Az élet színpadán könnyezni nem szabad. Bármi történjék is, te csak tettesd magad!
Kacagj, ha öröm, kacagj, ha bánat. Kacagj a szemükbe, amikor látnak.
De ha nem látnak és egyedül maradtál, vonulj egy sarokba és csendesen sírjál.
Felejtsd el a világot. Gondold, hogy magad vagy. Meg fogsz könnyebbülni, s jobban érzed magad.
S hogyha meghallgattad benső hangodat, menj vissza a színpadra, s újból tettesd magad...
2009. április 30.
2009. április 29.
Felhívott. Egyenesen a közepébe: miért nem vagyok msn-en. Maj reakcióként határozott kijelentések tőle: "vegyél vissza" és "vasárnap randizunk". Pontosan ezt akartam. Hogy akarjon.
Itt jön elő, hogy az éremnek mindig két oldala van. Jelen esetben az egyik oldala talán a józan ész. Tisztában vagyok azzal, hogyan él. Tudom, hogy bárkit megkap, és azt is, hogy szórakozás címén fut a történet. Talán én is egy voltam.
A másik oldala az érzelem. Hiába mondja el mindig, hogy nem kellene a hozzá hasonló pasikat észrevennem, megyek a fejem(?) után. Abban a pillanatban éreztem, hogy ez túl jó nekem. Nem az, hogy számára egy darab hús vagyok, hanem az, hogy amikor velem van, önmagam vagyok. El tudom engedni magam, őszintén tudom élvezni a társaságát. Igazából nem akarok hazudni, sem magamnak, sem másnak, szeretem. Érdekes, hogy semmit nem változtatnék rajta, mindezek ellenére sem. Szeretem amit mond, és azt, ahogy mondja, még ha hazudik is, remekül el tudja hitetni hogy igaz. Jó ránézni, jó vele lenni, jó hallgatni, jó érezni. Ott van benne a gyerek, aki még nem akar felnőni, mert fél, vagy csak nem szeretne beállni a sorba, de van benne egy érett férfi is, aki tele van érzésekkel, aki vágyna arra, hogy valaki elfogadja és szeresse, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.
"Nem akarlak többé látni" - lezártam.
Itt jön elő, hogy az éremnek mindig két oldala van. Jelen esetben az egyik oldala talán a józan ész. Tisztában vagyok azzal, hogyan él. Tudom, hogy bárkit megkap, és azt is, hogy szórakozás címén fut a történet. Talán én is egy voltam.
A másik oldala az érzelem. Hiába mondja el mindig, hogy nem kellene a hozzá hasonló pasikat észrevennem, megyek a fejem(?) után. Abban a pillanatban éreztem, hogy ez túl jó nekem. Nem az, hogy számára egy darab hús vagyok, hanem az, hogy amikor velem van, önmagam vagyok. El tudom engedni magam, őszintén tudom élvezni a társaságát. Igazából nem akarok hazudni, sem magamnak, sem másnak, szeretem. Érdekes, hogy semmit nem változtatnék rajta, mindezek ellenére sem. Szeretem amit mond, és azt, ahogy mondja, még ha hazudik is, remekül el tudja hitetni hogy igaz. Jó ránézni, jó vele lenni, jó hallgatni, jó érezni. Ott van benne a gyerek, aki még nem akar felnőni, mert fél, vagy csak nem szeretne beállni a sorba, de van benne egy érett férfi is, aki tele van érzésekkel, aki vágyna arra, hogy valaki elfogadja és szeresse, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.
"Nem akarlak többé látni" - lezártam.
2009. április 27.
2009. április 25.
2009. április 24.
Emberkínzás
Ha tudnam, hogy jossz, csinalnek szabad napot
Ha tudnam, hogy velem toltod az ested, nem mennek sehova
Ha tudnam, hogy újra az enyem vagy, kicsit visszafognam magam.
Ha tudnam, hogy velem toltod az ested, nem mennek sehova
Ha tudnam, hogy újra az enyem vagy, kicsit visszafognam magam.
2009. április 22.
Olvasok
Rájöttem, hogy szeretem az Atheaneum kiadó könyveit. Már ami a témákat illeti. Beteg dolog beleszeretni egy kiadóba, nem? Velem nem először fordul elő... Az Európa kiadó iráni rajongásom kicsit alábbhagyott, mióta hiába kérlelem őket, továbbra sem tervezik kiadni Wurtzel további köteteit (pfú...), úgyhogy most az Atheaneumnál keresem a vígaszt.
