Csak az élet tud regényszerű fordulatokat produkálni. A kamaszkori (természetes) lázadásoktól a drogozásba történő elmerülésen át az átélt pokol fenekéig.
Asszisztálhatunk a felemelkedésekkor, a változtatási igény felvillanásakor. Szeretném, ha családomhoz, megszokott környezetemhez való visszatéréseim tartósak lennének, ha a környezetem, szüleim, a megmaradt barátaim értenék mit és hogyan segíthetnének. Átélhetjük a korosztály minden problémáját, de örömeit is, testieket és lelkieket, majd kellő távolságból és döbbenettel szemlélhetjük azt az életstílust, amelyet a drogos lét nyújt. Pengevékony és éles határon járkálok e két létforma között. Az átjárhatóságot hol a család és az élet iránti szeretetem, hol pedig a kábítószer nyújtotta átmeneti rózsaszín világ ereje és vonzása szabja meg. . A naplót olvasván belátást nyerhetünk abba is, hogy a narkós társadalom milyen normák szerint él, hogy az együvé tartozás érzése milyen erős és milyen cselekedetekre készteti tagiait.
A legelső blogom ajánlója volt. 3 éve. És semmi nem változott. 3 kurva év alatt semmi nem lett más. Ugyanazok a körök. Senki nem akar nekem segíteni azok közül, akiktől én segítséget várnék és elfogadnék. Senki.
3 megjegyzés:
És miért rossz ember?
Ez az életforma nem épp erkölcsös.
Attól még nem rossz, bár az, hogy ki milyennek ítéli meg, mindenkinek a saját dolga. Szerintem nem ettől lesz valaki rossz...
Megjegyzés küldése