Ezen a szép reggelen, ami inkább dél és még csak nem is szép, megint elárasztottak a jobbnál jobb gondolatok. Most döbbentem csak rá, hogy vége a hétnek. Mihez is kezdjek, merült fel bennem a kérdés! Az ember heteken/napokon/órákon át arra vár, hogy vége legyen valaminek, amiről azt hiszi, hogy nagyon nem kell, amikor pedig vége, marad az űr és a kényszer semmittevés! Így van ez mindennel.. Mindig akkor jövünk rá mennyire jó, mennyire fontos valami, ha elveszítettük. Ez tényleg így van? Miért nem tudjuk akkor mennyire fontos, amikor lenne lehetőség megbecsülni? Gondolom rájöttetek, hogy nem egyszerűen az iskoláról beszélek... Számomra a változások kora ez. Kapcsolat, barátság, iskola, család.. minden változik, vagy egyszerűen elmúlik.
Jótanács? Az nincs. Főleg nem magamnak. Majd az idő megoldja. De mi van ha már nem válik be a lerészegedés, a delirium, a kutyaharapást szőrével módszerek egyike sem? A lényeg mindig hosszú-hosszú regenerálódás. De mi van, ha már nem vagyok rá képes?
1 megjegyzés:
Ha nem lerészegedés, ha nem delírium, ha nem kutyaharapást szőrével .. de a regenerálódás mindíg eljön. Még ha nem is hinnéd vagy úgy érzed már hosszú-hosszú ideje h mégsem. Lehet nem is kéne marcangolnod magad, lehet nem is kéne semmit sem tegyél, egyszerüen ússz az árral, hagyd h minden magátol alakuljon és az idő valoban megoldja. Perzse nem tudhatjuk mennyi idő kell hozzá, és mi általában mindent vagy azonnal, vagy minnél hamarabb szeretnénk, de úgy sem lesz minden úgy ahogy szeretnénk, valahogy egyetemes igazság h ha valamit minnél jobban szeretnél , nem fog bekövetkezni. csak hagyj mindent úgy ahogy van, engedd el magad lazíts , ne agyalj, ha valamihez kedved van tedd meg (nem az őrültségekre gondolok) , és csak hagyd h minden megoldódjon magától. Csak ne erölködj. Hidd el menni fog, nem tarts semmi örökké és van úgy h eljutunk addig a pontig h ennél csak minden jobb lehet. :D Fel a fejjel. Csak lazán ha megteheted :)
:ölellek:
Megjegyzés küldése