"A Süss le, nap! annak a vad nyárnak – a család és a hozzá közel állók szemszögéből elmesélt – története, amikor a szerző lánya, Sally bekattan. A történet a lány víziók tarkította összeomlásával kezdődik Greenwich Village utcáin, és a forró nyárban fuldokló Manhattan nem evilági pszichiátriai osztályán folytatódik. A történet érzékeny és nagyon emberi."
És nagyon átélhető.
És nagyon átérezhető.
És nagyon lehúzó.
És nagyon tükör.
"A Süss le, nap! annak a vad nyárnak – a család és a hozzá közel állók szemszögéből elmesélt – története, amikor a szerző lánya, Sally bekattan. A történet a lány víziók tarkította összeomlásával kezdődik Greenwich Village utcáin, és a forró nyárban fuldokló Manhattan nem evilági pszichiátriai osztályán folytatódik. A történet érzékeny és nagyon emberi."
És nagyon átélhető.
És nagyon átérezhető.
És nagyon lehúzó.
És nagyon tükör.
2009. április 21.
Hatás-ellenhatás
Kifacsart szivacs-zombi lettem pár nap alatt. Ma délután úgy kellett összevakarni a pályaudvarról, mert gyomorparádém, hányingerem, meg fejfájásom volt - nem vicces szinten. Negyed órával később már a beújított energiaitalommal (ez az új envigo vagy valami hasonló neve) toltam le az egy marék gyógyszert, de rászorultam egy fejtájéki görcsoldásra, mert a pislogás is könnyemet vette. Mára egy PEN előparty volt tervben, ez lehet hogy kimarad, viszont holnaptól startol a PEN (Pécsi Egyetemi Napok), Irie Maffia, Quimby, Copy Con...csupa-csupa kedvemre való koncerttel, úgyhogy akár infúzióval kell magamba energiát adagolni, akár máshogy, én ott leszek. Az más kérdés, hogy hosszútávon nem fogom bírni a saját magam által diktált tempót...
2009. április 18.
Napirend
Kezdődik az őrült hajtás. Minimum 2 teljes napos programot kell besűrítenem a mai napba, úgy hogy este még használható állapotba is legyek.
- meg kell írnom keddre 3 dolgozatot, mert vészesen kifutok a határidőkből
- elolvasni egy könyvet majd előadást tartani belőle..szintén kedd (de már beszereztem...)
- a diplomadolgozatot akkor még meg sem említettem, konzulensem zaklat, hogy addig nem írja alá az indexem, amíg nem adtam le neki nem is tudom hány oldalt, többet mint ami jelen helyzetben tőlem kitelik.
- munka kapcsán kaptam egy 34 oldalas dokumentumot, hogy legyek már szíves benyalni szerdára
- másik sulihoz is kellene valamit csinálni, mert az vajmi kevés hogy életunt fejjel végigülöm az órákat. Ott is esedékes lenne egy diplomadolgozat, vagy legalább a témát kitalálni...
- PG nyomán takarítani is kellene, mert már engem is zavar a rendetlenség, szóval képzelhetitek mekkora lehet
- mosni - vasalni, mert már nincs ruhám
- ha már mosás..a szőnyegre is ráférne egy, meg a padlónak is egy kis ápoló hogy szépen csillogjon...
- délutánra elígérkeztem barátnőmmel sétálni, ezt eszem ágában sincs lemondani
- és még 'Az ördög Pradat visel'-t is tervezem szerda óta, ma annak is bele kell férnie estig. Ja merthogy este buliba megyek, és valószínűleg a szokásos vasárnapi programra is buliból fogok esni, de legalább most az óra nem baszik ki velem.
Továbbá mindezt MUSZÁJ ma megejteni, mert holnap és hétfőn egész napos program van, esély sincs rá hogy bármit is csináljak.
Upd: most jut eszembe...hogy a fenébe fogom én hétfőn felvenni a vizsgáimat? Anyuuuu.....
- meg kell írnom keddre 3 dolgozatot, mert vészesen kifutok a határidőkből
- elolvasni egy könyvet majd előadást tartani belőle..szintén kedd (de már beszereztem...)
