2009. október 13.
2009. október 12.
Alapjában véve semmi említésre méltó nem történik. Velem. Suli, melókeresés, szakdolgozat, ex. Monotónia... Apropó, hétvégén már szakítási szándék volt a barátnőjével, de most megint teljes az "összhang". Nem adok nekik 3 hetet...
A betegség javul, de még nem tökéletes. Lázam már nincs (kopp-kopp-kopp), viszont ma köhögni kezdtem. Remélem holnapra ez is elmúlik, mindenesetre a holnapi napot is ágyban lustival töltöm. Nem vagyok egy sokáig egyhelyben megmaradós típus, de ilyen ramaty időben kifejezetten jól esik a meleg takaró alól verni a billentyűket.
Ma egy kedves ismerősömmel beszélgettem át a délutánt - msn-en persze, mert még mindig beteg vagyok. Szóval beszélgettünk B-ről, neki volt pár hete a tárgyalása... Hogy juthat idáig valaki 21 évesen? Ő valós alkohol-, nikotin-, és drogfüggő. A részegség és a másnaposság napi szinten váltogatja egymást, másról sem szól az élete. Az nem volt kérdés hogy ide süllyed, csak az hogy mikor következik be. Semmi felelősségérzet és józan ítélőképeség nincs benne, nem látja át a dolgok komolyságát, tárgyalás előtt is be akart szívni, mert az milyen jó poén. A "barátai" beszélték le. Két lábon járó idegroncs, dühkitörései vannak. Egyébként nagyon értelmes, tanult gyerek lenne, ha rendehozza magát még jóképűnek is lehet nevezni....csak sodródik az árral. Perek folynak ellene, de el akarja hagyni az országot. Nem ússza meg ilyen könnyen.. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de a lebukás számára a legjobb lehetőség. Orvosi-kórházi kezelés, terápia, emberektől való elzárás. Ha így folytatja, nem éri meg a 3s-et. Mert eddig sem én, sem pedig más nem tudott kitalálni olyat, ami hatna rá. Borzasztóan fáj érte a szívem.
A betegség javul, de még nem tökéletes. Lázam már nincs (kopp-kopp-kopp), viszont ma köhögni kezdtem. Remélem holnapra ez is elmúlik, mindenesetre a holnapi napot is ágyban lustival töltöm. Nem vagyok egy sokáig egyhelyben megmaradós típus, de ilyen ramaty időben kifejezetten jól esik a meleg takaró alól verni a billentyűket.
Ma egy kedves ismerősömmel beszélgettem át a délutánt - msn-en persze, mert még mindig beteg vagyok. Szóval beszélgettünk B-ről, neki volt pár hete a tárgyalása... Hogy juthat idáig valaki 21 évesen? Ő valós alkohol-, nikotin-, és drogfüggő. A részegség és a másnaposság napi szinten váltogatja egymást, másról sem szól az élete. Az nem volt kérdés hogy ide süllyed, csak az hogy mikor következik be. Semmi felelősségérzet és józan ítélőképeség nincs benne, nem látja át a dolgok komolyságát, tárgyalás előtt is be akart szívni, mert az milyen jó poén. A "barátai" beszélték le. Két lábon járó idegroncs, dühkitörései vannak. Egyébként nagyon értelmes, tanult gyerek lenne, ha rendehozza magát még jóképűnek is lehet nevezni....csak sodródik az árral. Perek folynak ellene, de el akarja hagyni az országot. Nem ússza meg ilyen könnyen.. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de a lebukás számára a legjobb lehetőség. Orvosi-kórházi kezelés, terápia, emberektől való elzárás. Ha így folytatja, nem éri meg a 3s-et. Mert eddig sem én, sem pedig más nem tudott kitalálni olyat, ami hatna rá. Borzasztóan fáj érte a szívem.
2009. október 10.
