2009. július 30.

Hiúság vására

Akartam. Hogy újra akarjon. Csak egy napig. Azért hogy aztán én hagyhassam ott. Régóta érik az elhatározás és már nincs hova húzni. Hitegetni, hazudni, kifogásokat keresni.... De utoljára hallani akartam. Mert kellett. Aljas, tudom. De nem játék volt. Ha elengedem a csúcson, mindig szeretni fog. És én ezért fogom mindig viszontszeretni. Muszáj megmaradni a szép emlékek formájában mert együtt nincs tovább.

"Ha haladékot kaptál, nem árt az eszedbe vésni, hogy az sem tart örökké!"

Elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem, elengedem...

2009. július 28.

Tegnap kolán agresszív - világundor flashen kiakadtam exre, és a következő párbeszéd (ami inkább monológ) zajlott le élőben, több fül és szemtanu előtt. Válogatott káromkodások, elég nehéz volt megőriznem nőiességem és finom szofisztikáltságom, úgyhogy gyenge idegzetűek ne olvassák!

- te egy kibaszott önző seggfej vagy. Bármikor lenne szükségem rád, mindig akad fontosabb dolgod, de ha neked kell valami, álljak vigyázba, mi? Kurvára meguntam, hogy soha a büdös életben nem lehet rád számítani, mert egy lelketlen önző fasz vagy.
- dolgoztam és fáradt voltam...
- Kifogást mindig tudsz találni, abban nagy vagy. Én még semmi jót nem kaptam belőled, te viszont elvárnád hogy az egész karom adjam. Tudom hogy hiába vágok bármit is a fejedhez, lepereg rólad, mert gerinced sincs. De a saját szavaid talán elgondolkoztatnak kicsit, pár napja azt mondtad, hogy "megbuktam mint barát". És tudod mennyire igazad volt? Egy bukott senki vagy, egyedül fogsz meghalni, mert a kutyát sem érdekli mi lesz veled, ha már nem megy ilyen jól az üzlet.
(közben barátai csitítanak, hogy túlzásba viszem)
- Kiismerhető vagy, egy nyitott könyv amiben kedvére lapozhat az ember. Csak hogy akkor sem talál benned semmit, amire érdemes lenne odafigyelni 3 percnél tovább. Szerencsétlen önző fasz. Rohadj meg!

3 órával később telefon. Ő az.
- lehiggadtál már?
- le, de igazam volt.
- nem volt.
- amúgy meg nem vágom miért nyafogsz amikor xy lekötött helyettem...
- féltékeny vagy?
- lehet....
(...)


Ma délelőtt egy közös barátunk, aki végignézte a magánszámomat.
- rendesen kiosztottad
- ja, picit túlfeszültem, de már nagyon kikívánkozott belőlem.
- azt hittem ezek után szóba sem áll veled, nemhogy még ő hív fel... Ezeket a műsorokat tényleg csak neked nézi el.

2009. július 27.

"Magyar Pszicho"

Néha kétlem, hogy egy nyugodt,
izgalommentes élet
kedvemre való lett volna;
olykor mégis vágyom rá.

/Byron: Kósza Gondolatok/

Mondják, hogy minden történetnek van tanulsága. Így hát gondolom az enyém sem lehet tanulság nélküli. Ha más nem, elrettentő példa. Napok, sőt hetek óta kering a fejemben ezer meg ezer gondolat, hogy majd jól leírom őket, de nem érzem magaménak ezt a blogot. Porhintés az egész, cenzúra. Kiragadok egy szeletet a világból és ez alapján ítélnek meg/el. Mióta pár ember előtt az arcom is adtam hozzá, még kínosabb. Nekem. De valahol el kell kezdeni vállalni magam, maximum az olvasószám csökken. Hát akkor lássuk....

Mielőtt bekopogott hozzám a szerelem, én igazán jó ember voltam. Jól tanultam, versenyekre jártam, nem jártam bulizni, nem is érdekeltek a fiúk, nem ittam, jól elvoltam egyedül is, és persze imádtam a könyveket. Kitartó és szorgalmas voltam, kurvára szorgalmas. Szüleim nem akarták féken tartani az álmaimat és csak most kezdem értékelni - miközben már megtapasztaltam annyi csüggesztő élményt - milyen komolyan vették az elképzeléseimet és az ötleteimet. Sokáig őket hibáztattam az állapotomért, de kezdem úgy gondolni, hogy bennem mindenképpen felszínre bukkant volna a hajlam. Majd biztos ugyanilyen hirtelen le is állok.

