Kicsit (eléggé) felvette a mókuskerék jelleget az életem, és ezt baromi rosszul viselem. Ráadásul hiányoznak a visszacsatolások, hogy tudjam van valami haszna annak, hogy napi 14-15 órát át dolgozom és/vagy tanulok, hogy a barátaimat február óta nem láttam, hogy azt sem tudom milyen nap van, merthogy minden összefolyik, a külvilággal való egyetlen kontakt a tanáraim és a munkahely. X éve tanulok, mégsincs egy nyavalyás papír a kezemben, vagy eredmény, amit fel tudnék mutatni. Mert mit értem el? Indexjegyeket? Ja... A szakdolgozataim sehogy sem állnak, még téma szintjén sem. Csütörtök reggel óta nem ettem, mert időm nem volt rá, viszont energiaital és jeges kávé töménytelen mennyiségben lett fogyócikk. Akárcsak a cigaretta, holott korábban utáltam az illatát (kivéve ha weed). A bőröm sápadt, a szemeim lilák, és egyetlen egy dolgora vágyom: egy ágyra! Elmondhatatlanul kezd elegem lenni, és annak sosem szokott jó vége lenni...ez nem fenyegetés, ez tény!