fél óránál tovább nem is bírtam mellette, felbasztam magam és elmentem vizsgázni.

2009. június 6.

Az sem sokat segít a helyzetemen, hogy jelenleg senki nem hisz bennem, hogy meg tudom csinálni. Én sem hiszek magamban, de legalább más hazudja azt...
Kicsit (eléggé) felvette a mókuskerék jelleget az életem, és ezt baromi rosszul viselem. Ráadásul hiányoznak a visszacsatolások, hogy tudjam van valami haszna annak, hogy napi 14-15 órát át dolgozom és/vagy tanulok, hogy a barátaimat február óta nem láttam, hogy azt sem tudom milyen nap van, merthogy minden összefolyik, a külvilággal való egyetlen kontakt a tanáraim és a munkahely. X éve tanulok, mégsincs egy nyavalyás papír a kezemben, vagy eredmény, amit fel tudnék mutatni. Mert mit értem el? Indexjegyeket? Ja... A szakdolgozataim sehogy sem állnak, még téma szintjén sem. Csütörtök reggel óta nem ettem, mert időm nem volt rá, viszont energiaital és jeges kávé töménytelen mennyiségben lett fogyócikk. Akárcsak a cigaretta, holott korábban utáltam az illatát (kivéve ha weed). A bőröm sápadt, a szemeim lilák, és egyetlen egy dolgora vágyom: egy ágyra! Elmondhatatlanul kezd elegem lenni, és annak sosem szokott jó vége lenni...ez nem fenyegetés, ez tény!

2009. június 4.

Magamra ismerek




2009. június 1.

Hello darkness my old friend, I've come to talk with you again.
Gondolom az nem a legegészségesebb lelki élet bizonyítéka, hogy összevesztem a fél családdal a salátát illetően, majd a szobámban sírva fakadtam, hogy engem senki nem ért meg.

2009. május 30.

Mert ilyet is tud

"Amúgy meg kabbe, jó bőr vagy azért"

Ismerem milyen, amikor azzal kezdi a mondatát, hogy "amúgy meg...". Akkor használja, ha zavarban van, ha nem tudja hogy mondjon ki valamit, úgy hogy ne tűnjön lelkesnek, megilletődöttnek, de mindenképp ki akarja mondani. Mintha fél vállról odavetné, poénosan, mellékes közlendőként. Aki ismeri az tudja, hogy Tőle felér egy fél vallomással. Látom magam előtt, hogy zavartan áll, elkapja a tekintetét, kezét a farmerzsebébe dugja, másik lábára helyezi a támaszt. Minden mozdulata beszél, minden mozdulatát értem.

Upd: mellesleg miért inaktív mindenki?
Ilyenkor értékelném igazán a szabadidőt, amikor fél másodpercnyi sincs. Utálom hogy rohanok, hogy a jelentéktelen dolgokkal foglalkozok (mert azzal kell...vizsgaidőszak...pff), hogy borzalmasan rossz az időbeosztásom (még mindig), hogy, hogy, hogy... Ma beszabadultam az Alexandrába megünnepelvén a baromi nagy ingyen 5-ösömet az indexben, és a szívem szakadt meg amiért csak a könyvesbolt felét vihettem haza. E téren nem vagyok válogatós, tényleg hazavinném a fél boltot, (pszicho részleget egy az egyben), a szakácskönyvektől kezdve (ebből csak anyunak adok tippeket, én nem főzök) a szakmai könyvekig, szép is lenne ha nem olvasnék, btk-s létemre tájékozottnak kell lenni...És ha előáll a szerencsés konstelláció, hogy se kötelező olvasmány, se tanulandó szöveg, akkor szabadidőmben is olvasok, sajnos még mindig sokkal kevesebbet mint szeretnék. Akarok egy könyvtárszobát, hatalmas ablakokkal, kényelmes fotelokkal és Wurtzel könyvekkel (rohadjon meg az Európa kiadó, mondtam már?)
Egy vizsga megvolt, megvan. Szerencsémre 5-ösre tudok helyeselni, biztos jó ütemben kezdek bólogatni, vagy értelmes fejet tudok vágni miközben arra gondolok, hogy mit ebédeljek...másra nem kaphattam jegyet, merthogy a "jónapot kívánok" és a"köszönöm szépen"-en kívül túl sokat nem beszéltem. Vicc ez az egyetem...

2009. május 29.

Amúgy azt álmodtam, hogy az egyik vizsga után testközeli kapcsolatba keveredtem az egyik 30 körüli tanárommal a kocsijában. Lehet így kellene megoldani a jó jegyet?!

Insomnia, untouchable

Az insomnia kifejezés nem túl találó ebben a helyzetben, ugyanis én aludnék, csak a külső körülmények nem hagynak. Nem tudom mi a fene van a macskákkal, de Playgirl-höz hasonlóan az én macskám is megkergült. Nonstop nyafog, hiába van előtte terült-terülj asztalkám, nem az a baja. Éjjel is felkelek, kiengedem az udvarra aztán persze fél 4-ig nem alszok, mert a konyhában ülve várom vajon mikor akar visszajönni. Aztán amikor hajlandó befáradni a lakásba, én kis naiv azt hiszem végre fél 4 körül elaludhatok...hát a francokat. Újra nyávog. És ez így megy 3-4 napja, mára untam meg. Szépen süt a nap, úgyhogy az egész napot az udvaron fogja tölteni, mert a gazdinak ma meg kell tanulnia 12 tételt + 15 tételt + 15 szigorlati A, B tételt. Nyilván, esélyes.... Ennek tudatában is iszonyúan feszült vagyok, vibrálok, törni-zúzni tudnék. Nagyon szeretném ezt a 3 szép kis jegyet az indexembe, de lusta trehány voltam. Illetve azt hittem, hogy tudok az lenni, de most belémhasított a felismerés, hogy én túl lelkiismeretes vagyok. Szóval magamat ismerve megiszok vagy 1,5 liter kávét intravénásan és benyalom a tételeket. Mindenkinek kellemes napot.

2009. május 28.

Miért kérdezek meg olyanokat, amikre egészen biztosan nem akarom tudni a választ?
A mai nap megint eltelt úgy, hogy semmit sem csináltam...

Szürke hétköznapok

2009. május 27.

Közkívánatra

Milyennek látom magam x év múlva? Gondolom mint a többség, munka, ház, férj, gyerekek, kocsi, kutya, cica – fontossági sorrend nélkül. Ebben a témában tényleg nincsenek extra elvárásaim vagy különleges elgondolásaim, átlag vagyok. :) Akkor most szabadjára engedem a fantáziám…
A ház..mindenképpen családi ház, én is abban nőttem fel. Hatalmas kerttel a ház előtt (és mögötte is), minél messzebb az utcától. Szeretek kiülni a napra olvasgatni, szeretem ha nem rögtön a „világba” lépek ki. A legnagyobb előnye a családi háznak a CSEND. Nincs az a pénz, amit ne érne meg, elképesztően jó dolog. Ó és erkély, mindenféle virágokkal a balkonládában, egy-két ülőalkalmatosság és a fél életem eltölteném ott pár könyv társaságában. Belül mindenképpen valami modern belsőt szeretnék, nem vagyok túl jóban a falakkal, nekem egybenyitott terek kellenek, üvegajtókkal, színes falakkal, nem agyonzsúfolt szobákkal de nem is minimál design.
A foglalkozást inkább ne ragozzuk, azt itt nem szeretném megemlíteni, de mindenképp abban akarok dolgozni, amit tanulok. Nekem a kreatív munkák valók, ahol nem vagyok megkötve, vannak határidők de azon belül szabadon mozgok. Ezt korábbi postban a munka kapcsán említettem, hogy a 8 órás irodai meló nekem egyenlő a módszeres kínzással. Nagyon rosszul tűröm a monotóniát, pocsék az időbeosztásom, állandóan rohanok, és nem bírok egyhelyben megmaradni… A munkamorálomra szavak sincsenek. De legalább jó az önkritikám. :)
Férjet és gyereket szeretnék majd, de csak azért hogy „legyen egy otthon”, azért nem. Én egyiket sem fogom elhanyagolni, nem fogok korán gyereket szülni meg férjhez menni, csakhogy túlessek rajta. Nem érzem magam készen egy gyerekre, hihetetlen távol áll tőlem a nonstop felelősség, hogy korlátozza a szabadságomat. Meg aztán a magam számára is kiszámíthatatlan hangulataim miatt a gyerek nem túl reális… Most még nem tudom elképzelni…meg az egész nyugodt, harmonikus életet sem, a fákat, meg mindent ami „vidékdíszlet”.
Remélem kielégítettem a kiváncsiságod, Hitetlen.

Egyveleg

Úgy nyakamba borult az élet, hogy szombattól kezdve jövőhét végéig túl fogok esni 4 vizsgán és egy szigorlaton. Az eredmény már kétséges... Órákra különböző okokból nem igazán jártam (ebben a félévben sem), akitől korábban a jegyzetet kaptam, ismert okokból nem hiszem, hogy most bármiben is segítene. Gyanítom így viszont nem vagyok túl esélyes befutó, vagy az már valami ha ismerem az előadót? Bár ilyenkor van szerencséje az embernek, nem? Múlthéten például csak jegybeírásra mentem be egy másik tanárhoz, amikor kiderült hogy egy másik vizsgán a tanár elfoglaltsága miatt az aznapra időzített szóbeliből írásbeli lesz, így becsúsztam én is, kölcsönpuskával. Annyira nem tud érdekelni, hogy az valami botrány.

***

Magánügyeket illetően eltűnök picit mint szürke csacsi abban a bizonyos ködben, remélve hogy eszébe jutok picit, netán-tán hiányozni is fogok. Hogy ezzel mit akarok elérni, azt még én sem tudom, újrakezdeni nem szeretnék semmit, de legalább a megroggyant önérzetemnek jót fog tenni, ha keres... Vakumemóriámnak köszönhetően éjjel fél 4-ig visszagondoltam az utóbbi pár nap összes beszélgetését Vele, és arra a (téves?) következtetésre jutottam, hogy esetleg féltékeny lenne Ákosra? (Ákos jóbarátom, jelenleg "a barátságunk teljesebbé tételét" próbálgatjuk, kisebb-nagyobb sikerekkel. Még nem igazán tudom elképzelni, hogy fogom a kezét, hogy megcsókolom, hogy átölelem, de már legalább nem rántom el a vállam, ha hozzám ér)

***

Anglia. (Tervben van egy nyári angliai út, mondtam már? Nem? Akkor majd, most nem erről lesz szó.) Az Alexandrában 300 forintért az ember után dobják az idei naptárokat. Vettem is egyet, gyönyörű Londoni fotókkal valami híres fotóművész képei, sajnos nem vagyok a témában otthon... Tegnap 2 ágyban vergődés között szétszedtem és beborítottam vele az ágyammal szemközti falat, tényleg ízléses lett, nem olyan mint a 15 éves tinilányok poszterrel borított fala. Ránézek egy képre és bevillan ezer apró emlék azokból az időkből... Kis ópium és csokoládé illat és már nincs is kedvem kimozdulni. :)

2009. május 26.

Tényleg működik exemmel a "barátság legyen, ne vágjunk el minden szálat" dolog...

- na milyen volt a randi?
(...) hosszú percek
- mi van baby, nem mersz válaszolni? nyugi, nem vágok eret... ;)
- nem merek? kiafaszom fel toled?
- ?
- elpofaztam neked, hogy nem tudok alkalmazkodni a hangulataidhoz es kedvem sincs
- amig nem volt jelolt addig nem erdekelt a dolog mert akos akos akos
- most mi a fasz van? csak megkérdeztem
- akkor a faszomnak jossz nekem a faszsagaiddal hogy mit merek mit nem
- vedd eszre magad
- de most mi a fenéért támadsz?
- egy egyszerű kérdés volt, semmi hátsó szándék
- kurvára nem tudom miről beszélsz..
- randizunk este?
- minden nap mással?
- valaszolsz a kerdesre?
- minden nap mással?
- pf, és még nekem vannak hangulataim...
- bazdmeg miafaszomert baszod fel az agyam? faszomat irklasz meg jaccod itt az agyad ha egy randit nem vagy kepes osszehozni?
- ne az en hangulataimat baszogasd te vagy az aki hajlik erre arra... en meg unom
- szal inkabb bye es menjel akoskazzal vagy szedjel fel valakit ahogy szoktal
- csak engem ne csesztess mar...

Szintén...

Én is szeretnék kérni egy meghívót Ancíka és Dzséj blogjához. ;) habcsoklany@gmail.com

2009. május 25.

Lopják az életem!


Felkonf: az alábbi sorokban minősíthetetlen a megfogalmazás, de indokolt.

Velem először fordul elő, hogy a saját gondolataimat olvasom viszont egy másik blogban, de mérhetetlenül szánalmasnak találom. Nincs rá jobb szó. Annyira unalmas az életed, hogy mástól lopod a gondolatokat hogy feldobd picit az oldalad? Vagy netán-tán ugyanezt érzed mint más, de nem tudod megfogalmazni? Akkor ne írj blogot anyukám!


Upd: Sway kommentjei között olvastam pár perccel ezelőtt, Dzséj válaszát mely szerint "teljesen más célja volt a bloggal, mint ami most". Mégis mi? Egy "best-of blog"? Persze... B kategóriás kifogás, jobb nem jutott eszedbe?
"A pszichológus drogfogyasztásról való értesüléskor nem tudja sőt nem is akarja a diszkréciót tartani. "

Így legyen őszinte az ember?! Na ezért nem hiszek nekik, bennük.

2009. május 22.

Elgondolkoztam azon, hogy az ember mennyi mindent letesz az asztalra, évekig dolgozik keményen, kussolva, alázatosan mire végre elismerik a munkáját, megkapja a neki járó hírnevet, elismertséget, aztán egy esendő emberi lépés miatt mindez elhalványul, nem is emlékeznek rá. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem Winona Ryder egyik kedvenc színésznőm. A szakma nem igazán ismeri el pár jelölésétől és díjtól eltekintve (azokat sem ma kapta), valahogy nem őt találják meg a kasszasiker-gyanús filmekkel (Korábban sem) Pedig szép arc, hihetetlen nagy, mélyenülő szemek, amivel bármit el tudna adni. Engem például már csak azért beültet a moziba, ha az ő nevét látom egy plakáton (na jó fantasztikus hülyeség azért nem érdekel...). Ja hogy voltak "botrányai", ezekről bezzeg hallani. Ráakasztják a botrányos jelzőt, amiből max a bulvárlapok provitálnak, és háttérbe szorul az GG-díj, elmaradnak a felkérések, nem véletlenül 1995-99 körül csinálta a legjobb filmjeit, sajnos nem rajta múlik. Máig kedvenc filmem az Észvesztő vagy a Kisasszonyok. Engem különösebben nem érdekel, hogy gyógyszerfüggő vagy kleptomán, ettől ha lehet még szimpatikusabb, olyan esendő, olyan emberi, olyan...hétköznapi.

Sex and death 101 (nem tudom magyarul milyen címet kapott) nem egy olyan film, amit az ember tizenötször meg akar nézni, eltekintve az utolsó 5 perctől. Nem sikerült eldöntenem, hogy ez most vígjáték vagy mély lélektani dráma, de az utolsó mondat után percekig bámultam a kimerevedett kijelzőt és potyogtak a könnyeim.

"Ha ez tényleg csak egy játék néha elég csak annyit tenni,
hogy megnyomom a törlés gombot. Életemben először
vagyok. És nem tudom mit tegyek elé - érett, elégedett,
boldog - az hogy vagyok egyenlőre bőven elég.
Az élet hasonlít a halálra: Megtörténik mindenkivel akár
akarja, akár nem. Hogy mi az értelme? Őszíntén? Ki nem szarja le?!"

2009. május 21.

Tikk-takk

Olyan gyakorisággal változik a hangulatom, hogy már ügyet sem vetek rá. Ez épp az a negyed óra, amikor sikerült meggyőznöm magam arról, hogy sokkal jobb dolgokat is csinálhatnék, mint őt figyelni msn-en. Fiatal vagyok, nyár is van, élni kéne. De úgy, nagybetűsen. Nagyon sok időt elbasztam már rá, és mivel jelenlegi tudásom szerint egy életem van, nem kéne unatkozni. Szívesen áldoznék rá egy évet az életemből, ha valaki garantálná nekem, hogy cserébe többet nem fog eszembe jutni. És mire idáig eljutok, jön egy tikk-takk, a következő negyed óra, amikor is készülök belepusztulni. Mit nekem élet, ez nem az nélküle... Ilyenkor átszakadnak a könnycsatornák gátjai, magzati pózba görnyedve fekszem a szőnyegemen és a csuklóm bámulom... A jó időszakokban hihetetlen élményekkel teli életünk volt, amit megirigyelhetett volna bárki. Annyi mindent, olyan rövid idő alatt senki nem élt meg mint mi. És a fenébe is, miért nem hiányzom?
Szóval ügyesen kimatekoztam, hogy ezt nem sokáig fogom bírni ép(?) ésszel, valamelyik negyed órát előnyben kellene részesíteni hosszabb távon, és magamat ismerve hajlamos vagyok a másodiknak előnyt adni.
Új nő van az életében (egyenlőre csak jelölt), de ez most erősen mellbe vágott.

2009. május 20.

Nyár van, nyár...

Hihetetlen jó nap volt, nem volt hülye aki rájött, hogy a nap endorfint termel. Kiültem a hintaágyba, kényelmes cicapózba vágtam magam és olvasgattam naphosszat. Magazinokat, könyveket (többet is felváltva). Rossz szokásom hogy több könyvbe is belekezdek, nem azért mert unalmasak lennének, csak szeretek ugrálni a témák között. Most épp Jim Morrison életrajza, és a Tizenhét hattyúk van terítéken. Ilyenkor bánom nagyon, hogy pokolian rossz az időminőségem, és nem olvasok annyit, amennyit szeretnék. Na de én legalább olvasok..
Viszont ez a vizsgaidőszak kevésbé jófejség. Tegnap újabb vizsgát tudtam le, már csak 3 van vissza plusz egy szigorlat. Ja, ez csak az egyik suli... Kiváncsi vagyok meddig fogom bírni a saját magam által diktált tempót. Várunk.