Szóval 17 évesen jött a szerelem aki megmutatta nekem a világ nem mosolygós arcát. Ő csak elhúzta a függönyt, az ajtók-ablakok kitárása tavaly történt, a mostanság is sokat emlegetett exnek "hála". Önzés, gátlástalanság, érzelmi kifosztás, kokainhegyek, gina, erőszak, féktelen tombolások. Mivel mindig is hajlottam az erős és kizárólagos szenvedélyekre, nem volt nehéz dolguk velem. Nem tagadom, tetszett ez az újfajta szabadság és élet felfogás, valahova tartozás, hagytam magam sodortatni. De váltig állítom hogy pozitív hatása is volt mindennek, megtapasztaltam a határaimat. Már nem botránkozom meg, nem fordítom el a fejem, ha intravénás adagolást látok, hogy tisztában vagyok mindennek a hatásaival és nem hiszek a média népbutításának, vagy hogy esetlegesen tudom mit kell csinálni ha valakit túllépi a határt. Láttam szétlőtt vénákat, betört arcokat, nyálfolyós kómában fetrengő alakokat, csajokat akikkel több 10 ember előtt szeretkeztek és ők másnap semmire sem emlékeztek, kemény zsarolásokat és fenyegetéseket. Attól, ha a fejed a homokba dugod, attól még a valóság körülötted van...

Olyan dolgokat tettem, amikről azt hittem soha nem lennék rá képes. De egy valamit megtanultam: van egy énem, ami mindig is képes volt rá...

2009. július 23.

Berlin Calling

Inkább egy kis filmélmény. Megnézésének több oka is volt, részben hogy volt időszak (van is?!) amikor erről szólt az életem, másrészt pedig egy a filmmel kapcsolatos idézetre bukkantam valamelyik oldalon, amelyben említve van Jim Morrison és Johnny Cash is, amire én kitágult pupillával és mérhetetlen érdeklődéssel reagálok. Na meg a téma sem utolsó...

"Elsősorban az őrület és a művészet közti harcot akartam ábrázolni, azt a küzdelmet, amely annyi nagy zenész, többek között Jim Morrison vagy Johnny Cash életét is végigkísérte"

Mondják, hogy a technosok a 21. század hippijei. Szexuális tabukat döntögetnek, drogoznak, szabad szerelemben élnek, mindenki egyenlő. Érdekes, csalogató világ, amiben nagyon el is lehet veszni...

Felismerés

Rájöttem, hogyan működök. Igen, 22 év után ez is sikerült... Szóval van nekem ez a régen felismert ámde időben nem kezelt önértékelési problémám, amit azóta senem sikerül kinőni, és ami komoly galibákat tud okozni. Mondjuk hogy a folyamatos "bizonyítási kényszer" miatt a delikvens sarkon fordul és otthagy a fenébe, amitől én igencsak meg tudok borulni. Más kérdéd, hogy az ő helyében én is ezt tenném... Csak nekem tényleg annyira rossz véleményem van saját magamról, hogy el sem tudom képzelni, hogy valakinek hosszútávon szüksége lenne rám. És ez nem önsajnálat. Azt meg nyilván mások nem tudják hova tenni, hogy miért kell nekem mindent bizonygatni. Veszett ügy.

Például: Ha úgy érzem, hogy hanyagolva vagyok, akkor szerencsétlen egyénnek utána bizonyítania kell. Nem folyamatosan, elég egyetlen kedves gesztus, amitől én elhiszem, hogy mégis fontos vagyok, egészen addig míg újra meg nem rendül a hitem.
Márpedig ahhoz elég annyi, hogyha látom hogy fent van msn-en de nem ír rám egy teljes napig. Nektek ez bizonyára nevetségesnek hangzik, mert miért kellene minden egyes nap beszélnünk valamiről?! De nekünk kell. Mert szoktunk. És Ő is ugyanígy van ezzel, ha nem írok rá, tudja hogy valami gáz van. Vagy a kedvem van a béka feneke alatt, vagy valamiért nagyon megsértődtem rá. Ez ilyen kimondatlan alapelv köztünk.
Na már most, én írtam neki hétfőn, amire nem válaszolt. Következmények: Habcsók előtt lepereg az egész hétvége hogy mit mondhatott amivel megbántotta a célszemélyt -> megnyugszik hogy nem ő a hülye, ő nem csinált semmit, viszont vele nem lehet megtenni hogy csak úgy nem válaszolunk többszöri villogás után sem, úgyhogy eltűnik, nem keresi 3 napja-> ex ma délután sms-t ír hogy hol a fenében vagyok és beszélgessünk és annyira figyelmes mint még életében nem volt-> Habcsók megnyugszik hogy mégiscsak szükség van rá és igenis van aki észreveszi ha eltünik az éterbe.

