Én így randizok.

Többen érdeklődnek. Irántam. Hiába szép a gyümölcs kívül, ha belül rohad...ők még nem tudják. Na mindegy, nem ez a lényeg. Szóval a héten többen is kaptak esélyt egy talira, egy kis beszélgetésre, egy kávéra. Így a barátok sem nyaggathatnak, hogy nem akarok továbblépni, meg ők is feladják a közös ismerős nyúzásást hogy kérjen időpontot nálam (ügyeletet tartok olyankor), mert rájönnek hogy nem stimmel a kémia. Nyitott vagyok, nem zárkóztam el a lehetőségek elől, de már egy köszönésből tudom, hogy ebből semmi nem lesz. Nem tudom felvenni a stílusát; vagy túlzottan nyomul, vagy elviccel mindent, vagy tolakodó a kérdéseivel, vagy csak magáról tud beszélni, vagy nem tetszik a cipője, vagy a hangja, vagy isten tudja mi nem. Annyira fontos az első benyomás (nálam), hogy ha nem tetszik a hanglejtése a köszönéskor, beskatulyázom egy "ebből pasi nem lesz" kategóriába. Én első találkozáskor érezni szoktam azt az "igen, ő az, úristen elégek érte" érzést ami máskor nem tud fellobbanni. És ettől kezdve már nem is akarom elcsábítani még a vadászat kedvéért sem, az sem érdekel mit gondol rólam, nem avatom be a dolgaimba mert úgyse lesz hozzá semmi köze. Ennyire elidegenedtem?!