Sick
Az immunrendszerem jelezte hogy nem bírja a saját magam által diktált tempót, igen, lebetegedtem. Tegnap még semmi bajom nem volt, éjjel már éreztem, hogy fáj a torkom, egyre nehezebben kapok levegőt és persze nem is aludtam. Reggel gyors egy NeoCitrant toltam be intravénásan, 2 napnál többet nem vagyok hajlandó betegnek lenni. Na de ha már így jártunk, kihasználva a kóbor szabadnapot, egész eddigi napot ágyban töltöttem és ezen a továbbiakban sem kívánok változtatni. Töménytelen mennyiségű filmet etetek meg a lejátszómmal, olvasgatok és nassolgatok.
Csütörtökre van egy interjú beütemezve, a másik időpont még alkudozás tárgya, bár jelentem nem tőlem függ. Az egyiknek már össze kell jönnie, mert nekem munka kell és punktum. Addig nem jövök el onnan, amíg nem adnak munkát. Igen, ez lesz a stratégiám.
Csütörtökre van egy interjú beütemezve, a másik időpont még alkudozás tárgya, bár jelentem nem tőlem függ. Az egyiknek már össze kell jönnie, mert nekem munka kell és punktum. Addig nem jövök el onnan, amíg nem adnak munkát. Igen, ez lesz a stratégiám.
2009. október 9.
2009. október 7.
Work
Hú és most kaptam egy e-mailt. :$ Korábban jelentkeztem egy állásra, akkor azt mondták nincs hely és most visszahívtak. Ha ez bejön, még ritkábban fogtok látni mint eddig. :)
Semmi kedvem nem volt a tegnapi naphoz, korán kelés, majd estig előadásokon ücsörgés, a fülledt, levegőtlen előadókban. Végül aztán persze nem volt olyan rettenetesen rémes, 2 tanár is előbb abbahagyta az órát, bár az egyikkel nem sokra mentünk, lévén hogy utána is volt óránk, nem lehetett hazajönni. Viszont trécseltünk meg nevetgéltünk a folyosón, és egyik világot látott barátnőmtől még ajándékot is kaptam. Az államokban volt a nyáron és hozott nekem igazi amerikai édességet, tömény cukor. :) Pirított mogyoró karamellbe ágyazva, nugátöntettel a tetején. Isteni bűn. :)
A szakdoli viszont egyre frusztrálóbb, semmit nem haladtam előrébb mióta beszéltem a konzulensemmel. Nem is lenne baj, mert bőven ráérek még, csak a csoporttársak hozzáállása ülteti el bennem a görcsöt. Egymásra licitálnak hogy ki hány oldalt írt meg, míg én még mindig nem vagyok biztos a témában sem. Szóval a stressz elkerülése végett ezentúl hanyagolom a keddi napokat. Csókolom.
A szakdoli viszont egyre frusztrálóbb, semmit nem haladtam előrébb mióta beszéltem a konzulensemmel. Nem is lenne baj, mert bőven ráérek még, csak a csoporttársak hozzáállása ülteti el bennem a görcsöt. Egymásra licitálnak hogy ki hány oldalt írt meg, míg én még mindig nem vagyok biztos a témában sem. Szóval a stressz elkerülése végett ezentúl hanyagolom a keddi napokat. Csókolom.
O.o
7 nap alatt 2 sms-t kaptam extől az éjszaka közepén azzal a rövidke kérdéssel, hogy "mitcsinálsz?"
2009. október 3.
Neee....
- hi
- újság?
- semmi
- rég láttalak, és rég beszéltünk:(
- ezen a héten sem érsz rám?:D
- ennek a hétnek vége van
- és melyik nap lenne jó?:D
- hát nem tudom
- különben ilyen jegyűvel úgysem szoktam talizni, ennyiben is új:)
- rossz tapasztalatok vannak?
- nem:D
- jók:D
- húgom is az:D
- csak kicsit túl érzelmes, én meg csöppet bunkó vagyok hozzá:D
- most mennem kellene, hamarosan jön a barátnőm
- és hogy hivják a barátnőt?:D
- ő is csini?:D
- ezek szerint erősen jól nézhet ki ha nem válaszolsz, félsz hogy lecsapok rá:D
Muszáj ezt? Leégetni saját magatokat? Hol van már a tartás, könyörgöm...
- újság?
- semmi
- rég láttalak, és rég beszéltünk:(
- ezen a héten sem érsz rám?:D
- ennek a hétnek vége van
- és melyik nap lenne jó?:D
- hát nem tudom
- különben ilyen jegyűvel úgysem szoktam talizni, ennyiben is új:)
- rossz tapasztalatok vannak?
- nem:D
- jók:D
- húgom is az:D
- csak kicsit túl érzelmes, én meg csöppet bunkó vagyok hozzá:D
- most mennem kellene, hamarosan jön a barátnőm
- és hogy hivják a barátnőt?:D
- ő is csini?:D
- ezek szerint erősen jól nézhet ki ha nem válaszolsz, félsz hogy lecsapok rá:D
Muszáj ezt? Leégetni saját magatokat? Hol van már a tartás, könyörgöm...
Mostanában valahogy semmi sem áll össze.
- Egy - hát nevezzük ismerősnek - srácot beidéztek a bíróságra. Mint vádlott. Felhívta a levélen szereplő telefonszámot, kábítószer-ügyintéző alosztály. Másnap mintavétel, pozitív, persze. Csütörtökön volt a tárgyalás, elvonóval megúszta.
- Aztán interjún voltam tegnap. Persze ilyenkor jön be a szar idő, kénytelen voltam a már jól kitaposott de elegáns cipőmet valami zártabbra cserélni. Egész nyáron strandpapucsban klaffogtam, persze hogy feltörte a lábam. Az interjúig semmi baj nem volt, utána viszont alig bírtam hazajönni. Bár inkább mentem volna a sinekre, ugyanis nem én kaptam az állást, pedig kurvára magabiztos és elbűvölő voltam, még magamnak is tetszettem. Picsába.
- Egy - hát nevezzük ismerősnek - srácot beidéztek a bíróságra. Mint vádlott. Felhívta a levélen szereplő telefonszámot, kábítószer-ügyintéző alosztály. Másnap mintavétel, pozitív, persze. Csütörtökön volt a tárgyalás, elvonóval megúszta.
- Aztán interjún voltam tegnap. Persze ilyenkor jön be a szar idő, kénytelen voltam a már jól kitaposott de elegáns cipőmet valami zártabbra cserélni. Egész nyáron strandpapucsban klaffogtam, persze hogy feltörte a lábam. Az interjúig semmi baj nem volt, utána viszont alig bírtam hazajönni. Bár inkább mentem volna a sinekre, ugyanis nem én kaptam az állást, pedig kurvára magabiztos és elbűvölő voltam, még magamnak is tetszettem. Picsába.
2009. szeptember 30.
2009. szeptember 29.
2009. szeptember 28.
Lgirl
"Mik voltak azok az elmúlt tíz évben, amik igazán tetszettek, könnyítettek az életeden, vagy megédesítették azt? Írj egy top 50 listát az abszolút kedvenceiddel, bármi legyen is az (személy, állat, növény, tárgy, könyv, film, kaja, márkanév, hely, bármi), azután kérdezz meg öt másik embert!"
Tehát, szeretem:
1. az egyetemet
2. a második sulimat
3. exet
4. Mirkót
5. budapestet
6. a nyarakat
7. Kowalsky koncertek
8. álmos, ágyban töltött délutánokat Sz.-el
9. a szomszéd "bátyus"-t
10. a jogsimat
11. és a kocsimat
12. internetet
13. Prozac-nation-t (a könyv)
14. Elisabeth-et
15. újra felelevenített barátságokat
16. a könyveimet
17. a fényképeket
18. nyaranta a strandon flörtölgetni
19. a szabadságvágyam
20. musicaleket
21. Londont
22. ópium-csokoládé illatkombinációt
23. a szakmámat
24. a dunapartot
25. a nonstop sms-ezést Vele
26. titkos délutánokat O-val...de rég volt
27. Feldmár Andrást
28. Pécset
29. a Heti Hetest
30. a büszkeségemet
31. az ölelést
32. a könyvesboltokat
33. amikor O. spontán puszit nyom az arcomra
34. nyaralni Mirkóval
35. Az Ördög Pradat visel-t
36. Zs és az "egyetlen ember akit magam elé tudtam/tudok helyezni" monológot
37. Kirsten Dunst-ot
38. Joaquin Phoenix-et
39. Sisi-t
40. a gitár hangját
41. a nyár illatát
42. az első csókokat és az utánajövőket
43. a nektarint
44. hullámokban fürdeni
45. ha valaki rámmosolyog
46. ha a buszvezető megvárja ha valaki fut a busz után
48. szerelem lázában égni
49. a kevésnek de minőséginek mondható barátaimat
50. a családomat.
Most így jobban átfutva a sorokon, rádöbbentem, hogy mennyi minden nincs már meg, amiket valaha úgy imádtam. Más emberek, más értékrend. Változunk, na...
Tehát, szeretem:
1. az egyetemet
2. a második sulimat
3. exet
4. Mirkót
5. budapestet
6. a nyarakat
7. Kowalsky koncertek
8. álmos, ágyban töltött délutánokat Sz.-el
9. a szomszéd "bátyus"-t
10. a jogsimat
11. és a kocsimat
12. internetet
13. Prozac-nation-t (a könyv)
14. Elisabeth-et
15. újra felelevenített barátságokat
16. a könyveimet
17. a fényképeket
18. nyaranta a strandon flörtölgetni
19. a szabadságvágyam
20. musicaleket
21. Londont
22. ópium-csokoládé illatkombinációt
23. a szakmámat
24. a dunapartot
25. a nonstop sms-ezést Vele
26. titkos délutánokat O-val...de rég volt
27. Feldmár Andrást
28. Pécset
29. a Heti Hetest
30. a büszkeségemet
31. az ölelést
32. a könyvesboltokat
33. amikor O. spontán puszit nyom az arcomra
34. nyaralni Mirkóval
35. Az Ördög Pradat visel-t
36. Zs és az "egyetlen ember akit magam elé tudtam/tudok helyezni" monológot
37. Kirsten Dunst-ot
38. Joaquin Phoenix-et
39. Sisi-t
40. a gitár hangját
41. a nyár illatát
42. az első csókokat és az utánajövőket
43. a nektarint
44. hullámokban fürdeni
45. ha valaki rámmosolyog
46. ha a buszvezető megvárja ha valaki fut a busz után
48. szerelem lázában égni
49. a kevésnek de minőséginek mondható barátaimat
50. a családomat.
Most így jobban átfutva a sorokon, rádöbbentem, hogy mennyi minden nincs már meg, amiket valaha úgy imádtam. Más emberek, más értékrend. Változunk, na...
2009. szeptember 27.
2009. szeptember 26.
Elkezdődött.
Itt van az amiről tudtam, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Nevezetesen: szakdolgozat para. Nincs erőm továbbgondolni. Remek ürügyet szolgáltatott, hogy hozzánk csak most jutott el az a hír, miszerint nem lehet leíró szakdolgozatot írni, empirikus kell. Na fasza... Főhősnőnk egyből elkezdett kombinálni, hogy ez túl nagy falat, túl nagy munka, túl sok energia, túl, túl, túl. Írtam is a konzulensemnek, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, keressünk valami egyszerűbbet, valami agyon ragozott témát. Szerencsére a sarkára állt és nem hagyta, befenyített hogy akkor nem vállalja el ha változtatok. Ez sokkal izgalmasabb téma, nem született annyi szakirodalom sem róla, tanároknak sem unalmas, meg egyébként is szuper lesz. Ja, nem neki kell megírni...
Amúgy meg hétfőn volt exem 29 éves, megyek és megünneplem.
Amúgy meg hétfőn volt exem 29 éves, megyek és megünneplem.
2009. szeptember 25.
2009. szeptember 24.
Azt hittem ez olyan mélyre nyúló ősi kapocs, ami a világon mindent kibír. Szívességet kértem tőle még májusban. Nemet mondott, vizsgaidőszakra meg nyelvvizsgára hivatkozva, hogy majd akkor ha nem lesz ilyen jellegű dolga. Megértettem, elfogadtam. Nyár alatt is többször emlékeztettem, hogy nem csinálta még meg nekem, de akkor is leterelt, hogy költözik, hogy tour de france-ot néz, hogy nyaral... 10 perces dolog lett volna, nem egy hatalmas szivességről volt szó. Pár hete berágtam rá, hogy ennyire nem képes, és szó nélkül letettem a telefont. 1-2 hétig nem beszéltünk, aztán ma délután rámírt msn-en mintha mi sem történt volna. Hüvös voltam, egyszavas, éreztettem vele hogy ez nem így működik. Észrevette, persze, 2 mondat után rá is kérdezett hogy mi a bajom, majd miután felvilágosítottam hogy még mindig ugyanaz, megkérdezte meddig akarok duzzogni. Nem tudom mit képzelt, hogy két vállrándítással túllépek rajta? Hát nem, nekem az fontos volt...illetve lett volna. Vagyis...már semmi sem az. "Jó akkor töröllek, nem kötelező dumálni"
El sem tudjátok képzelni, mit éreztem amikor azt láttam, hogy Mirkó tényleg letörölt. Elvéreztem vér nélkül. Nem dac, nem büszkeség, nem bosszú...egyszerűen tényleg így gondolja.
Hatalmas pofon volt ez nekem. Nagyobb, mint bármi más lehetett volna.
El sem tudjátok képzelni, mit éreztem amikor azt láttam, hogy Mirkó tényleg letörölt. Elvéreztem vér nélkül. Nem dac, nem büszkeség, nem bosszú...egyszerűen tényleg így gondolja.
Hatalmas pofon volt ez nekem. Nagyobb, mint bármi más lehetett volna.
2009. szeptember 23.
Nem boldog vagyok, hanem elégedett.
Ha az utolsó 2,5 évet nézzük, alapvetően 3 szakaszra lehet - és számomra érdemes is - bontani.
Érdemes, mert csak így látom, hogy az adva lévő korlátok között a lehető legtöbbet értük/értem el. És hogy egy kapcsolat utáni barátság nem feltétlenül kudarc. Sőt..pokoli nehéz volt kialakítani.
Volt a fénykor, a kezdet, a hatalmas szerelem láza. Amikor mindent felrúgtunk egymásért, se barátok, se bulik, se drog, semmi más nem létezett. Nevetve raktam a kezébe az egész életem. Ő volt az igazi Sz. D. És ebbe senki nem tud belemocskolni, az emlékeimet sem tudja senki megváltoztatni azokról a hónapokról. Bárki bármit mondana róla, hazugság lenne. Kívülállóként nem hitelt érdemlő a véleményük, a mi dolgunkba nem láttak bele. A mostani és a korábbi féktelen természete akkoriban köddé vált. Tudom, hogy engem nem csalt meg, erre bármikor feltenném az életem...
Kibírtunk költözést, családi tragédiákat, anyagi gondokat, távolságot, utazásokat...egy valamit nem.
Törvényszerűen megindult a zuhanás. Mindennaposak voltak a pletykák, a kiszínezett történetek, a felmerülő női-férfi nevek. Nem tett jót a szenvedélynek a sok ármánykodás bármennyire is hittünk-nem hittünk másoknak. Jött a droggal együtt járó befolyásolhatóság, a több napos bulik, a félrelépések, a "mi van ha mégis igazuk van?", a veszekedések, bosszúállások. Elvegetáltunk még 1 évig egymás mellett, de elérték a céljukat.
És a most. A legjobb, a legbarátibb viszonyban maradtunk. Csináltunk hülyeséget meg gerinctelen dolgokat egymással szemben, bántotta a büszkeségünket hogy a másik jól megvan, hogy mást szeret. A fénykort leszámítva sosem voltunk szinkronban. Ha az egyikünk békét akart, a másiknál akkor telt be a pohár. Felváltva akartuk egymást, sosem egyszerre. Mára sikerült elérni azt a kompromisszumot, ami nem annyira megkopott jelentést hordoz, mint amennyire először hallatszik - barátság.
Nekem adta a lelkét, ezért nem engedjük el egymást azóta sem...
Érdemes, mert csak így látom, hogy az adva lévő korlátok között a lehető legtöbbet értük/értem el. És hogy egy kapcsolat utáni barátság nem feltétlenül kudarc. Sőt..pokoli nehéz volt kialakítani.
Volt a fénykor, a kezdet, a hatalmas szerelem láza. Amikor mindent felrúgtunk egymásért, se barátok, se bulik, se drog, semmi más nem létezett. Nevetve raktam a kezébe az egész életem. Ő volt az igazi Sz. D. És ebbe senki nem tud belemocskolni, az emlékeimet sem tudja senki megváltoztatni azokról a hónapokról. Bárki bármit mondana róla, hazugság lenne. Kívülállóként nem hitelt érdemlő a véleményük, a mi dolgunkba nem láttak bele. A mostani és a korábbi féktelen természete akkoriban köddé vált. Tudom, hogy engem nem csalt meg, erre bármikor feltenném az életem...
Kibírtunk költözést, családi tragédiákat, anyagi gondokat, távolságot, utazásokat...egy valamit nem.
Törvényszerűen megindult a zuhanás. Mindennaposak voltak a pletykák, a kiszínezett történetek, a felmerülő női-férfi nevek. Nem tett jót a szenvedélynek a sok ármánykodás bármennyire is hittünk-nem hittünk másoknak. Jött a droggal együtt járó befolyásolhatóság, a több napos bulik, a félrelépések, a "mi van ha mégis igazuk van?", a veszekedések, bosszúállások. Elvegetáltunk még 1 évig egymás mellett, de elérték a céljukat.
És a most. A legjobb, a legbarátibb viszonyban maradtunk. Csináltunk hülyeséget meg gerinctelen dolgokat egymással szemben, bántotta a büszkeségünket hogy a másik jól megvan, hogy mást szeret. A fénykort leszámítva sosem voltunk szinkronban. Ha az egyikünk békét akart, a másiknál akkor telt be a pohár. Felváltva akartuk egymást, sosem egyszerre. Mára sikerült elérni azt a kompromisszumot, ami nem annyira megkopott jelentést hordoz, mint amennyire először hallatszik - barátság.
Nekem adta a lelkét, ezért nem engedjük el egymást azóta sem...
"minden nap őrködünk egymás életén"
2009. szeptember 21.
Buszmegállók
Tegnap egy jól öltözött 50 körüli hölgy lépett oda hozzám a buszmegállóban. Előttem egy férfival beszélgetett, aki meglehetősen fura fejet vágott, először arra gyanakodtam hogy vele nincs valami rendben. Miután a férfi felszállt az első buszra ami arra jött, felém fordult a nő, hogy hallottam-e miről beszélgetett ezzel a férfival. A téma az volt, hogy mennyire fel van háborodva a hajléktalanokon, ennyire nem kellene elhagyniuk magukat, hogy a kevés pénzt amit összekoldulnak alkoholra és cigarettára költik, az ételt meg a kukából szedik. Ha ő ilyen helyzetbe kerülne, kimenne az erdőbe vagy a város szélére és csigát szedne, ilyen meg olyan bogyókat, és csalánteát főzne. Menjen - gondoltam magamban. Ennyire felháborítják a hajléktalanok hogy minden járókelőnek rájuk panaszkodik?! Gondoltam biztos vidéki. Na persze. Aztán előbújt az igazi oldala, ez csak az előjáték volt. Már az elején éreztem, hogy nincs vele minden rendben, de a"hiszel istenben?" kérdésnél lett villámgyorsan világos a dolog. Téríteni akart, de a "22 évig remekül megvoltam isten nélkül, és ezután sem szándékozok közelebbi kapcsolatba kerülni vele" mondatomat hallva viszonylag könnyen feladta...
Ma egy kiskosztümös, napszemüveges hölgy szintén engem talált meg, hogy hány percet kell várni a következő buszra vagy érdemesebb gyalog elindulnia. Tisztelettudóan mosolygósan megköszönte, majd megjegyezte milyen csinosan vagyok felöltözve, dolgozni avagy iskolába igyekszem-e. Miután utóbbit válaszoltam, megfogta a karom és fülig érő vigyorral kérdezte jogász vagyok-e. Jogásznak kell lennem, ő pont ilyennek képzel el egy jogászt. Ráhagytam, igen, persze az vagyok. (Egyébként mindig annak mondom magam, aminek néznek, így kevesebbet kell beszélni, meg nem kell megmagyarázni, hogy "az mivel is foglalkozik pontosan?"). Szóval ma épp jogász voltam, gondoltam ebből nem lehet baj. Tévedtem, persze. Épp ügyvédet keres. A második hibát ott követtem el, hogy azt hittem nem az utcán fogja elmesélni mi a baja. Görögországban voltak nyaralni, de a panzió tele volt csótányokkal. Őt pszichiáter kezeli a gyenge idegei miatt, és annyira megijedt a csótányoktól, hogy elesett a fürdőszobában és betörte az orrát. Neki orvosi papírja van a gyenge idegei miatt, és követeli a panzió tulajdonosától, hogy fizesse ki a plasztikai műtétjét...
Veszélyességi pótlékot fogok kérni. Az összes pszichiátriai beteg szabadlábon mászkál a városban. Segítséééég!
Ma egy kiskosztümös, napszemüveges hölgy szintén engem talált meg, hogy hány percet kell várni a következő buszra vagy érdemesebb gyalog elindulnia. Tisztelettudóan mosolygósan megköszönte, majd megjegyezte milyen csinosan vagyok felöltözve, dolgozni avagy iskolába igyekszem-e. Miután utóbbit válaszoltam, megfogta a karom és fülig érő vigyorral kérdezte jogász vagyok-e. Jogásznak kell lennem, ő pont ilyennek képzel el egy jogászt. Ráhagytam, igen, persze az vagyok. (Egyébként mindig annak mondom magam, aminek néznek, így kevesebbet kell beszélni, meg nem kell megmagyarázni, hogy "az mivel is foglalkozik pontosan?"). Szóval ma épp jogász voltam, gondoltam ebből nem lehet baj. Tévedtem, persze. Épp ügyvédet keres. A második hibát ott követtem el, hogy azt hittem nem az utcán fogja elmesélni mi a baja. Görögországban voltak nyaralni, de a panzió tele volt csótányokkal. Őt pszichiáter kezeli a gyenge idegei miatt, és annyira megijedt a csótányoktól, hogy elesett a fürdőszobában és betörte az orrát. Neki orvosi papírja van a gyenge idegei miatt, és követeli a panzió tulajdonosától, hogy fizesse ki a plasztikai műtétjét...
Veszélyességi pótlékot fogok kérni. Az összes pszichiátriai beteg szabadlábon mászkál a városban. Segítséééég!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)