The last

Annyi mindent szerettem volna Neked mondani. Annyi mindent... Utólag mindig okos az ember, én is most látom csak egy-egy érzékeny pontnál, vagy sorsot fordító eseménynél a rossz megoldásokat és az elmulasztott korrekciós lehetőségeket. Érzem hogy ha bizonytalanságaimat, kérdéseimet, szorongásaimat megoszthattam volna egy jóbaráttal, ha biztonságosabban mozognék az emberekkel való kapcsolatban, ha jobban érteném a velem szembeni elvárásokat és bizonyosabb lennék abban, hogy a körülöttem levő világ mit tud kínálni megoldásként (sőt, hogy egyáltalán tud-e megoldást), talán könnyebben tudnám uralni problémáimat is. Ha lennél nekem. De te sem adtál választ a bonyolult és keserű világ kérdéseire, ellöktél. Tisztában voltam vele, hogy melyik helyzetben mi lett volna a lehetséges és a jobb megoldás, csak kellett volna egy kéz. Hogy odafordulj. Hogy segíts. Hogy megérts.

Azt sem tudom olvasol-e még, vagy tényleg elvágtál minden szálat ami hozzám kötött. Csak remélni tudom, hogy nem így van. Bár már nincs jelentősége, tiszteletben tartom a kérésed. Nem hallasz már rólam, és én sem kereslek többé.