Egész nap nem néztem a telefont, mondván itthon vagyok, anyu nem hív, ki keresne?! Délután tűnt fel, hogy villog... Sms. Ex. Érdeklődik a hogylétem felől. Én meg elkerekedett szemekkel bámulom a kijelzőt.
Upd: sms párbaj zajlik, ha már ő, akkor én is.
- na és milyen a kapcsolatod?
- alakul..de már nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom.
- velem jobban jártál volna...
- látom neked is ez jár a fejedben.
- választhattál és te döntöttél. Rosszul.
- bánom is...
Nem mondom azt, hogy elégtétel. De, mondom. Hol voltál amikor szerettelek? Ja, hát már késő...
2 megjegyzés:
ha csak minimális reváns, de jobb ha már belátja nem?
Hatalmas elégtétel volt. Ő ugyanis sosem ismerné be, ha valamit elcseszett. Iszonyú büszke... és lám most mégis ;) Nem volt igazam délután, mégis változnak a dolgok. :)
Megjegyzés küldése