Semmi kedvem nem volt a tegnapi naphoz, korán kelés, majd estig előadásokon ücsörgés, a fülledt, levegőtlen előadókban. Végül aztán persze nem volt olyan rettenetesen rémes, 2 tanár is előbb abbahagyta az órát, bár az egyikkel nem sokra mentünk, lévén hogy utána is volt óránk, nem lehetett hazajönni. Viszont trécseltünk meg nevetgéltünk a folyosón, és egyik világot látott barátnőmtől még ajándékot is kaptam. Az államokban volt a nyáron és hozott nekem igazi amerikai édességet, tömény cukor. :) Pirított mogyoró karamellbe ágyazva, nugátöntettel a tetején. Isteni bűn. :)
A szakdoli viszont egyre frusztrálóbb, semmit nem haladtam előrébb mióta beszéltem a konzulensemmel. Nem is lenne baj, mert bőven ráérek még, csak a csoporttársak hozzáállása ülteti el bennem a görcsöt. Egymásra licitálnak hogy ki hány oldalt írt meg, míg én még mindig nem vagyok biztos a témában sem. Szóval a stressz elkerülése végett ezentúl hanyagolom a keddi napokat. Csókolom.