Elgondolkoztam azon, hogy az ember mennyi mindent letesz az asztalra, évekig dolgozik keményen, kussolva, alázatosan mire végre elismerik a munkáját, megkapja a neki járó hírnevet, elismertséget, aztán egy esendő emberi lépés miatt mindez elhalványul, nem is emlékeznek rá. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem Winona Ryder egyik kedvenc színésznőm. A szakma nem igazán ismeri el pár jelölésétől és díjtól eltekintve (azokat sem ma kapta), valahogy nem őt találják meg a kasszasiker-gyanús filmekkel (Korábban sem) Pedig szép arc, hihetetlen nagy, mélyenülő szemek, amivel bármit el tudna adni. Engem például már csak azért beültet a moziba, ha az ő nevét látom egy plakáton (na jó fantasztikus hülyeség azért nem érdekel...). Ja hogy voltak "botrányai", ezekről bezzeg hallani. Ráakasztják a botrányos jelzőt, amiből max a bulvárlapok provitálnak, és háttérbe szorul az GG-díj, elmaradnak a felkérések, nem véletlenül 1995-99 körül csinálta a legjobb filmjeit, sajnos nem rajta múlik. Máig kedvenc filmem az Észvesztő vagy a Kisasszonyok. Engem különösebben nem érdekel, hogy gyógyszerfüggő vagy kleptomán, ettől ha lehet még szimpatikusabb, olyan esendő, olyan emberi, olyan...hétköznapi.

Sex and death 101 (nem tudom magyarul milyen címet kapott) nem egy olyan film, amit az ember tizenötször meg akar nézni, eltekintve az utolsó 5 perctől. Nem sikerült eldöntenem, hogy ez most vígjáték vagy mély lélektani dráma, de az utolsó mondat után percekig bámultam a kimerevedett kijelzőt és potyogtak a könnyeim.

"Ha ez tényleg csak egy játék néha elég csak annyit tenni,
hogy megnyomom a törlés gombot. Életemben először
vagyok. És nem tudom mit tegyek elé - érett, elégedett,
boldog - az hogy vagyok egyenlőre bőven elég.
Az élet hasonlít a halálra: Megtörténik mindenkivel akár
akarja, akár nem. Hogy mi az értelme? Őszíntén? Ki nem szarja le?!"