A blog megújulás alatt,majd ha lesz kedvem/időm/energiám bármit is csinálni rajta. Addig ilyen kezdetleges...
Fárasztó dolog ez a szocializáció, minden nap emberi formába hozni magam, hogy mégse a kisírt szemekkel szembesüljön szegény partner, értelmesen beszélgetni, mert csak kevesen érik be azzal, hogy ott ülök és mereven bámulok magam elé. Szóval erőteljesen koncentrálni kell a másik mondataira, elmosolyodni, stb, stb, úgy hogy közben azon jár az agyam, hogy biztos a nőjével van, bele se merek gondolni mit csinálnak éppen, miközben én szánalmas módon kapaszkodok bárkibe, csakhogy ne legyek egyedül... Nemrég ment el barátnőm, alig vártam. Most pedig megyek és beájulok a kádba egy órára, ópium-csokoládé illatfelhőbe burkolózva. A hét fénypontja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése