Olyan gyakorisággal változik a hangulatom, hogy már ügyet sem vetek rá. Ez épp az a negyed óra, amikor sikerült meggyőznöm magam arról, hogy sokkal jobb dolgokat is csinálhatnék, mint őt figyelni msn-en. Fiatal vagyok, nyár is van, élni kéne. De úgy, nagybetűsen. Nagyon sok időt elbasztam már rá, és mivel jelenlegi tudásom szerint egy életem van, nem kéne unatkozni. Szívesen áldoznék rá egy évet az életemből, ha valaki garantálná nekem, hogy cserébe többet nem fog eszembe jutni. És mire idáig eljutok, jön egy tikk-takk, a következő negyed óra, amikor is készülök belepusztulni. Mit nekem élet, ez nem az nélküle... Ilyenkor átszakadnak a könnycsatornák gátjai, magzati pózba görnyedve fekszem a szőnyegemen és a csuklóm bámulom... A jó időszakokban hihetetlen élményekkel teli életünk volt, amit megirigyelhetett volna bárki. Annyi mindent, olyan rövid idő alatt senki nem élt meg mint mi. És a fenébe is, miért nem hiányzom?
Szóval ügyesen kimatekoztam, hogy ezt nem sokáig fogom bírni ép(?) ésszel, valamelyik negyed órát előnyben kellene részesíteni hosszabb távon, és magamat ismerve hajlamos vagyok a másodiknak előnyt adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése