Gondolatok, megélt és meg nem élt érzések. Néha az életem. De általában csak nyafogás.
2009. május 17.
Kurvaideg
Rájöttem, hogy nem én vagyok a hülye, hanem mindenki más. Tény, hogy amúgy is könnyű felbosszantani, de hát az emberi hülyeséggel kit nem könnyű?! Esküszöm ebben nem én vagyok a türelmetlen, hanem a családom játszik az idegeimen. Amikor tizenötször megkérdeznek valamit, amire tizenötször elmondtam, hogy nem tudom, akkor csodálkozik mindenki, hogy 10 percen belül a tizenhatodik kérdésre reagálva lerogyok a padlóra és a fejemet fogva sírni kezdek, hogy az istenbasszameg, milyen nyelven mondjam el hogy megértsenek végre? És akkor persze jönnek a szokásos dumákkal, hogy gyengék az idegeim, meg ilyen fiatalon nem kellene ennyire könnyen felhúznom magam, de könyörgöm..az életkorom kötelez, hogy viseljem el a hülyeséget? Hát nem hiszem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nekem a morcos tekintet ilyenkor bejön. Bár nők esetében nem tudom ez mennyire hatásos.
Mindenesetre nyugalom :) A 21. mellékhatása az értetlenség, és az értetlenkedés :)
Megjegyzés küldése