2009. május 18.

Könyvélmény

A mizantróp (embergyűlölő). Régóta kacsintgatok a polcon vele, és a sok depis könyv mellé kell egy kis változatosság. A cinizmus nagykönyve. Már korábban is idéztem belőle, de csak most jutottam el odaáig, hogy tényleg el is olvassam. Megérte! Az a tiszta lelkű, öntörvényű, kritikus, álca nélküli ember egy olyan társadalomban, ahol mindenki alakoskodik, hazug, korrupt, képmutató, könyöklő. Megrázóan gyönyörű könyv, és még ma is aktuális. Sőt, ma aktuális igazán, én nagyon bele tudtam magam élni. Tipikusan az a könyv, amitől az ember elborzad a világon és szánalommal, megvetéssel tekint a dolgok nagy részére. Nagyon nagy élmény! Tudom ajánlani!
Minden rosszért amit tudod valaha én tettem
Tudom nagyon jól, hogy egyszer meg kell majd fizetnem
Térden állva kéne, de én emelt fővel megyek,
mert egyetlen egy úr előtt, hajtok én csak fejet
Ő az aki ítélkezhet és eldöntse a sorsom,
hogy oda fent vagy oda lent de, folytassam a dolgom,
mert most előszőr teszem a büszkeségem félre
és könyörögve kérem Őt, hogy bocsátson meg érte
hogy nap mint nap csak vétkezem és elpuszíttom magam,
hogy állat tudok lenni ha elvesztem az agyam
hogy tizenéves koromtól az éjszakáé lettem
hogy rossz emberek rossz dolgait végig kellett nézzem
hogy láttam egypár dolgot amitől fölfordult a gyomrom
férfiakat sírni látni kislányként a grundon
mert ha eltörik a mécses hát mindegy ki vagy testvér
nem lesz az az ember aki önmagadtól megvéd
a kamaszkorod, gyermekévek őrültségnek tűnnek
én kipróbáltam mindent, de a szervezetem intet
az alkoholtól fél ájultan 120al egy fának
csapódtam be kétszer is de rám nagyon vigyáztak,
azt hogy miért, mért uram azt csak te tudhatod
hogy megérdemlem én most azt hogy bűnösen is itt vagyok
ha így döntöttél így van jól ígérem hogy megteszem,
hogy törvényeid szerint próbálom élni az életem.

A kártya, a csajok, a szesz meg a drogok,
mert rajtam az élet nagyon sok nyomot hagyott
ha van pénz nincs isten, mert szükség rá nincsen
megveszek majd mindent senki nem kell, hogy segítsen
mind megtettem volna, hogy mindenki megtudja,
hogy én vagyok az igazi és mindenki más nulla,
de egyre jobban rájöttem ahogy teltek az évek,
hogy ez a világ nem lesz olyan amilyennek kértem
hát nem marad más hátra, mint eladtam a lelkem
mert megcsináltunk sokmindent, de nincsen mit szégyelnem
megkaptam a jussom érte megfizettem százszor
visszaadtam mindent amit elvettem én mástól
a becsületem megmaradt kitisztítom a lelkem
én megkaptam az esélyt, hogy maradjak vagy mennyek
és nem hárítom senkire, mert én vagyok a bűnös
ne válassz majd példaképnek, nem kell hogy te bűnözz.

Sok mindent máshogy látok 20 év távlatából
a 30. év fele az élet régen más volt
ezt jól tudod, de megmarad a sok emlék meg a gondolat,
mert minden amit tettünk a sors majd egyszer vissza ad
a balhéktól mentes élet nem marad csak álom,
mert egymást rántjuk vissza a bűnbeli barátok,
mert próbáltam én jó lenni de a világ mostmár ilyen
a 21. században semmi sincsen ingyen,
nem kell hogy segíts és nem kell hogy döntsél
az én lelkemben egyedül csak én állítok törvényt
mit gondoltál mit teszek ha kell én mindent elveszek,
hogy akiket én szeretek gondtalanul éljenek,
mert nem akartam soha, mégis beálltam a sorba
a szívem ugyan szabad, de a testem csak egy szolga
a véremnek nem hazudhatok, nem is próbálok
a pap előtt majd fekszek, de az Isten előtt állok!