- a diplomadolgozatot akkor még meg sem említettem, konzulensem zaklat, hogy addig nem írja alá az indexem, amíg nem adtam le neki nem is tudom hány oldalt, többet mint ami jelen helyzetben tőlem kitelik.
- munka kapcsán kaptam egy 34 oldalas dokumentumot, hogy legyek már szíves benyalni szerdára
- másik sulihoz is kellene valamit csinálni, mert az vajmi kevés hogy életunt fejjel végigülöm az órákat. Ott is esedékes lenne egy diplomadolgozat, vagy legalább a témát kitalálni...
- PG nyomán takarítani is kellene, mert már engem is zavar a rendetlenség, szóval képzelhetitek mekkora lehet
- mosni - vasalni, mert már nincs ruhám
- ha már mosás..a szőnyegre is ráférne egy, meg a padlónak is egy kis ápoló hogy szépen csillogjon...
- délutánra elígérkeztem barátnőmmel sétálni, ezt eszem ágában sincs lemondani
- és még 'Az ördög Pradat visel'-t is tervezem szerda óta, ma annak is bele kell férnie estig. Ja merthogy este buliba megyek, és valószínűleg a szokásos vasárnapi programra is buliból fogok esni, de legalább most az óra nem baszik ki velem.
Továbbá mindezt MUSZÁJ ma megejteni, mert holnap és hétfőn egész napos program van, esély sincs rá hogy bármit is csináljak.
Upd: most jut eszembe...hogy a fenébe fogom én hétfőn felvenni a vizsgáimat? Anyuuuu.....
2009. április 17.
Valóban már holnap van, köszönöm az érdeklődést. :)
Szóval az van, hogy kaptam munkát, ami fenekestül felforgatta az eddigi -néhány szempontból, nem túl sokból- kényelmes kis életem. 2 suli mellett nem tudom hogy fog beleférni az életembe napi 8 órás irodai meló (már maga az a tény, hogy egy helyben kell ülnöm 8 órán át...borzasztó), de muszáj lesz ennek a kis irodának jóba lennie velem, mert ebben látom a túlélést. Hogy naphosszat itthon ülök és bámulom az msn-t már 2 hónapja, az valahogy nem túl nagy karrierista elfoglaltság, és egyébként is dögöljön meg hogy nem ír rám soha msn-en, csak akkor ha akar valamit. Kényelmes volt neki, hogy soha még a telefont sem kellett felemelnie, ha velem akart beszélni, csak két kattintás volt. Na most nézhet nagyokat, mert nem fogja tudni, hogy hol vagyok, hahaha. Szánalmas, mi?! Tudom...
Szóval a meló. Beadtam az önéletrajzom szerdán, "aktívan keresek munkát és nem csak lopom a napot" jeligével, majd csütörtök délután hívtak is (épp menetrendszerűen fordultam a bal oldalamról a jobbra), hogy mikor tudnék befáradni az irodába egy interjúra. Ha lehet minél előbb, mert olyannyira lenyűgöző az önéletrajzom, hogy ha fedik egymást az elképzeléseink, akkor nem is keresnek tovább. Hát ma délelőtt befáradtam és adtam nekik egy lehetőséget, hogy megszerettessék velem az irodai papírmunkát.
De mennyire el tudom magam adni, én magam lepődtem meg a legjobban. "Lenyűgöző az önéletrajzom". Az enyém?? Hát ha kihagyjuk belőle a különböző intenzitású függőségeket (bizonyos szerek velejárója, hogy másnapokon igencsak hullámzik körülöttem a világ és pillanatok alatt lever a víz, majd ugyanilyen hirtelen vacogni kezdek, vagy csak kiég a pupillám ha a monitort kell bámulnom, az orrvérzésről nem is beszélve...), a depressziót aminek hatására hónapokig élni sincs kedvem, hogy a legkisebb feszültség hatására nonfiguratív alakzatokat karcolok az alkaromba, hogy nagyon rosszul tűröm a monotóniát (kivéve ha én csinálom magamnak), akkor biztos jól hangzanak az iskoláim... De tudják ezek, hogy én nem bírom a stresszt? Többek között... Szerintem fogalmuk sincs mire vállalkoztak velem...
Jó kis tréning lesz az agyamnak is, mikor hazaérek délután 5-6 felé, próbáljak memorizálni valamit az iskolában tanultakból is (amin ugye nem leszek bent), merthogy cirka egy hónap múlva vizsgaidőszak jön, rögtön 2 helyen is. De erről majd hétfőn is hallani fogtok, akkor lesz vizsgára jelentkezés, és tuti szidni fogom az ETR-t, amiért az összes vizsgámat 2 hétbe sűrítem, mint általában...
