4 napja nagytakarítás zajlik. Beszereztem ilyen tároló dobozokat és ez nekem most nagyon jó. Pár hete meg vagyok veszve a fonott cuccokért, nem győzöm kielégíteni ezen fajta vágyaimat. Szóval minden kacatot besüllyesztettem ilyen csinos kis dobozokba és így úgy néz ki, mintha rend lenne. Van egy 4 csillagos házam, az ötödik csillagtól csak egy függőágy választja el, amit nagyon-nagyon szeretnék, ha lenne hova tenni. Ezek mennek.

Nyár van, nyár...

Hihetetlen jó nap volt, nem volt hülye aki rájött, hogy a nap endorfint termel. Kiültem a hintaágyba, kényelmes cicapózba vágtam magam és olvasgattam naphosszat. Magazinokat, könyveket (többet is felváltva). Rossz szokásom hogy több könyvbe is belekezdek, nem azért mert unalmasak lennének, csak szeretek ugrálni a témák között. Most épp Jim Morrison életrajza, és a Tizenhét hattyúk van terítéken. Ilyenkor bánom nagyon, hogy pokolian rossz az időminőségem, és nem olvasok annyit, amennyit szeretnék. Na de én legalább olvasok..
Viszont ez a vizsgaidőszak kevésbé jófejség. Tegnap újabb vizsgát tudtam le, már csak 3 van vissza plusz egy szigorlat. Ja, ez csak az egyik suli... Kiváncsi vagyok meddig fogom bírni a saját magam által diktált tempót. Várunk.

Kezdeményezek. Felsimogatta az érzékeim az ópiumos fürdő, megaztán nőnap lévén kis kényeztetés jár. Sms, sok évvel ezelőtti ex, akihez bármikor mehet az ember. Vagy legalábbis én. Valahol abban bíztam, hogy nemet mond, mivel minden épeszű ember a barátnőjével van ma. Nos ő nem, persze sosem volt normális. Kétségbe vonnám a barátnője épeszűségét is, én nem hagynám, hogy a saját bejáratú pasim nőnapon ne legyen velem...

- mit csinálsz ma?
- jól gondolom mire gondolsz?
- jól... szóval?
- hányra menjek érted?

(...) Lehet elítélni.

Relax

A blog megújulás alatt,majd ha lesz kedvem/időm/energiám bármit is csinálni rajta. Addig ilyen kezdetleges...

Fárasztó dolog ez a szocializáció, minden nap emberi formába hozni magam, hogy mégse a kisírt szemekkel szembesüljön szegény partner, értelmesen beszélgetni, mert csak kevesen érik be azzal, hogy ott ülök és mereven bámulok magam elé. Szóval erőteljesen koncentrálni kell a másik mondataira, elmosolyodni, stb, stb, úgy hogy közben azon jár az agyam, hogy biztos a nőjével van, bele se merek gondolni mit csinálnak éppen, miközben én szánalmas módon kapaszkodok bárkibe, csakhogy ne legyek egyedül... Nemrég ment el barátnőm, alig vártam. Most pedig megyek és beájulok a kádba egy órára, ópium-csokoládé illatfelhőbe burkolózva. A hét fénypontja.

Munka és stressz mentes pár napot tudhatok magam előtt. Semmi idegeskedés, rengeteg program, sportok, barátok, jó zenék, Jagermeister, sok-sok pihenés, és a gondolat: akár azt is megtehetem, hogy csak unatkozom.

Ma az új ismeretségek napja volt. Betévedt hozzánk egy férfi. 40 körüli, különösebben nem sármos, nem is gazdag. De az aurája… Azóta sem tudom kiverni a fejemből. Már messziről mosolygott, közvetlen, barátságos volt, azonnal beszédbe elegyedett velem, és ő csak mesélt, színházról, biciklizésről, életről, kertészkedésről. Órákig tudnám hallgatni.Nem tudom mi volt az az érzés, ami akkor átjárt, de nem bírtam nem követni, amikor elment. Azon kaptam magam, hogy az izmaimmal görcsösen megfeszülve utolsó pillanatban kapom el az orrom előtt bevágódó üvegajtót. Most is borzongat ha eszembejut… Nem, nem az ajtó. A férfi, a szó nemesebbik értelmében.

Ma sem alszom.