2009. augusztus 25.

Holnap elutazom, bírjátok ki nélkülem egy hétig (ehehhe). Mindenki vigyázzon magára meg a másikra, pusz-pusz.


...Idegen vágy egy idegen ágyon....

2009. augusztus 23.

Ez a listák hete... Igazából sorrend nélküli lista. Legyen a címe az hogy "életem könyvei". Elég sokat foglalkozom azokkal a súlyosnak tűnő szavakkal mint például: morál, erkölcs, etika... értékrend. Ha a könyveimre nézek ugyanez a téma. Olyan kérdésekre keresnek választ, amelyre a világ összes könyve sem lenne elég. Vagy egy is sok lenne. Valami furcsa szorongásra ad okot, mégis szórakoztat.

1. Elisabeth Wurtzel - Prozac nation
2. Tisza Kata - Magyar pszicho
3. Feldmár András - Tudatállapotok szivárványa
4. Albert Györgyi - Miért pont én
5. Jean des Cars - Sisi avagy a végzet
6. Beverly Donofrio - Fiúk az életemből
7. Berkesi András - Útlevél a pokolba
8. Daniel Keyes - Billy Milligan háborúi
9. Kay Redfield Jamison - A nyughatatlan lélek
10. Bartis Attila - A nyugalom
11. Tisza Kata - Doktor Kleopátra
12. Salamon Pál - Zariffa
13. Márai Sándor - Naplók
14. Sylvia Plath - Üvegbura
15. Esterházy Péter - Tizenhét hattyúk
16. Philippa Gregory - A másik Boleyn lány
17. Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége
18. Doris Lessing - A fű dalol
19. Celia Rees - Bűbájos Mary
20. James Frey - Millió apró darabban
21. Koncz Orsolya - Hullámvasút
22. Popper Péter - Pilátus testamentuma
23. F. M. Dosztojevszkij - Feljegyzések a holtak házából
24. Lauren Weisberger - A főnöknőm egy boszorkány (The Devil wears Prada)
25. Csíkszentmihályi Mihály - Flow/Az áramlat
26. Jean Sasson - Ester gyermeke
27. Stephen Davis - Jim Morrison élete, legendája, halála
28. Nikki Sixx - Heroinnaplók
29. William Makepeace Thackeray - Hiúság vására
30. Sylvia Plath - Naplók

És még mennyit tudnék...

2009. augusztus 22.

Ha magabiztos vagy, olyan dolgokat is elárulsz magadról, amiket máskor nem tennél. (Igen, igen, topmodell-t nézek...)
Szóval az én titkaim:
- leírhatatlan mennyire félek a fulladástól
- régebben mániákusan rettegtem a tűtől (ezt ma már legyőztem...), de a vérnyomás mérés mai is padlóra visz. Nem vicc, komolyan. :D
- naponta csomószor mosok fogat, mert sárgának látom őket
- utálom ha izzad a tenyerem, ettől ideges leszek és még jobban izzad.
- ha egyedül vagyok, szoktam énekelni
- nem mosok kezet cicasimogatás után (ha saját cica, az enyémek tiszták és egyébként sem moshatom meg 3 percenként)
- kávéval öblítem le a hajam hajmosás után
- mp3 lejátszóval a fülemben alszom el
- nem iszom alkoholt
- szeretem a savanyú uborkát magába
- csak a kemény, éretlen, még zöld gyümölcsöket eszem meg, vagy max. éretten de akkor fagyasztva!
- ha tehetem nem szárítom a hajam
- napszemüveg éjjel-nappal
- utálok kocsival parkolni, nem is tudok
- idegesít ha valaki minden apró dologért bekapcsolja a mikrót
- ha otthon vagyok, mindig szól valamilyen zene amitől a szüleim másznak a falra
- nem tudok főzni
- nem ütöm le a legyeket
- nem engedek be akárkit a szobámba
- szeretem az orális szexet
- meg az análisat is
- az egyik dolog amit szándékosan megnézek egy emberen, az a cipője
- a másik hogy belenéz-e a szemembe ha hozzám beszél. Állítólag annyira feltűnően vizslatom a másik szemét, hogy ettől ő érzi magát kényelmetlenül...
- sokszor remeg a kezem
- bosszant ha az öreg nénik az utcán beszélgetnek amikor én arra megyek
- keményen beszólok ha valaki tiszteletlen (boltban is, ha az eladó nem köszön)
- könnyen alakítok ki függőségeket..
(...)

2009. augusztus 20.

A lemondás hatalom.