Szóval az van, hogy kaptam munkát, ami fenekestül felforgatta az eddigi -néhány szempontból, nem túl sokból- kényelmes kis életem. 2 suli mellett nem tudom hogy fog beleférni az életembe napi 8 órás irodai meló (már maga az a tény, hogy egy helyben kell ülnöm 8 órán át...borzasztó), de muszáj lesz ennek a kis irodának jóba lennie velem, mert ebben látom a túlélést. Hogy naphosszat itthon ülök és bámulom az msn-t már 2 hónapja, az valahogy nem túl nagy karrierista elfoglaltság, és egyébként is dögöljön meg hogy nem ír rám soha msn-en, csak akkor ha akar valamit. Kényelmes volt neki, hogy soha még a telefont sem kellett felemelnie, ha velem akart beszélni, csak két kattintás volt. Na most nézhet nagyokat, mert nem fogja tudni, hogy hol vagyok, hahaha. Szánalmas, mi?! Tudom...
Szóval a meló. Beadtam az önéletrajzom szerdán, "aktívan keresek munkát és nem csak lopom a napot" jeligével, majd csütörtök délután hívtak is (épp menetrendszerűen fordultam a bal oldalamról a jobbra), hogy mikor tudnék befáradni az irodába egy interjúra. Ha lehet minél előbb, mert olyannyira lenyűgöző az önéletrajzom, hogy ha fedik egymást az elképzeléseink, akkor nem is keresnek tovább. Hát ma délelőtt befáradtam és adtam nekik egy lehetőséget, hogy megszerettessék velem az irodai papírmunkát.
De mennyire el tudom magam adni, én magam lepődtem meg a legjobban. "Lenyűgöző az önéletrajzom". Az enyém?? Hát ha kihagyjuk belőle a különböző intenzitású függőségeket (bizonyos szerek velejárója, hogy másnapokon igencsak hullámzik körülöttem a világ és pillanatok alatt lever a víz, majd ugyanilyen hirtelen vacogni kezdek, vagy csak kiég a pupillám ha a monitort kell bámulnom, az orrvérzésről nem is beszélve...), a depressziót aminek hatására hónapokig élni sincs kedvem, hogy a legkisebb feszültség hatására nonfiguratív alakzatokat karcolok az alkaromba, hogy nagyon rosszul tűröm a monotóniát (kivéve ha én csinálom magamnak), akkor biztos jól hangzanak az iskoláim... De tudják ezek, hogy én nem bírom a stresszt? Többek között... Szerintem fogalmuk sincs mire vállalkoztak velem...
Jó kis tréning lesz az agyamnak is, mikor hazaérek délután 5-6 felé, próbáljak memorizálni valamit az iskolában tanultakból is (amin ugye nem leszek bent), merthogy cirka egy hónap múlva vizsgaidőszak jön, rögtön 2 helyen is. De erről majd hétfőn is hallani fogtok, akkor lesz vizsgára jelentkezés, és tuti szidni fogom az ETR-t, amiért az összes vizsgámat 2 hétbe sűrítem, mint általában...
2009. április 16.
2009. április 12.
Alapvetően nem vagyok rossz ember. Megcsináltam sokmindent, de hát a hülye saját kárán tanul, nem de bár? Őszinte vagyok, nagyon is. Még itt is, ahol a kutya nem ismer. Megpróbálok bízni az emberekben és néha még szeretem is őket. Törődöm másokkal, aggódok, segítek, beszélek, hallgatok (ami nagyon nehéz dolog), tanácsot adok és elfogadok, megteszek mindent, amit tehetek. Az emberek túl sokat várnak másoktól anélkül, hogy elgondolkoznának azon, ők képesek lennének e mindarra, amit elvárnak. Minden egyes rohadt napon igyekszem megfelelni másoknak és magamnak egyaránt, a többi lénnyel emberi módon viselkedni, megérteni és elfogadni a körülöttem élőket, valamint önmagam maradni ebben a gusztustalan és/vagy szar világban. Egész életemben igyekeztem elhinni, hogy ennél már csak jobb lehet, mert sajnos kénytelen voltam ezt mondogatni magamnak ahhoz, hogy el tudjam hagyni az ágyat, vagy levegőt tudjak venni minden undorító reggelen. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, miszerint mi a francért élek és harcolok minden nap. Átgázolnak rajtam nap mint nap, én meg mert egy idióta vagyok, még hagyom is. Meddig kell még küzdenem? Meddig tegyek meg mindent, ami erőmből telik? Mi van, ha elfogyott az energiám? Mondja már meg valaki, mikor van az a pillanat, amikor azt lehet mondani, hogy rendben barátom, add fel, eleget tettél?A lényeg, hogy ez egy szar nap, de nem baj, mert holnap is szar lesz, meg azután, meg azután és egészen addig, míg világ a világ.
