E.

Hasztalan már kérdenünk,
Csak frázisokból érthetünk.
E rossz világban így lakunk,
Mert innen immár nincs kiút.

Már elkövettük mind a bűnt,
A szép erény mind megy nagyon,
És folyton átkot szór a szánk,
De minden áldást visszavon.

A borzalom nem háborít,
A szépre már nem gerjedünk,
A jón okulnunk túl kevés,
A rossztevés csak vicc nekünk.

A sok csodából rég elég,
A dolgaink közt nincs határ,
A kínhalálnak hangjait,
A földi fül jól bírja már.

De nincs tovább a kérdezés,
Mert több esély nem lesz soha,
Az otthonunk e holt világ,
Mely önmagának gyilkosa.

És bármi van, vagy bármi lesz,
Csak arra kell, hogy múljon el,
A szenvedés a tiszta kéj,
Ha van halál, az érdekel!