Azt a helyzetet teremtettem saját magam számára, hogy már a kezemben lenne, ha akarnám. De nem akarom, ugye?
Éjjel álmomban a szexi, 35 év körüli vízvezeték-szerelőnkkel szeretkeztem, de olyan intenzíven, hogy vágytól remegve ébredtem. És azóta sem bírok magammal...

2009. augusztus 17.

2009. augusztus 15.

Öngyilkos küldetés

Szerintem a világ: alakoskodó, alattomos, alantas, alávaló, aljas, álszent, álnok, becstelen, befejezetlen, befolyásoló, bénult, bukott, cinikus, csalfa, csorbult, csúfos, csüggedt, deficites, degradált, delejes, deprimált, deviáns, dicstelen, elutasító, együgyű, élhetetlen, élvezhetetlen, embertelen, enervált, erélytelen, erőltetett, eszeveszett, fegyelmezetlen, fejlődésképtelen, feledhető, felfuvalkodott, felszínes, felületes, fennhéjazó, fullasztó, gátolt, giccses, gonosz, gyalázatos, gyötrő, hitvány, hazug, hálátlan, hitszegő, hiteltelen, hamis, hanyag, holt, igaztalan, igénytelen, imitált, irreleváns, iszonyú, kezelhetetlen, képmutató, kietlen, korrupt, könnyelmű, követelőző, közömbös, ledér, materiális, maximalista, megalomán, mértéktelen, nyers, nyugtalan, obszcén, orv, pénzéhes, progresszív, ravasz...

(a felsorolás alkarvagdosás miatt félbeszakadt)

2009. augusztus 14.

Hát....nincs semmi. Konkrétan a héten még semmit nem csináltam, és vajmi kevés esélyét látom, hogy ez a tendencia a hétvégéig változna. Na jó, nyilván nem. Jelentkeztem egy álláshirdetésre, amin csúfosan megbuktam. Nem olvastam el alaposan a szöveget, illetve egész pontosan az aktív német nyelvismeret kifejezésnél átsuhantam az "aktív" jelzőn. Papírom ugyan van róla, de mivel nyelvvizsga óta egy mukkot sem beszéltem, már bemutatkozni sem tudnék. De annak ellenére hogy feleslegesen raboltam az idejét, a fazon nagyon jó fej volt, felajánlotta hogy ha majd felelevenítem a nyelvismeretemet, szívesen látnának (nyilván...) és a külső konzulensem akart lenni. Itt állt meg bennem az ütő. Hogy b.zdmeg, nekem még szakdolgozatot is kell írnom. Kettőt, kapásból. No persze túlzok, ennyire link alaknak azért ne képzeljetek, az egyikhez már fél éve tudom a témát!És kb ennyi. Hogy miből fogok összeollózni 70 oldalt + mellékletet, azt még nem tudom. Úgy márciusra lenne esedékes... Nem tudom más is így volt-e vele, de én meg vagyok győződve róla, hogy ezen bukom el a diplomát. És ez most nem vicc. Én tervező vagyok, mindent kigondolok, és mire a megvalósításra kerülne a sor, addigra elmúlik a lelkesedés és kigondolok valami mást. Egy egyszerű szemináriumi dolgozatot 15-ször kezdek el. Hogy a fenébe írok én valami tudományos értékű munkát? Mindenről el tudom mondani a véleményem maximum 1 oldalban. Vagy lehet, hogy nem vagyok elég tájékozott, hogy bővebben beszéljek bármiről? Megesik. Szóval...valakinek nincs egy felesleges diplomadolgozata?!

2009. augusztus 12.

Fura álmom volt. Egy régi barát szerepelt benne, akivel már évek óta nem tartjuk a kapcsolatot. Maga a kapcsolat sem tartott sokáig, egy viharos év volt talán. Közben jött egy új szerelem és új társaság, új értékek, új normák....elkezdtünk távolodni. Megelégeltem a szókimondó, nyers stílusát és elküldtem. Itt van tőlem 20 percre és 2 éve nem láttam. Különösebben nem is hiányzik. Annyit tudok róla azóta, hogy barátnője van és együtt élnek. Álmomban meg kisbabájuk volt. Hogy ez akar-e valamit jelenteni, vagy szimplán tényleg babájuk lesz, nem tudom. De nem is érdekel.

Amilyen könnyen építem le a barátaimat, annyira ragaszkodom az exekhez. Elmegy egy barát? Oda se neki. Lógni mással is lehet. Gondolom azért, mert a lelkemből ők sosem kaptak, így aztán nem is nagy veszteség. Van akivel egyetem alatt lehet beszélgetni, van akivel vásárolni lehet, van aki sportra vesz rá...etc. Minden funkciónak külön ember. Végiggondoltam, hány barát van aki tudja hogyan élek, mit éltem meg, mit szeretek, mivel telnek a napjaim. Jó ha egy... Mindig mindent a szerelemre raktam fel. Innen lehet ám igazán nagyot esni.

