Inkább egy kis filmélmény. Megnézésének több oka is volt, részben hogy volt időszak (van is?!) amikor erről szólt az életem, másrészt pedig egy a filmmel kapcsolatos idézetre bukkantam valamelyik oldalon, amelyben említve van Jim Morrison és Johnny Cash is, amire én kitágult pupillával és mérhetetlen érdeklődéssel reagálok. Na meg a téma sem utolsó...
"Elsősorban az őrület és a művészet közti harcot akartam ábrázolni, azt a küzdelmet, amely annyi nagy zenész, többek között Jim Morrison vagy Johnny Cash életét is végigkísérte"
Mondják, hogy a technosok a 21. század hippijei. Szexuális tabukat döntögetnek, drogoznak, szabad szerelemben élnek, mindenki egyenlő. Érdekes, csalogató világ, amiben nagyon el is lehet veszni...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. július 23.
2009. július 15.
- az e-mail még nem érkezett meg, igaz vasárnap volt a határidő, addig áll a drukkolásra való felkérés. :) Nagyon szeretném, ha pozitív bírálat születne, szó szerint megmentene saját magamtól.
- takarítok. A kényszeresség átterjedt az életemre is, számos emberrel kapcsolatban égettem fel azt a bizonyos hidat, kivel veszekedve, kivel közömbösen, kivel lélektépve. Ex még kérdéses, az elkövetkezendő 3 napban derül ki merre billen a mérleg nyelve. Kértem, hogy amennyiben lehet, ne nehezítse meg ezt a 3 napot, sőt örömmel venném, ha némi támogatást is kapnék. (A tárgy magánügy...) Helyeslően bólogatott, átbeszélgettük telefonon a délutánt, kitartóan tűrte hogy dőlt belőlem a szó és bizony néha a könnyeim is potyogtak. Kíváncsi leszek meddig fog tartani a lelkesedése, ezen áll vagy bukik minden.
- Újból Tisza Kata Doktor Kleopátrájával gyógyulok, az a könyv egy az egyben mintha rólam szólna, nem is tudom hányadszor olvasom. Valahogy megnyugtat, hogy nem csak én lehetek ennyire agyhalott, függő, lelkisérült, szerelmes - nem is tudom hogy nevezzem - hanem még egy könyv is van róla(m). Aztán nekiesek a Porzac-országnak - szintén sokadszorra - és akkor teljes lesz a gyógyulás. Most ugrik be, hogy esküszöm azt álmodtam, hogy T. K. kommentelt a blogomra...
- Filmet is néztem ám ma. Itt bukkantam rá tegnap egy remek filmajánlóra, ma pedig már időt is kerítettem a megnézésére. Nem mondanám kultuszfilmnek, sem etalonnak, sem olyan filmnek amit akár többször is megnzne az ember (legalábbis én biztos nem), de egyszer mindenképp megéri. Cselekmény nem sok van benne, párbeszéd annál több, inkább a lélektani dolgokra helyezi a hangsúlyt. Kicsit olyan Jövőre, veled, itt hangulata van, a téma is kísértetiesen hasonló (értsd: ugyanaz): adott egy férfi, adott egy nő, korábban házasok voltak. Nem működött, elváltak, eltelt 20 év, újra találkoznak, beszélgetnek, szeretkeznek, majd mindenki megy amerről jött. És tényleg a végén hangzik el a nagy igazság, hogy boldognak lenni jó, csak baromi nehéz.
- Aztán ha már filmek, Rickie-nél is láttam filmajánlót, konkrétan a Das Wilde Leben-re gondolok, annak is pár napja nekiestem, viszont bármennyire keresek, nem találok hozzá feliratot. Szip-szip. Valaki igazán megszánhatna egyel, ha esetleg...
- takarítok. A kényszeresség átterjedt az életemre is, számos emberrel kapcsolatban égettem fel azt a bizonyos hidat, kivel veszekedve, kivel közömbösen, kivel lélektépve. Ex még kérdéses, az elkövetkezendő 3 napban derül ki merre billen a mérleg nyelve. Kértem, hogy amennyiben lehet, ne nehezítse meg ezt a 3 napot, sőt örömmel venném, ha némi támogatást is kapnék. (A tárgy magánügy...) Helyeslően bólogatott, átbeszélgettük telefonon a délutánt, kitartóan tűrte hogy dőlt belőlem a szó és bizony néha a könnyeim is potyogtak. Kíváncsi leszek meddig fog tartani a lelkesedése, ezen áll vagy bukik minden.
- Újból Tisza Kata Doktor Kleopátrájával gyógyulok, az a könyv egy az egyben mintha rólam szólna, nem is tudom hányadszor olvasom. Valahogy megnyugtat, hogy nem csak én lehetek ennyire agyhalott, függő, lelkisérült, szerelmes - nem is tudom hogy nevezzem - hanem még egy könyv is van róla(m). Aztán nekiesek a Porzac-országnak - szintén sokadszorra - és akkor teljes lesz a gyógyulás. Most ugrik be, hogy esküszöm azt álmodtam, hogy T. K. kommentelt a blogomra...
- Filmet is néztem ám ma. Itt bukkantam rá tegnap egy remek filmajánlóra, ma pedig már időt is kerítettem a megnézésére. Nem mondanám kultuszfilmnek, sem etalonnak, sem olyan filmnek amit akár többször is megnzne az ember (legalábbis én biztos nem), de egyszer mindenképp megéri. Cselekmény nem sok van benne, párbeszéd annál több, inkább a lélektani dolgokra helyezi a hangsúlyt. Kicsit olyan Jövőre, veled, itt hangulata van, a téma is kísértetiesen hasonló (értsd: ugyanaz): adott egy férfi, adott egy nő, korábban házasok voltak. Nem működött, elváltak, eltelt 20 év, újra találkoznak, beszélgetnek, szeretkeznek, majd mindenki megy amerről jött. És tényleg a végén hangzik el a nagy igazság, hogy boldognak lenni jó, csak baromi nehéz.
- Aztán ha már filmek, Rickie-nél is láttam filmajánlót, konkrétan a Das Wilde Leben-re gondolok, annak is pár napja nekiestem, viszont bármennyire keresek, nem találok hozzá feliratot. Szip-szip. Valaki igazán megszánhatna egyel, ha esetleg...
És csessze meg, tényleg baromi nehéz.
2009. május 22.
Elgondolkoztam azon, hogy az ember mennyi mindent letesz az asztalra, évekig dolgozik keményen, kussolva, alázatosan mire végre elismerik a munkáját, megkapja a neki járó hírnevet, elismertséget, aztán egy esendő emberi lépés miatt mindez elhalványul, nem is emlékeznek rá. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem Winona Ryder egyik kedvenc színésznőm. A szakma nem igazán ismeri el pár jelölésétől és díjtól eltekintve (azokat sem ma kapta), valahogy nem őt találják meg a kasszasiker-gyanús filmekkel (Korábban sem) Pedig szép arc, hihetetlen nagy, mélyenülő szemek, amivel bármit el tudna adni. Engem például már csak azért beültet a moziba, ha az ő nevét látom egy plakáton (na jó fantasztikus hülyeség azért nem érdekel...). Ja hogy voltak "botrányai", ezekről bezzeg hallani. Ráakasztják a botrányos jelzőt, amiből max a bulvárlapok provitálnak, és háttérbe szorul az GG-díj, elmaradnak a felkérések, nem véletlenül 1995-99 körül csinálta a legjobb filmjeit, sajnos nem rajta múlik. Máig kedvenc filmem az Észvesztő vagy a Kisasszonyok. Engem különösebben nem érdekel, hogy gyógyszerfüggő vagy kleptomán, ettől ha lehet még szimpatikusabb, olyan esendő, olyan emberi, olyan...hétköznapi.
Sex and death 101 (nem tudom magyarul milyen címet kapott) nem egy olyan film, amit az ember tizenötször meg akar nézni, eltekintve az utolsó 5 perctől. Nem sikerült eldöntenem, hogy ez most vígjáték vagy mély lélektani dráma, de az utolsó mondat után percekig bámultam a kimerevedett kijelzőt és potyogtak a könnyeim.
Sex and death 101 (nem tudom magyarul milyen címet kapott) nem egy olyan film, amit az ember tizenötször meg akar nézni, eltekintve az utolsó 5 perctől. Nem sikerült eldöntenem, hogy ez most vígjáték vagy mély lélektani dráma, de az utolsó mondat után percekig bámultam a kimerevedett kijelzőt és potyogtak a könnyeim.
"Ha ez tényleg csak egy játék néha elég csak annyit tenni,
hogy megnyomom a törlés gombot. Életemben először
vagyok. És nem tudom mit tegyek elé - érett, elégedett,
boldog - az hogy vagyok egyenlőre bőven elég.
Az élet hasonlít a halálra: Megtörténik mindenkivel akár
akarja, akár nem. Hogy mi az értelme? Őszíntén? Ki nem szarja le?!"
hogy megnyomom a törlés gombot. Életemben először
vagyok. És nem tudom mit tegyek elé - érett, elégedett,
boldog - az hogy vagyok egyenlőre bőven elég.
Az élet hasonlít a halálra: Megtörténik mindenkivel akár
akarja, akár nem. Hogy mi az értelme? Őszíntén? Ki nem szarja le?!"
2009. április 18.
Napirend
Kezdődik az őrült hajtás. Minimum 2 teljes napos programot kell besűrítenem a mai napba, úgy hogy este még használható állapotba is legyek.
- meg kell írnom keddre 3 dolgozatot, mert vészesen kifutok a határidőkből
- elolvasni egy könyvet majd előadást tartani belőle..szintén kedd (de már beszereztem...)
- a diplomadolgozatot akkor még meg sem említettem, konzulensem zaklat, hogy addig nem írja alá az indexem, amíg nem adtam le neki nem is tudom hány oldalt, többet mint ami jelen helyzetben tőlem kitelik.
- munka kapcsán kaptam egy 34 oldalas dokumentumot, hogy legyek már szíves benyalni szerdára
- másik sulihoz is kellene valamit csinálni, mert az vajmi kevés hogy életunt fejjel végigülöm az órákat. Ott is esedékes lenne egy diplomadolgozat, vagy legalább a témát kitalálni...
- PG nyomán takarítani is kellene, mert már engem is zavar a rendetlenség, szóval képzelhetitek mekkora lehet
- mosni - vasalni, mert már nincs ruhám
- ha már mosás..a szőnyegre is ráférne egy, meg a padlónak is egy kis ápoló hogy szépen csillogjon...
- délutánra elígérkeztem barátnőmmel sétálni, ezt eszem ágában sincs lemondani
- és még 'Az ördög Pradat visel'-t is tervezem szerda óta, ma annak is bele kell férnie estig. Ja merthogy este buliba megyek, és valószínűleg a szokásos vasárnapi programra is buliból fogok esni, de legalább most az óra nem baszik ki velem.
Továbbá mindezt MUSZÁJ ma megejteni, mert holnap és hétfőn egész napos program van, esély sincs rá hogy bármit is csináljak.
Upd: most jut eszembe...hogy a fenébe fogom én hétfőn felvenni a vizsgáimat? Anyuuuu.....
- meg kell írnom keddre 3 dolgozatot, mert vészesen kifutok a határidőkből
- elolvasni egy könyvet majd előadást tartani belőle..szintén kedd (de már beszereztem...)
- a diplomadolgozatot akkor még meg sem említettem, konzulensem zaklat, hogy addig nem írja alá az indexem, amíg nem adtam le neki nem is tudom hány oldalt, többet mint ami jelen helyzetben tőlem kitelik.
- munka kapcsán kaptam egy 34 oldalas dokumentumot, hogy legyek már szíves benyalni szerdára
- másik sulihoz is kellene valamit csinálni, mert az vajmi kevés hogy életunt fejjel végigülöm az órákat. Ott is esedékes lenne egy diplomadolgozat, vagy legalább a témát kitalálni...
- PG nyomán takarítani is kellene, mert már engem is zavar a rendetlenség, szóval képzelhetitek mekkora lehet
- mosni - vasalni, mert már nincs ruhám
- ha már mosás..a szőnyegre is ráférne egy, meg a padlónak is egy kis ápoló hogy szépen csillogjon...
- délutánra elígérkeztem barátnőmmel sétálni, ezt eszem ágában sincs lemondani
- és még 'Az ördög Pradat visel'-t is tervezem szerda óta, ma annak is bele kell férnie estig. Ja merthogy este buliba megyek, és valószínűleg a szokásos vasárnapi programra is buliból fogok esni, de legalább most az óra nem baszik ki velem.
Továbbá mindezt MUSZÁJ ma megejteni, mert holnap és hétfőn egész napos program van, esély sincs rá hogy bármit is csináljak.
Upd: most jut eszembe...hogy a fenébe fogom én hétfőn felvenni a vizsgáimat? Anyuuuu.....
2009. január 2.
Stay
Most vettem csak észre, hogy az előző volt itten a századik bejegyzés. Szép ünnep volt.
Ma a tanulást elhalasztva filmet néztem. Stay vagy maradj címre hallgatott, és engem (ez is) megfogott. Nagyon sok rossz kritikát olvastam róla, amit megmondom őszintén én nem értem mire föl. Vagy csak a beteg vagy a sérült agy szülte rémálmokhoz hasonlatos "működési" zavar elméletében ismertem magamra? Megesik.
Szóval ennek hatására igencsak elgondolkoztam (újra) az életemen, azt hiszem nevezhetjük még annak. Egy ilyen film után...ambivalencia. Néha vannak tiszta pillanataim, és ilyenkor beüt hogy élni jó. És érdemes. És hát lehet is. Nemcsak muszáj. Az már az én ellentmondásom hogy mindig a hasonló témájú filmek után kapkodok két kézzel az élet után. Ilyenkor eltűnődök, hogy túl rövid az élet és amúgy is rengeteg időt töltöttem már el az önsajnálat meg a depresszió kényelmes bugyraiban. Csak mennék, mennék bárhova hogy ne érezzem magam tétlennek, hasznavehetetlennek. Hogy érezzem hogyha fulladok, akkor még jön valahol levegő, még élek. Minden pillanatot óriási intenzitással szeretnék megélni. Átélni, átérezni, ragaszkodni hozzá. Akarom, hogy legyen valamim.
Ne aggódjatok, holnapra elmúlik.
Ma a tanulást elhalasztva filmet néztem. Stay vagy maradj címre hallgatott, és engem (ez is) megfogott. Nagyon sok rossz kritikát olvastam róla, amit megmondom őszintén én nem értem mire föl. Vagy csak a beteg vagy a sérült agy szülte rémálmokhoz hasonlatos "működési" zavar elméletében ismertem magamra? Megesik.
Szóval ennek hatására igencsak elgondolkoztam (újra) az életemen, azt hiszem nevezhetjük még annak. Egy ilyen film után...ambivalencia. Néha vannak tiszta pillanataim, és ilyenkor beüt hogy élni jó. És érdemes. És hát lehet is. Nemcsak muszáj. Az már az én ellentmondásom hogy mindig a hasonló témájú filmek után kapkodok két kézzel az élet után. Ilyenkor eltűnődök, hogy túl rövid az élet és amúgy is rengeteg időt töltöttem már el az önsajnálat meg a depresszió kényelmes bugyraiban. Csak mennék, mennék bárhova hogy ne érezzem magam tétlennek, hasznavehetetlennek. Hogy érezzem hogyha fulladok, akkor még jön valahol levegő, még élek. Minden pillanatot óriási intenzitással szeretnék megélni. Átélni, átérezni, ragaszkodni hozzá. Akarom, hogy legyen valamim.
Ne aggódjatok, holnapra elmúlik.
2008. december 24.
- De istenem, annyira ígéretesnek látszottál!
És annyira szerettem volna, ha ennek a részese lehetnék.
És nem bírtam nézni, hogy ez nem jó neked.
- Szeretnék..minden lenni.
De ez nem megy. Nem megy.
- Nézd, Lizzie. Nem kell bárminek is lenned.
Nem kell jól lenned, érted?
