Péntek 10:30. Akasztják a hóhért. :)

ESti programként lepereg az életem a szemeim előtt...

Lgirl

"Mik voltak azok az elmúlt tíz évben, amik igazán tetszettek, könnyítettek az életeden, vagy megédesítették azt? Írj egy top 50 listát az abszolút kedvenceiddel, bármi legyen is az (személy, állat, növény, tárgy, könyv, film, kaja, márkanév, hely, bármi), azután kérdezz meg öt másik embert!"

Tehát, szeretem:

1. az egyetemet
2. a második sulimat
3. exet
4. Mirkót
5. budapestet
6. a nyarakat
7. Kowalsky koncertek
8. álmos, ágyban töltött délutánokat Sz.-el
9. a szomszéd "bátyus"-t
10. a jogsimat
11. és a kocsimat
12. internetet
13. Prozac-nation-t (a könyv)
14. Elisabeth-et
15. újra felelevenített barátságokat
16. a könyveimet
17. a fényképeket
18. nyaranta a strandon flörtölgetni
19. a szabadságvágyam
20. musicaleket
21. Londont
22. ópium-csokoládé illatkombinációt
23. a szakmámat
24. a dunapartot
25. a nonstop sms-ezést Vele
26. titkos délutánokat O-val...de rég volt
27. Feldmár Andrást
28. Pécset
29. a Heti Hetest
30. a büszkeségemet
31. az ölelést
32. a könyvesboltokat
33. amikor O. spontán puszit nyom az arcomra
34. nyaralni Mirkóval
35. Az Ördög Pradat visel-t
36. Zs és az "egyetlen ember akit magam elé tudtam/tudok helyezni" monológot
37. Kirsten Dunst-ot
38. Joaquin Phoenix-et
39. Sisi-t
40. a gitár hangját
41. a nyár illatát
42. az első csókokat és az utánajövőket
43. a nektarint
44. hullámokban fürdeni
45. ha valaki rámmosolyog
46. ha a buszvezető megvárja ha valaki fut a busz után
48. szerelem lázában égni
49. a kevésnek de minőséginek mondható barátaimat
50. a családomat.

Most így jobban átfutva a sorokon, rádöbbentem, hogy mennyi minden nincs már meg, amiket valaha úgy imádtam. Más emberek, más értékrend. Változunk, na...

Jó hírrel indult a reggel. Titok. :)

Elkezdődött.

Itt van az amiről tudtam, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Nevezetesen: szakdolgozat para. Nincs erőm továbbgondolni. Remek ürügyet szolgáltatott, hogy hozzánk csak most jutott el az a hír, miszerint nem lehet leíró szakdolgozatot írni, empirikus kell. Na fasza... Főhősnőnk egyből elkezdett kombinálni, hogy ez túl nagy falat, túl nagy munka, túl sok energia, túl, túl, túl. Írtam is a konzulensemnek, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, keressünk valami egyszerűbbet, valami agyon ragozott témát. Szerencsére a sarkára állt és nem hagyta, befenyített hogy akkor nem vállalja el ha változtatok. Ez sokkal izgalmasabb téma, nem született annyi szakirodalom sem róla, tanároknak sem unalmas, meg egyébként is szuper lesz. Ja, nem neki kell megírni...

Amúgy meg hétfőn volt exem 29 éves, megyek és megünneplem.

Nem találok pár papírt. Feltúrtam az egész lakást és sehol. Pedig fontosak...:(

Azt hittem ez olyan mélyre nyúló ősi kapocs, ami a világon mindent kibír. Szívességet kértem tőle még májusban. Nemet mondott, vizsgaidőszakra meg nyelvvizsgára hivatkozva, hogy majd akkor ha nem lesz ilyen jellegű dolga. Megértettem, elfogadtam. Nyár alatt is többször emlékeztettem, hogy nem csinálta még meg nekem, de akkor is leterelt, hogy költözik, hogy tour de france-ot néz, hogy nyaral... 10 perces dolog lett volna, nem egy hatalmas szivességről volt szó. Pár hete berágtam rá, hogy ennyire nem képes, és szó nélkül letettem a telefont. 1-2 hétig nem beszéltünk, aztán ma délután rámírt msn-en mintha mi sem történt volna. Hüvös voltam, egyszavas, éreztettem vele hogy ez nem így működik. Észrevette, persze, 2 mondat után rá is kérdezett hogy mi a bajom, majd miután felvilágosítottam hogy még mindig ugyanaz, megkérdezte meddig akarok duzzogni. Nem tudom mit képzelt, hogy két vállrándítással túllépek rajta? Hát nem, nekem az fontos volt...illetve lett volna. Vagyis...már semmi sem az. "Jó akkor töröllek, nem kötelező dumálni"
El sem tudjátok képzelni, mit éreztem amikor azt láttam, hogy Mirkó tényleg letörölt. Elvéreztem vér nélkül. Nem dac, nem büszkeség, nem bosszú...egyszerűen tényleg így gondolja.

Hatalmas pofon volt ez nekem. Nagyobb, mint bármi más lehetett volna.

Nem boldog vagyok, hanem elégedett.

Ha az utolsó 2,5 évet nézzük, alapvetően 3 szakaszra lehet - és számomra érdemes is - bontani.
Érdemes, mert csak így látom, hogy az adva lévő korlátok között a lehető legtöbbet értük/értem el. És hogy egy kapcsolat utáni barátság nem feltétlenül kudarc. Sőt..pokoli nehéz volt kialakítani.

Volt a fénykor, a kezdet, a hatalmas szerelem láza. Amikor mindent felrúgtunk egymásért, se barátok, se bulik, se drog, semmi más nem létezett. Nevetve raktam a kezébe az egész életem. Ő volt az igazi Sz. D. És ebbe senki nem tud belemocskolni, az emlékeimet sem tudja senki megváltoztatni azokról a hónapokról. Bárki bármit mondana róla, hazugság lenne. Kívülállóként nem hitelt érdemlő a véleményük, a mi dolgunkba nem láttak bele. A mostani és a korábbi féktelen természete akkoriban köddé vált. Tudom, hogy engem nem csalt meg, erre bármikor feltenném az életem...
Kibírtunk költözést, családi tragédiákat, anyagi gondokat, távolságot, utazásokat...egy valamit nem.

Törvényszerűen megindult a zuhanás. Mindennaposak voltak a pletykák, a kiszínezett történetek, a felmerülő női-férfi nevek. Nem tett jót a szenvedélynek a sok ármánykodás bármennyire is hittünk-nem hittünk másoknak. Jött a droggal együtt járó befolyásolhatóság, a több napos bulik, a félrelépések, a "mi van ha mégis igazuk van?", a veszekedések, bosszúállások. Elvegetáltunk még 1 évig egymás mellett, de elérték a céljukat.

És a most. A legjobb, a legbarátibb viszonyban maradtunk. Csináltunk hülyeséget meg gerinctelen dolgokat egymással szemben, bántotta a büszkeségünket hogy a másik jól megvan, hogy mást szeret. A fénykort leszámítva sosem voltunk szinkronban. Ha az egyikünk békét akart, a másiknál akkor telt be a pohár. Felváltva akartuk egymást, sosem egyszerre. Mára sikerült elérni azt a kompromisszumot, ami nem annyira megkopott jelentést hordoz, mint amennyire először hallatszik - barátság.

Nekem adta a lelkét, ezért nem engedjük el egymást azóta sem...

"minden nap őrködünk egymás életén"

Buszmegállók

Tegnap egy jól öltözött 50 körüli hölgy lépett oda hozzám a buszmegállóban. Előttem egy férfival beszélgetett, aki meglehetősen fura fejet vágott, először arra gyanakodtam hogy vele nincs valami rendben. Miután a férfi felszállt az első buszra ami arra jött, felém fordult a nő, hogy hallottam-e miről beszélgetett ezzel a férfival. A téma az volt, hogy mennyire fel van háborodva a hajléktalanokon, ennyire nem kellene elhagyniuk magukat, hogy a kevés pénzt amit összekoldulnak alkoholra és cigarettára költik, az ételt meg a kukából szedik. Ha ő ilyen helyzetbe kerülne, kimenne az erdőbe vagy a város szélére és csigát szedne, ilyen meg olyan bogyókat, és csalánteát főzne. Menjen - gondoltam magamban. Ennyire felháborítják a hajléktalanok hogy minden járókelőnek rájuk panaszkodik?! Gondoltam biztos vidéki. Na persze. Aztán előbújt az igazi oldala, ez csak az előjáték volt. Már az elején éreztem, hogy nincs vele minden rendben, de a"hiszel istenben?" kérdésnél lett villámgyorsan világos a dolog. Téríteni akart, de a "22 évig remekül megvoltam isten nélkül, és ezután sem szándékozok közelebbi kapcsolatba kerülni vele" mondatomat hallva viszonylag könnyen feladta...

Ma egy kiskosztümös, napszemüveges hölgy szintén engem talált meg, hogy hány percet kell várni a következő buszra vagy érdemesebb gyalog elindulnia. Tisztelettudóan mosolygósan megköszönte, majd megjegyezte milyen csinosan vagyok felöltözve, dolgozni avagy iskolába igyekszem-e. Miután utóbbit válaszoltam, megfogta a karom és fülig érő vigyorral kérdezte jogász vagyok-e. Jogásznak kell lennem, ő pont ilyennek képzel el egy jogászt. Ráhagytam, igen, persze az vagyok. (Egyébként mindig annak mondom magam, aminek néznek, így kevesebbet kell beszélni, meg nem kell megmagyarázni, hogy "az mivel is foglalkozik pontosan?"). Szóval ma épp jogász voltam, gondoltam ebből nem lehet baj. Tévedtem, persze. Épp ügyvédet keres. A második hibát ott követtem el, hogy azt hittem nem az utcán fogja elmesélni mi a baja. Görögországban voltak nyaralni, de a panzió tele volt csótányokkal. Őt pszichiáter kezeli a gyenge idegei miatt, és annyira megijedt a csótányoktól, hogy elesett a fürdőszobában és betörte az orrát. Neki orvosi papírja van a gyenge idegei miatt, és követeli a panzió tulajdonosától, hogy fizesse ki a plasztikai műtétjét...

Veszélyességi pótlékot fogok kérni. Az összes pszichiátriai beteg szabadlábon mászkál a városban. Segítséééég!

Azért megkérdezném mi jár annak a fejében, aki "szakdolgozat mantra" kifejezésekkel talál rám a google térben...

Vannak olyan napok, amikor a világon semminek sincs értelme és amikor meghalni lenne kedvem. Mikor minden erőfeszítés, minden ál mosoly, minden fogat összeszorítva visszatartott könnycsepp, minden lenyelt sértés egy újabb halál. Amikor bármit csinálok baj, amikor minden egyes lélegzetvételem veszekedésre ad okot, amikor a kutya nagyobb becsületnek számít mint én. Amikor nem szólhatok vissza, magam miatt nem, mert abból még nagyobb veszekedés lenne amit már nem bírnék el. Amikor csak azt tudják felhordani nekem, mi az amit NEM értem el, és mi az amire NEM vagyok jó. Amikor a képembe vágják, hogy itt semmi sem az enyém mindent csak használatra kaptam és jó lenne ha megbecsülném mert soha az életbe önállóan ilyenem nem lesz, hogy a kocsi amibe beteszem a "picsám" azt sem én tartom fenn, és hogy ne merjem kinyitni a szám mert nekem semmim sincs. Amikor marékszámra tolom magam a frontint és rajzolok absztrakt törzsi motívumokat az alkaromra, hogy aztán SENKI ne kérdezze meg mitől vagyok én ennyire deprimált, sőt, a falhoz állítsanak nekemszegezve a kérdést, hogy "miért vagy te ennyire kezelhetetlen?". Vannak napok, amikor gyűlölöm az apámat. Amikor csak azért nem nyomom rá mélyebben az ollót a csuklómra, mert tudom, hogy valakinek nagyon fájna. Nem nekem...

Ma egy ilyen nap van.

Kalandos nap

Hogy nekem mindig valami afférom legyen az autókkal... Már indultam hazafelé, amikor elindítom a kocsit és villog az üzemanyagjelző. Na remek, pénz persze nincs nálam. Lepörgött a fél életem, vért izzadtam fél pillanat alatt, hogy most ilyenkor mégis wtf? Végül gyors reakcióként utolsó reménysugárba kapaszkodva, elkezdtem dicsérni, hogy "szép kislány, okos kislány, erős kislány, vedd be az 5-öt rögtön az 1 után". És bevette. :)

A mai nap megállapítása...

Anyukám barátnőjének a fia egész helyes.

Én így randizok.

Többen érdeklődnek. Irántam. Hiába szép a gyümölcs kívül, ha belül rohad...ők még nem tudják. Na mindegy, nem ez a lényeg. Szóval a héten többen is kaptak esélyt egy talira, egy kis beszélgetésre, egy kávéra. Így a barátok sem nyaggathatnak, hogy nem akarok továbblépni, meg ők is feladják a közös ismerős nyúzásást hogy kérjen időpontot nálam (ügyeletet tartok olyankor), mert rájönnek hogy nem stimmel a kémia. Nyitott vagyok, nem zárkóztam el a lehetőségek elől, de már egy köszönésből tudom, hogy ebből semmi nem lesz. Nem tudom felvenni a stílusát; vagy túlzottan nyomul, vagy elviccel mindent, vagy tolakodó a kérdéseivel, vagy csak magáról tud beszélni, vagy nem tetszik a cipője, vagy a hangja, vagy isten tudja mi nem. Annyira fontos az első benyomás (nálam), hogy ha nem tetszik a hanglejtése a köszönéskor, beskatulyázom egy "ebből pasi nem lesz" kategóriába. Én első találkozáskor érezni szoktam azt az "igen, ő az, úristen elégek érte" érzést ami máskor nem tud fellobbanni. És ettől kezdve már nem is akarom elcsábítani még a vadászat kedvéért sem, az sem érdekel mit gondol rólam, nem avatom be a dolgaimba mert úgyse lesz hozzá semmi köze. Ennyire elidegenedtem?!

El kellene kezdeni egy olyan életet, amiben ő nincs benne. Ez még viszonylag leküzdhető akadály lenne, a gondok ott kezdődnek, hogy nem akarom, hogy ne legyen benne.

Bahh

Ezentúl a hét megint vasárnap kezdődik...

Szerelem. :)

Kulturálódjatok. Tanúbizonysága annak, hogy egy emberben mennyi minden elfér. Gyönyörűségesen naiv, ábrándozó kislánytól kezdve az önpusztító bágyatagig.
Végülis a nagy művészek(Jim Morrison, Ady Endre, Baudelaire, Bulgakov, Dumas, Verne, Kurt Cobain, végeláthatatlan lista...) mind használtak pszichotróp szereket. Nem vagyok veszve.

Upd: Ahh, Szabó P. még mindig (L)

Amikor rohanás meg zsüzsi van, az hihetetlenül jó. Olyankor az agyam kikapcsol minden más meg be. Nincs gondolat, nincs agyalás, nincs "vajon mit csinál most...". De aztán újra rám tör a hétköznapok egyhangúsága, és bedilizek. Ilyenkor megint azon kapom magam, hogy törlöm vissza a neki szánt sms-t. A holnapi napot kell túlélnem, aztán megint 3 nap nyüzsi és az nekem jó.

Vannak pozitív változások is mostanában, amiket sajnos még említés szintjén sem tárhatok elétek. Régóta volt kialakulóban és most robbant bombaként. Valahogy minden összeáll.... :)

?

Miért könyörög valaki 4 napig az msn címemért, ha másnap töröl?!

18 avagy erős idegzet

Másfél napra megint belekeveredtem a "köreibe". Fogalmazzunk csak így, diszkréten, úgyis tudjátok miről van szó. Én is tudtam, hogy mibe fogok belecsöppenni, évek óta minden hétvégén ez a szokásos program, legfeljebb a helszín változik. Ők akkor már csütörtök óta nem aludtak, after érzés, házibuli. És persze terülj-terülj asztalkám, a drogok teljes palettája. Amerre a szem ellát elhajigált ruhadarabok, cigicsikkek, szemcseppes üvegek... Persze a házhoz hasonlóan ők is romokban, megcsúszott szeretkezések, gátlástalan célozgatások egy laza kefélésre. Egyik-másiknak barátnője is van, akik persze nincsenek jelen, így mindent szabad. Erkölcs? Ugyan már... Lépten nyomon kidőlt emberekbe botlik az ember. Korábban ezen megbotránkoztam volna, de ma már tudom, hogy csak sok volt gina, 2-3 óra és magukhoz térnek. Emlékszem annak idején engem is mennyire nehezen vezetett be ebbe a körbe, pedig én nagyon szerettem volna. Akkor azt hittem szégyell, hogy nem lennék elég jó. Közben csak féltett. Hej, a gondtalan fiatalkor... Azóta otthonosan mozgok náluk, velük, ismerősként köszönnek, újabb prédát látnak bennem. Nem vagyok senkinek a csaja, mindent szabad. Az első pár óra tisztaság után az sp-hez nyúlok, az órák óta dübörgő monoton zenét máshogy nem lehet elviselni. Agymosás második fázisa. Ex kezembe nyom egy ginat, nem tudom hány cseppes lehet, nem kérdezem. Ízéből ítélve 4-5. Eszméletet nem, de kontrollt azt veszítek...

Mocskos világ.

Lehet hogy hitetlennek a végén még igaza lesz és 'elfogadom és továbblépek" lesz a blogból, bár én nem szeretném. Végigcsinálnék egy kurvás szerepjátékot...

Mantra

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

Mondtam már, hogy szeretem Fodor Ákost?!

Egyveleg

Jelentem: nekiálltam a szakdolgozatnak! Barátnőm msn kiírása elérte azt amit nem gondoltam volna. Önszántamból, semmi külső kényszer hatására nekiállok. Én. Ugyanis fél óránként közli velem, hány oldalnál tart, és "mennyire imád ezzel foglalkozni". Frusztráló... Szóval az elhatározás már megvan, a kivitelezéssel még akadnak problémáim. A témaindoklást ma délután megírtam, az eddig is a fejemben volt, nem nagy teljesítmény. De hogy hogyan tovább? Remek kérdés. Kutatni kellene, kérdőívezni, mélyinterjú meg isten tudja mi nem, de jelenleg maximum google-val tudnék, ami nem túl objektív eredményt adna. Úgyhogy egyelőre be kell érni ezzel. Apropó még mindig várom az önkénetes szakdolgozat felájánlásokat....

Más. Eszter (ex jelenlegi(?) csaja) elolvasta az sms-eimet. Semmi extra nem volt benne, és nem értem miért ne írhatnék exemnek sms-t. A hivatalos státusz szerint barátok vagyunk. És erről ma meg is győzött. Nagy meglepetésemre mellémállt, hogy márpedig barátok vagyunk, függetlenül attól mi volt vagy mi lesz köztünk, és ha ezt Eszter nem tudja tiszteletben tartani akkor nincs miről beszélni. "Nőként meg férfiként már rég elveszítettük egymást, barátként nem fogom engedni. " Továbbá olyan mondatok is simogatták a büszkeségemet, mely szerint eddig tabu téma voltam köztük, és ha Eszter rólam kérdezgetett, leterelte, hogy semmi köze hozzá. Velem simán kipletykálta a csajt, a szexuális szokásait is ismerem (ami hagy némi kívánnivalót maga után) és jól esik, hogy engem tisztel annyira, hogy nem beszél rólam.

Swaytől loptam

Kezdjük az elején. Arctisztítás. Balea Face Tonik-ra esett a sokadik választás, nagyon jó illata van, nem túl erős, és olyan természetesnek hat. Hetente kétszer az Avon mélytisztító arcradírjával kínzom a bőröm, iszonyú erős, mentolos, és szabályosan érzem ahogy utat tör magának az elhalt hámsejtek között. (Te jó ég, ez milyen mondat lett...). Arcápolásra szintén az Avon-ból válogattam, egy teafa-uborka krémet, az illatát ugyan nem szeretem, de a hatása tagadhatatlan. Hogy ne csak kozmetikumokat soroljak, megemlítem a gyümölcsös joghurtos arcpakolásokat, élesztős arcradírt, a Swaynél is bevált tengeri sót, ananász héja mint bőrradír...etc. Fogápolásra nincs bevált termékem, viszont ahhoz ragaszkodom, hogy csak fehér színű fogkrémmel mosok fogat, ne legyenek benne mindenféle szines csikok. És ugyanígy a többi terméket illetően sem esküszöm egyetlen darabra, talán még a parfümök, DKNY illetve Bruno Banani. Azt tudtátok hogyha egy semleges illatú krémmel előbb bekrémezitek a nyakatokat, tovább megmarad a parfüm illata?!
Testápolóknál sem az illat számít nekem, sőt...egyenesen idegesít ha mindenféle barack meg zöldalma illatom van... maradjunk a Nivea-nál. És a legújabb szerelem, ennek valami hihetetlen illata van, mindenféle terméket vettem ebben az illatban, függővé tesz.

Fél napja vagyok itthon, és már nem kapok szikrát.

X üzenete:
legyel a szeretom, akkor majd tudni fogom, hogy felretudod tenni a buszkeseged

Hazaéééééértem. De már mennék vissza... Kipihentnek nem nevezném magam, barnának sem, mivel az esetek többségében éjszaka éltünk és átaludtuk a napozós időszakot. De hihetetlen élmény volt, csodaszép helyeken jártunk, flörtölgettünk, sokat nevettünk, méltón búcsúztattuk el a nyarat. :)