2009. augusztus 11.

A bejegyzést eltávolította a szerző.

2009. augusztus 9.

Én egy igazi tanárnéni vagyok, ez a mai nap után kiderült. Rengeteg dolgot megtanítottam sokmindenkinek a szobában, figyeljetek csak!
Arra járt Porfrakk, a pormacskák réme, tisztaság is lett utána. Az asztalom letörölte magáról a port, így csilii-villi lett megint. Az ágyam megint kitanulta, hogy hogyan is kell rendben kinézni. A ruháim összehajtva várják testemen a gyűrődést. A konyhában a poharak elmentek fürdeni, én már csak a szárítkozást láttam. A mosógépből a ruháim meg felmásztak a szárítóra. Csak lestem nagyokat...

2009. augusztus 7.

Imádom, hogy a keresők mindig a drog miatt találnak meg... Másról is írok, hé!

2009. augusztus 6.

Help me, I'm dying

Ébredés óta úgy érzem magam, mint akit fejbe basztak egy hatalmas téglával. Ezen okból reggeli gyanánt nem energiaitallal indítottam, hanem 100%-os narancslevet ittam, 2 pohárral is. Semmi javulás, úgyhogy mégis jött az energiaital. Semmi. Reggeliztem is. Semmi. Megettem fél tábla csokoládét, hátha a vércukrom. Hát nem. Ettem gyümit is, sárgadinnyét meg barackot, de még mindig ugyanaz a monoton zsibbadás. Dél körül gyógyszert is bevettem, mert bármennyire hihetetlen nem vagyok a fájdalomcsillapítók híve. Lefeküdtem aludni, de forgott a szoba. Elemnetm sétálni, de vissza kellett fordulnom, mert úgy éreztem menten összeesek. Az előbb végső elkeseredettségemben elmentem fürdeni ilyen korán, hátha a relax jót fog tenni. Eleinte jó is volt, amíg nem támadt az a kényszer(?) képzetem, hogy nem kapok levegőt a sok forró gőztől. Szóval most vagy az jön, hogy annyira kiütöm magam, hogy ne legyen energiám ezzel foglalkozni, vagy mondtok nekem valamit, amit még nem próbáltam.

2009. augusztus 4.

Torok- és szívszorongató napok. Negatív gondolatok, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, önmarcangolás. És ráébredés. Hogy nem kapjuk vissza az elszalasztott pillanatokat, lehetőségeket. Mindegy mit csinálsz, te csak egy bábu vagy aki lépegethet, de a játékszabályokat mások írják feletted, közösen. Csak ez van, csak a most, csak a pillanat. A pillanat sem csak rajtad múlik. Mert az önzőség. Ridegség. Engedd, hogy másnak is legyen beleszólása. Mert jó csak így lesz. Rossz is. Mindig búcsúzni kell és mindig jönnek helyettük új emberek. Éld meg! A búcsúzás mindig örökre szól. Mert aki elment, elment.

Ha valakit nem látunk többé, csak az emlékezés marad. Így hát magam elé képzelem. Mindig lezser volt, farmer, póló...hanyagul elegáns. Szőke haj, szálkás test, bomlanak utána a csajok. Szájában mindig cigaretta füstölög, őszinte kacagásától visszhangzik a tér. Benne van minden jóban, pár perc vele mindig kalandot ígér. Örök emlék a Színház téri szökőkútban való fürdőzés.

Vajon emlékezni fogok rá 10-20-30 év múlva is? Én már felnőtt leszek, de ő még mindig kamaszként fog élni az emlékeimben. Nagyon nehéz elképzelni, hogy dolgozik, családja van, kopaszodón, sörhassal, gyerekzsivaj közepette nézi a tévében a meccset. Ez mind olyan idegen tőle. Nem tudott egy helyben megmaradni, lételeme volt a változás, a mozgás, a tevés. És az adrenalin hajszolászás.
Kalandok...féktelenül, csillogó szemekkel kereste őket, sosem követett senkit. Drog, szerencsejátékok, kétséges tisztaságú üzletek...csak a buli. Szabad volt, bohém, talán meggondolatlan...vagy inkább ösztönös, nem kötötték társadalmi elvárások, azt tette amit ő akart. Ki ítélné el ezért? Fiatal volt, megtehette, hogy egy évig csak...él.

Elment. El akart menni. 3 éve...