Nem kell eljátszanod.
- Rendben leszek, anyu.
Tényleg rendben.
Megígérem.
Jól leszek, és ennek oka is van.
Úgy hívom ezt, hogy 'mézeskalács házikó'. Ide jövök az anyagért.
Dr. Sterling az én dealerem.
Látszólag minden orvos ezzel üzletel.
Néha úgy tűnik, hogy mi mind egy Prozac Országban élünk.
A Depressziós Egyesült Államokban.
Nem tudom többé, ki vagyok.
Van ez a személyiségem.
Zűrös, de attól még én vagyok.
Látom magam, mint aki kimondja a jó dolgokat, meg is teszi azokat, ...
- De ez nem én vagyok.
- Máshogy érzi, ugye?
- Persze, hogy másképp. Gyógyszerek hatása alatt vagyok, ez a lényeg, nem?
- Igen, ez a lényeg. De most még nem szimpatikus magának ez az új személyiség.
- De gyógyszerek nélkül nem tudok ilyen lenni.
- A gyógyszerek pedig levegőhöz juttatják.
- Olyan érzés, mintha minden hazugság lenne.
- Én csak javasoltam a gyógyszereket, de nem az enyém a döntés. Hanem a magáé.
Le akar állni a szedésükkel?
(…)
- Aranyom, gyere ide, minden rendben.
Kicsit olyan volt az életem, mint a filmekben.
Szerettem volna, ha lejönne egy angyal, mint Jimmy Stewarthoz, hogy lebeszéljen az öngyilkosságról.
Mindig erre a pillanatra vártam, hogy szabad lehessek, és megváltozzon az életem.
De nem fog eljönni.
Ez nem így működik.
Az összes gyógyszer, kezelés, harc, düh...bűntudat, Rafe, öngyilkos gondolatok..mind része a javulási folyamatnak.
Ahogy elmentem, vissza is jöttem. Fokozatosan, majd hirtelen.
A tablettáknak az volt a céljuk, hogy mindent meggyógyítsanak, viszont engem csak levegőhöz juttattak, és miattuk újra írhattam.
De most nem az életem függött rajtuk.
Hét évvel később jelent meg Elizabeth 'Prozac Ország' c. könyve, ami ma is nemzetközi siker.
Egyedül Amerikában több, mint 300 millió receptet írnak fel minden évben a Prozac, és más anti-depresszánsokból.
Elizabeth Wurtzel, köszönjük!
2008. december 2.
És igen! Megjelent az egyik kedvenc filmem könyvben. Költséges ez a december.
Öngyilkos szüzek
Öt lánytestvér, öt rejtélyes, megmagyarázhatatlan öngyilkosság. Pedig szépek voltak, és előttük állt az élet. Ki vagy mi az oka? A szülői szigor? Predesztináció? Korszellem? A szerző feszült légkörű regényéből sokat érthetünk meg a kamasz lélek rejtelmeiről, az eltorzult emberi viszonyokról. Eugenides azúttal is bizarr témához nyúl, amiről lebilincselő természetességgel ír.
2008. október 21.
2008. szeptember 20.
Öngyilkos szüzek (Sofia Coppola rendezésében) Hosszabb filmajánló bármelyik filmmel foglalkozó portálon olvasható, nem akarok ezzel vacakolni, így inkább csak szubjektív vélemény néhány mondatban. Eléggé megfogott, ez lenne a lényeg. Nem sűrűn köt le film ennyire, bár kivétel persze mindig van. Főleg a hasonló témájúak, mindegy is. Mindenesetre hitelesnek tűnik. Nem mondom azt, hogy néhol magamra ismertem (pedig de-de) és azt sem, hogy ne tudnám néha mi zajlik a fejükben (de, azt is tudom). Hát hol nevetek, hol sírok rajta, amúgy sem vagyok a topon szellemileg, lehet nem jól választottam meg az időpontot... Behúz a film. Ennek ellenére csak ajánlani tudom, nekem nagyon tetszett. Jójó, Kirsten-t amúgy is bírom az Őrült és gyönyörű óta... De ez tényleg jó film, feliratosan kizárólag!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)