Na hát akartam írni egy olyat, hogy 17 órát aludtam éjszaka -végre-, és olyan természetre szabott programokat terveztem, mint napozás, séta, vagy csak kiülni valahova egy weed és egy sör társaságában és bámulni a várost, beszélgetni az egészen kicsi dolgokról. Csakhogy apukám nem így gondolkodott minderről, egy 40 perces veszekedés zajlott le az imént egy hülyeség miatt, aminek következtében én megettem jópár tablettát, nem tudom hányat, nem számoltam, sakktáblát mintáztam az alkaromra és beültem a sarokba bőgni. Apukám pedig könnyítésképpen rámbaszta az ajtót, csakhogy meglegyen az a béke és nyugalom amiről pár sorral feljebb áradoztam.
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Kellemes húsvéti ünnepeket!
2009. április 11.
Ismételten hatalmas dilemmával állok szemben, elnézést kérek a szóhasználatért és a nyelvi minőségért, pocsék szarul vagyok.
Persze, miért is könnyíteném meg a saját dolgom?! Úgy ahogy sikerült kihevernem exet, volt más ami miatt aggódhattam, amivel foglalkozni kellett, meg itt a tavasz is, hurrá-hurrá... Megérezhette hogy már nem függök tőle mentálisan és erre belök egy ilyen mondatot, csakazért hogy az agyamban újra aktivizálódjanak a kisördögök, amik azt súgják monoton hogy "élvezd ki, kell neked". Tudom én, hogy hazudik, hogy átver, hogy semmibe vesz, hogy csak helyettesítő ember vagyok neki, hogy egyetlen mondatot sem mond anélkül, hogy ne származna belőle haszna. Azt is látom hogy minden nap más csajnak löki a szépet, és ha nemet mondok, lapoz egyet a telefonkönyvében, hogy kit lehetne felhívni helyettem.
Sőt, ha ez nem lenne elég, még a szemembe is mondta, hogy "nem vagyok egy mentsvárnak való nő" (megint kezdődik a "mi nem vagyok"...), és neki most nehéz időszak jön, támasz kell, amit én nyilván nem tudok megadni. Kb annyit ért, mint egy pofon a szarnak, kibőgtem magam és a fejembe vettem, hogy csakazértis megmutatom neki. Tudok én angyali lány lenni, akihez oda lehet bújni, megsimogatom a fejét, elaludhat az ölemben, sőt még lelket is öntök belé, ha kell a sajátom kárára. Na mi jött erre? Bizony...unalmas vagyok. Nem baj, Const nem adja fel, akkor egy izgalmas nő leszek, akivel bizony öröm minden egyes pillanatot eltölteni, pörögtem a saját tengelyem körül is, kiszipolyoztam az agyam, hogy minél jobb programokat szerezzek neki, nehogymár véletlenül megunjon az úr. Ez se jött be.
És mégis...most hiába programozom magam a nap 24 órájában (szó szerint, 3 napja nem aludtam), hogy nem érdemel meg, nem értékel, hogy kihasznál, hogy találok sokkal jobbat, hogy tulajdonképpen nem is ő hiányzik, csak az érzés, hogy csettintenem kell és minimum 3-an ugranak, hogy velem legyenek, hogy kibaszhatnék vele, mert ő is számtalanszor megtette velem...mégis., mégis, mégis, megőrjít a gondolat hogy most mást élvez.
Szóval kedves okosabb blog társaim, adva van a kérdés: Mi a faszért függők tőle?
Persze, miért is könnyíteném meg a saját dolgom?! Úgy ahogy sikerült kihevernem exet, volt más ami miatt aggódhattam, amivel foglalkozni kellett, meg itt a tavasz is, hurrá-hurrá... Megérezhette hogy már nem függök tőle mentálisan és erre belök egy ilyen mondatot, csakazért hogy az agyamban újra aktivizálódjanak a kisördögök, amik azt súgják monoton hogy "élvezd ki, kell neked". Tudom én, hogy hazudik, hogy átver, hogy semmibe vesz, hogy csak helyettesítő ember vagyok neki, hogy egyetlen mondatot sem mond anélkül, hogy ne származna belőle haszna. Azt is látom hogy minden nap más csajnak löki a szépet, és ha nemet mondok, lapoz egyet a telefonkönyvében, hogy kit lehetne felhívni helyettem.
Sőt, ha ez nem lenne elég, még a szemembe is mondta, hogy "nem vagyok egy mentsvárnak való nő" (megint kezdődik a "mi nem vagyok"...), és neki most nehéz időszak jön, támasz kell, amit én nyilván nem tudok megadni. Kb annyit ért, mint egy pofon a szarnak, kibőgtem magam és a fejembe vettem, hogy csakazértis megmutatom neki. Tudok én angyali lány lenni, akihez oda lehet bújni, megsimogatom a fejét, elaludhat az ölemben, sőt még lelket is öntök belé, ha kell a sajátom kárára. Na mi jött erre? Bizony...unalmas vagyok. Nem baj, Const nem adja fel, akkor egy izgalmas nő leszek, akivel bizony öröm minden egyes pillanatot eltölteni, pörögtem a saját tengelyem körül is, kiszipolyoztam az agyam, hogy minél jobb programokat szerezzek neki, nehogymár véletlenül megunjon az úr. Ez se jött be.
És mégis...most hiába programozom magam a nap 24 órájában (szó szerint, 3 napja nem aludtam), hogy nem érdemel meg, nem értékel, hogy kihasznál, hogy találok sokkal jobbat, hogy tulajdonképpen nem is ő hiányzik, csak az érzés, hogy csettintenem kell és minimum 3-an ugranak, hogy velem legyenek, hogy kibaszhatnék vele, mert ő is számtalanszor megtette velem...mégis., mégis, mégis, megőrjít a gondolat hogy most mást élvez.
Szóval kedves okosabb blog társaim, adva van a kérdés: Mi a faszért függők tőle?
2009. április 10.
Insomnia
Fura dolgokat mondok kialvatlanul. legközelebb figyelni fogok rá és összegyüjöm. Legalább elszórakoztatom magam...
" Hülye, ma péntek van. Ha nem hiszed el, nézz ki az ablakon..."
"Ezt értelmes mondat volt, csak nem úgy ahogy én értem"
" Hülye, ma péntek van. Ha nem hiszed el, nézz ki az ablakon..."
"Ezt értelmes mondat volt, csak nem úgy ahogy én értem"
2009. április 8.
2009. április 7.
It's a wonderful life
Na hát akkor... Az utóbbi napokban újra visszakerültem annak a mély gödörnél a legaljára, amiből egész életemben próbáltam kimászni. Rám tört a magány, hogy hogyan oldom meg a problémáim, mikor lesz ennek vége, etc... Mindent megtettem azért, hogy ne üljek kikapcsolt telefon és számítógép mellett, ne rántsam magamra a sötétséget és siránkozva a kurvára elcseszett életem miatt, mégis tisztán láttam magam előtt a világvégét. Fogtam egy dobozt - nevezzük érzelemdoboznak - és beletettem mindent, amivel nem szívesen vagyok napi kapcsolatban. Gyűlölet, harag, vádaskodás, fájdalom, emlékek, kérdések. Kérdések.
Tudom, hogy rengetegszer mondtam már, hogy elengedem, hogy nem zaklatom, hogy tiszteletben tartom... Csak valamiért sosem ment. Most rájöttem erre a "valamire". Mégpedig hogy ráerőltettem magamra a vele kapcsolatos jó emlékeket. Csak azt láttam, hogy nevetünk, a rengeteg kaland, a rengeteg élmény, az őszinteség, a nyilt tekintet, a sok-sok "ébredj velem" elnyomta a valót. Közben meg dehogy. Csak én szerettem volna őt a megmentőmnek látni. Láttam benne valamit, valami mást, amit elég régóta senkiben.
Elég szentimentális hangulatban vagyok jelenleg, úgyhogy hasonlítsuk őt egy kispárnához. (igen-igen tudom mit gondolsz, de tiszta vagyok...) Ott csücsül a lakástextil kirakatában, puha, áramvonalas, álomba ringató. A legszebb kispárna. Lehetne ölelgetni, ráhajtani a fejed, könnyesre sírni.... Aztán hosszú idő kellette hozzá ugyan, de végül ráébredsz, ha a tiéd lenne, átaludnád vele az egész életed. És tudod hogy ott lesz holnap is, de nem mész többé arra.
Mert nem akarom végigaludni az életem. Most engedlek el. :)
Tudom, hogy rengetegszer mondtam már, hogy elengedem, hogy nem zaklatom, hogy tiszteletben tartom... Csak valamiért sosem ment. Most rájöttem erre a "valamire". Mégpedig hogy ráerőltettem magamra a vele kapcsolatos jó emlékeket. Csak azt láttam, hogy nevetünk, a rengeteg kaland, a rengeteg élmény, az őszinteség, a nyilt tekintet, a sok-sok "ébredj velem" elnyomta a valót. Közben meg dehogy. Csak én szerettem volna őt a megmentőmnek látni. Láttam benne valamit, valami mást, amit elég régóta senkiben.
Elég szentimentális hangulatban vagyok jelenleg, úgyhogy hasonlítsuk őt egy kispárnához. (igen-igen tudom mit gondolsz, de tiszta vagyok...) Ott csücsül a lakástextil kirakatában, puha, áramvonalas, álomba ringató. A legszebb kispárna. Lehetne ölelgetni, ráhajtani a fejed, könnyesre sírni.... Aztán hosszú idő kellette hozzá ugyan, de végül ráébredsz, ha a tiéd lenne, átaludnád vele az egész életed. És tudod hogy ott lesz holnap is, de nem mész többé arra.
Mert nem akarom végigaludni az életem. Most engedlek el. :)
2009. április 6.
A mindenen túl, a minden jön el
Elárasztottak a gondolatok. Mintha az agyam egész nap arra a percre várna, hogy egyedül legyek és arra kényszeríthessen, hogy gondolkodjak. Egyszer, nagyon régen elindultam egy úton. Nem tudtam merre vezet, de mennem kellett. Menet közben belefutottam egy hosszú és sötét alagútba. Nagyon féltem, hisz egyedül voltam a sötétben, nem láttam a végét, viszont hátranézve is csak a rosszat láttam.Menekültem valami elől, aminél még a sötét alagút is barátságosabb helynek bizonyult. Amikor elindultam, még ártatlan voltam, de hamar felnyitották a szemem. Nem titok, szerelem, öngyilkossági kísérlet, lelki terror. Úgyhogy fogtam a cók-mókom és irány az alagút. Bíztam benne, hogy hamar kijutok, és a másik oldalon látni fogom a fényt, érzem majd a melegséget, látok még arcokat ebben az arctalan világban. Páran sétáltak velem egy darabon, de nem érthették mit mondok, nem hallották, hogy sírok. Lekanyarodtam ahelyett hogy egyenesen mentem volna, mert a sok-sok elágazásból fény szűrődött ki, gondoltam hátha... Hát nem. Láttam halált, könyöklést, zsarolást, fenyegetést, élettel való játékot...erkölcsöt azt nem. Lassan már nem tudom megszámolni egy kezemen, hányan mentek el... Huszonévesek. Túladagolás, öngyilkosság, baleset. Napszemüveg mögé temetett arcok, egyenes hát, sehol egy érzelemnyilvánítás, rezzenéstelen arccal állják végig a temetést. Nekik már rutin. Nekem egy újabb késszúrás.
2009. április 5.
Napok óta zsong a fejem, hogy írjak-e róla. Etikus-e ha leírom, ha igen, milyen hangnemben, ha nem, miért nem?! Hány mondatot érdemelnek? És tényleg a hangem... Nem szeretném ragozni, nem akarok senkit hibáztatni (milyen jogon?) az tényleg nem lenne etikus, sajnáltatni magam meg végképp nem akarom. Viszont megtörtént, úgyhogy végül a körvonalak mellett döntöttem. Diszkóbaleset egy hete. Nem ittas állapot, csak a megengedettnél gyorsabb sebesség. A fiú meghalt, a lány átszúrt tüdővel az intenzíven fekszik. Imádkozunk érte....
2009. április 4.
2009. április 3.
2009. április 2.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)