Szánalmas.

E. #2.

Ez úgy látszik Elisa hét, pedig nem terveztem.A lesötétített, kellemesen hűvös szobában, elnyújtózva az ágyon, jéghideg dinnyés Bacardit szürcsölgetve élvezem Őfelsége a Halál társaságát, hála az 1996-os Szegedi Szabadtéri Játékoknak. Yupppiiiiiiiii, Mester Tamás féle Elisa. Pult alatt jutottam hozzá, színház saját célú felvétele és a kép minősége hagy némi kívánnivalót maga után, viszont vannak benne érdekes kameraállások és a hang is tökéletes, szóval én nagyon tudom élvezni. Meg mosolygásra is ad okot bőven, például amikor Bereczkit még a tömeg soraiban látom kórust énekelni. :)))

Szóval most nekem jó. Nagyon jó.

2009. július 21.

E.

Hasztalan már kérdenünk,
Csak frázisokból érthetünk.
E rossz világban így lakunk,
Mert innen immár nincs kiút.

Már elkövettük mind a bűnt,
A szép erény mind megy nagyon,
És folyton átkot szór a szánk,
De minden áldást visszavon.

A borzalom nem háborít,
A szépre már nem gerjedünk,
A jón okulnunk túl kevés,
A rossztevés csak vicc nekünk.

A sok csodából rég elég,
A dolgaink közt nincs határ,
A kínhalálnak hangjait,
A földi fül jól bírja már.

De nincs tovább a kérdezés,
Mert több esély nem lesz soha,
Az otthonunk e holt világ,
Mely önmagának gyilkosa.

És bármi van, vagy bármi lesz,
Csak arra kell, hogy múljon el,
A szenvedés a tiszta kéj,
Ha van halál, az érdekel!

Sz. P. Sz.

2009. július 20.

N e m b í r o k i t t h o n l e n n i . De máshol se jó. Jó?! Mikor éreztem én ezt utoljára, istenem....plafonnézegetés közepette ritkán bukkan fel a dolce vita. Naphosszat magamra zárom az ajtót, mert fájnak a hozzám intézett szavak, idegesít a jövés-menés a lakásban, a macskadorombolás, az ebéd illata, az ajtók csukódása, és a többi jól ismert nesz. Elidegenedtem. Ma egy hatalmasat veszekedtem apukámmal, semmiségen, de temperamentumos ember lévén (volt kitől örökölnöm) elkalandoztunk és egymás fejéhez vágtunk mindent. Illetve főként ő az enyémhez. Leginkább hogy semmit sem csinálok itthon, hogy egész nap a szobámban ülök, igazán megerőltethetném az úri seggem akkor talán még valami hasznom is lenne... Mintha jókedvemben tartózkodnék minden(ki)től. Én meg csak álltam, szótlanul, könnybelábadt szemekkel tűrtem a szitkozódást. Amikor befejezte, megfordultam, visszamentem a utóbbi napokban egyetlen életteremmé vált szobámba, vártam míg megnyugszom kicsit, mert a zihálás miatt még félre nyelem a gyógyszert (maga a következmény nem izgatna, csak a fulladástól félek), kihúztam 1 utcát és katatón állapotban tovább bámulom a plafont.

El sem hiszi, mennyire bántanak a szavai. Mintha kést forgatna bennem....csak legalább halnék bele.

"Jöjj hát Halál,
ne hagyd hogy várjak
Elég volt a szenvedés
Jöjj válts meg hát!
Te jó Halál!Te átkozott!
Jöjj, ments meg már!"

(Ha Sz.P.Sz az, tényleg jöhet!)

Upd 20:55: 2. utca...

2009. július 18.

