2009. február 20.

Kell a blog. Kell ez a blog, hogy kiírhassam magamból a dolgokat. Talán már írtam, de ha nem akkor most mondom, hogy örülök, ha van olvasó (szeretlek is titeket, főleg akik régóta követnek), de az sem zavar, ha nincs. Tisztában vagyok a saját magam és az írásaim unalmas mivoltával. De azért sem költözöm el.
2 nap alatt történt változás, nem is kicsi. Az ex (fú de fura ezt leírni) bejelentette, hogy "nem akar velem rossz viszonyban lenni, és nem akar velem nem találkozni". Baráti viszonyban maradunk, de a kommunikációnk lekorlátózik az internetre. Csak fájdítaná a szívem, nemet mondtam a talákozáosokra. Így is pokoli nehéz.
Aztán akitől a megoldást várnám, mert felismertem az általa nyújtott lehetőségeket, nem kér belőlem. Nem hibáztatom persze, sőt abszolute megértem. Itt is ment az adok-kapok, a viaskodás, hogy kinek van igaza, kinek szebb a barlangja, kevesebb a pókja, kinél több a fény. Nem csodálom ha nem kér egy koloncot a nyakába. Ő tette jól, nem törődött senkivel, nekiállt élni.
Én meg egyem meg, amit főztem. Persze, tudom, hogy én vagyok 'a mintalány ellentéte', hogy csak siránkozom, ahelyett, hogy tennék valamit a helyzet javulásáért. De nem, még magamnak sem tudom elmagyarázni miért nem megy (lépjünk túl a lelustázáson, mert ez már komolyabb annál).
A jövő romokban. A gyógyszert elvileg azért szedem, hogy ez ne legyen így, és van is valamilyen motiváló hatása, de legtöbbször annyira jól hat a szorongásoldó, hogy már egyáltalán nem törődöm azzal, mi lesz holnap, inkább a mának élek, a magam módján persze.

Jelenleg siratom azt, ami lehetett volna....

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

A főleg a régóta olvasók kicsit bántó azért, de mivel be vagyok rúgva ezért most nem sértődöm meg. Amúgy pusz.

Wildwood Flower írta...

Hoppá. Helló :) Azt úgy értettem, hogy vannak akik sok mindent átéltek velem, olvasták, látták a napi aktualitásokat. Senkit nem akartam megsérteni ezzel.

Makka írta...

Én úgy vagyok viszonylag, de sokat vissza olvastam, én nem sértődtem meg, értettem. :) Szeretem a bejegyzéseidet, hiába nem tudok valahova hozzászólni, de akkor is tetszik...

Mrs. Sway Jesse James írta...

:) sokan vagyunk úgy ezzel,hogy magunknak írunk, talán egy kicsit másoknak adunk is vele, valamit magunkból, ha mást nem az őrült tombolás lenyomatát, ne is költözz , a saját kuckód kinézetébe, tartalmába nem ott lakók ne szóljanak bele:)

Névtelen írta...

szeretlek olvasni, szeretem tudni mi van veled, hoyg érzed magad. Hozzászolni ha tudok és gondolatban veled lenni. Érdekel mi van veled. Nem vagy unlmas , azt gondolhatod magadrol h a mintalány ellentéte lehetsz. de akkor annyira mint én vagy mások. Igazábol mindenki a sajátját érzi a legjobban olyannak milyen . Én is sa saját életem érzem nem éppen mintának . magamrol nem beszélve.De aki olvas téged és "tudja milyen vagy, lehetsz" , az azt gondolhatja (magambol kiindulva) h nincs minta vagy nem minta ember , hanem te Te vagy és mindenki életében vannak mit csiszolni valok jobban kevésbé jobban.Szeretlek olvasni:) Örülök h nem mész el:)
ölellek

oximoron írta...

Te és az Unalmasság? Minumum 2 dolog!
Carpe diem! - de a gyoccerekkel azé vigyazz! :)
xoxo,
oximoron:)

Wildwood Flower írta...

Köszönöm lányok, nagyon jól esett. :)
A blogírás persze magányos tevékenység, de remélni tudtam anno, hogy talán elolvasnak egy-két bejegyzést az emberek. Talán kommenteket is kapok. Az lett volna a legrosszabb, ha a blog is, hozzám hasonlóan, teljesen elszigetelődne a világtól. Nem így történt, köszönöm nektek! :)