StrandÉlmény

A tegnap volt az igazi kikapcsolódás napja, talán az első ezen a nyáron, de nem az utolsó. Ismeretségi körömnek köszönhetően itt pancsoltam tegnap, éjszakai fürdés volt, pár baráton kívül a kutya sem volt ott, nem kellett nyomorogni a medencében. :) Igaz, hogy a gőzkabinban úgy kellett összekaparni (95%-os páratartalom, vágni lehetett a gőzt és 55 fok volt), az ott eltöltött 35 percet meglehetősen rosszul toleráltál a szervezetem, konkrétan mire éreztem hogy valami nem oké és elindultam volna a kijárat felé, addigra elájultam. De egyben vagyok. ;)

2009. július 17.

Hogy búcsúzol el valakitől, aki nélkül nem tudod elképzelni az életed?

2009. július 15.

- az e-mail még nem érkezett meg, igaz vasárnap volt a határidő, addig áll a drukkolásra való felkérés. :) Nagyon szeretném, ha pozitív bírálat születne, szó szerint megmentene saját magamtól.

- takarítok. A kényszeresség átterjedt az életemre is, számos emberrel kapcsolatban égettem fel azt a bizonyos hidat, kivel veszekedve, kivel közömbösen, kivel lélektépve. Ex még kérdéses, az elkövetkezendő 3 napban derül ki merre billen a mérleg nyelve. Kértem, hogy amennyiben lehet, ne nehezítse meg ezt a 3 napot, sőt örömmel venném, ha némi támogatást is kapnék. (A tárgy magánügy...) Helyeslően bólogatott, átbeszélgettük telefonon a délutánt, kitartóan tűrte hogy dőlt belőlem a szó és bizony néha a könnyeim is potyogtak. Kíváncsi leszek meddig fog tartani a lelkesedése, ezen áll vagy bukik minden.

- Újból Tisza Kata Doktor Kleopátrájával gyógyulok, az a könyv egy az egyben mintha rólam szólna, nem is tudom hányadszor olvasom. Valahogy megnyugtat, hogy nem csak én lehetek ennyire agyhalott, függő, lelkisérült, szerelmes - nem is tudom hogy nevezzem - hanem még egy könyv is van róla(m). Aztán nekiesek a Porzac-országnak - szintén sokadszorra - és akkor teljes lesz a gyógyulás. Most ugrik be, hogy esküszöm azt álmodtam, hogy T. K. kommentelt a blogomra...

- Filmet is néztem ám ma. Itt bukkantam rá tegnap egy remek filmajánlóra, ma pedig már időt is kerítettem a megnézésére. Nem mondanám kultuszfilmnek, sem etalonnak, sem olyan filmnek amit akár többször is megnzne az ember (legalábbis én biztos nem), de egyszer mindenképp megéri. Cselekmény nem sok van benne, párbeszéd annál több, inkább a lélektani dolgokra helyezi a hangsúlyt. Kicsit olyan Jövőre, veled, itt hangulata van, a téma is kísértetiesen hasonló (értsd: ugyanaz): adott egy férfi, adott egy nő, korábban házasok voltak. Nem működött, elváltak, eltelt 20 év, újra találkoznak, beszélgetnek, szeretkeznek, majd mindenki megy amerről jött. És tényleg a végén hangzik el a nagy igazság, hogy boldognak lenni jó, csak baromi nehéz.

- Aztán ha már filmek, Rickie-nél is láttam filmajánlót, konkrétan a Das Wilde Leben-re gondolok, annak is pár napja nekiestem, viszont bármennyire keresek, nem találok hozzá feliratot. Szip-szip. Valaki igazán megszánhatna egyel, ha esetleg...


És csessze meg, tényleg baromi nehéz.


Neked

Meglepett hogy olvasol...

2009. július 13.

No hát akadt egy kis malőr a sablont és az engedélyeket illetően (értsd: valaki piszok mód belenyúlt a blogomba), ennek kiküszöbölésére volt a kis blogszünet. Amúgy is érett már egy sablon módosítás, de lusta disznó létemre halogattam, viszont ez a "kedves" ember megelégelte a trehányságom és ösztönözni kezdett. Ezúton is "köszönöm" neki...


Amúgy meg fontos e-mailt várok... drukk mindenki. :)

2009. július 8.




Olyan vagy nekem mint a drog,
mint a saját ínyem szerint kevert
h e r o i n .



2009. július 5.

Huligánok

Tegnap koncerten tomboltam. Nem mondhatnám, hogy véletlenül tévedtem oda, annak ellenére hogy a zenekar nem a kedvenceim közé tartozik (bár nem kapcsolom el ha meghallom őket) inkább olyan semleges elképzeléseim voltak az estéről, akár még jó is lehet. Jó is lett. Nem tagadom, az a berögzült információ is velem jött a koncertre, miszerint az énekes egy szegedi koncerten lefejelte az egyik rajongót a tömegben. Hö.. A tegnap este után kijelenthetem, hogy 10 méteres távolságból megállapítva, nem tudom ezt elképzelni. Annyira tisztelettudó volt, minden szám után 2-3 perces "nagyon szépen köszönöm"öt mondott a "mélyen tisztelt közönség"-nek, hogy abszolut beleszerettem. A koncert eredetileg másfél órás volt, de 2 és negyed óra után még mindig nem jöttek le a színpadról, örömzene volt. Nagyon tudnak hangulatot csinálni a fiúk, és azon kaptam magam, hogy ott őrjöngök a tömegben. Jó kis este volt. :)

2009. július 3.

Szóval, ha jól értem, a lényeg az lenne, hogy ne képzeljem, hogy kivétel vagyok és meg tudok változtatni egy férfit. Jó, lesz min elgondolkoznom.

2009. július 2.

Nem értem az embereket. Jelenlegi csaja (Eszter) ír nekem egy levelet egy közösségi portálon keresztül, hogy miért nézegetem, kvázi lebaszott. Válaszlevélben baráti hangsúllyal majdnem elnézést kértem tőle, valóban egyszer megnéztem, nem tudtam hogy ez ekkora probléma. Erre jön az újabb levél, amiben UTASÍT hogy ne kutakodjak. Na itt elszakadt bennem a cérna, válogatott osztást kapott, tartalomként pedig az szerepelt, hogy ne rajtam vezesse le az üldözési mániáját, és hogy nevetséges ez az egész vita, abbahagyhatnánk, de ha ő élvezi, akkor nem rontom el, folytassuk.

2 perc múlva ex msn-en szintén lebasz, hogy mi a fenét csináltam, mert a csaj besértődött és kidobta.

Én vagyok a hülye vagy mindenki más?
4 napja nagytakarítás zajlik. Beszereztem ilyen tároló dobozokat és ez nekem most nagyon jó. Pár hete meg vagyok veszve a fonott cuccokért, nem győzöm kielégíteni ezen fajta vágyaimat. Szóval minden kacatot besüllyesztettem ilyen csinos kis dobozokba és így úgy néz ki, mintha rend lenne. Van egy 4 csillagos házam, az ötödik csillagtól csak egy függőágy választja el, amit nagyon-nagyon szeretnék, ha lenne hova tenni. Ezek mennek.

2009. július 1.

Wtf?

R a n d i r a h í v o t t !

upd: úgy, hogy közben a csajjal a van...

Never ending story

A jogerős döntés értelmében barátok vagyunk. Neki is van valakije, nekem is akad. Március óta végleg külön utakon, de keresztezzük egymást. A 13 hónapig tartó kapcsolatunkba sokan belenyúltak, nagyon aljas módon, minden napra jutott egy kitalált pletyka, egy bogár a fülbe, egy-egy elejtett célzás (a lényeg itt olvasható), de nem ez volt az egyetlen ok. Mind a ketten elég hevesek és temperamentumosak vagyunk, a veszekedések alatt könyvek és ruhák is repültek, amin a másik általában csak nevetett. Kigúnyoltuk egymást, mindig megpróbáltuk meglepni valamivel a másikat. Azt mondta hogy én vagyok az egyetlen nő, aki tudja, mivel lehet provokálni, és ő ettől megőrül. A szexuális életünk viszont kifogástalan volt együtt. Bizarr, perverz, játékos, de figyelmes. Fél pillantásból tudtuk mi a jó a másiknak. Makacsul összetartozunk mi ketten, a sok-sok gyalázkodás és ide-oda törlesztés ellenére is. Hogy mi lesz a vége? Nem tudom. Csak sejtem, hogy ő is azért nem közeledik hozzám, mert ugyanúgy gondolkodunk. Inkább ilyen barátság, mint egy balul sikerült próbálkozás, aminek kétséges a kimenetele.