Vibráló feszültség izzik közöttük
A világ rohanása hirtelen megáll körülöttük
Nézik egymást a fiú és a lány de nem tudják
honnan ez különös vágy.

Hagyták sokáig, hogy a külvilág elszakítsa egymástól őket
Nem látták, a háttérben a rosszindulatú tömeget.
Ármánykodott ellenség és barát egyaránt
Elintézték, hogy kettejüknek sokkal nehezebb legyen ez a világ.

Bár a sötét hadak majdnem sikerrel jártak
Egy lopott éjszakában ténykedéseik kudarcba fúltak
Aztán eljött a következő este, többször néztek egymásra lelkesedve
Persze sokaknak ez nem tetszett, önös érdekből megint belekevertek

Úgy látszott elúszott a pillanat
A kétely újra mélyen beléjük mart
Nem bíztak egymásban így hirtelen hátráltak
Megint pár lépést távolodtak...

Ezután játszották, hogy mindketten mást akarnak
De az idő megmutatta, egymásnak túl sokáig nem hazudhattak

Hiába a küzdelem, hogy a másik ne érdekelje
Egyiküknek sem sikerült ezt elhitetnie
Kiabáltak egymásra kígyót békát, ejtettek egymáson sok fájdalmas sebet
Sokszor összegyűltek fejük felett a vihar fellegek

Különös történet az övék akárhogy is nézzük
Képtelenség őket megértenünk
Furcsa romantikával sosem vallanák be egymásnak a lényeget
Elengedik egymást aztán majd bánják ha visszacsinálni már nem lehet...

Na hát volt rá jó pár napom, akár hetem is átgondolni mit is történt velem, mit akarok valójában. Lassan kezdtem kigyógyulni a rögeszmémből. Most már tudom, hogy aki szeret, az nem visz bűnbe, az nem akar nekem rosszat. X hete vergődünk egymás mellett, se veled, se nélküled élesben. 2 nap szerelem, egy hét veszekedés. Aztán kezdtek kopni a”szeretlek”-ek, megérezte, hogy belefáradtam. És tényleg. Végeztem. De pokolian fáj, főleg ha a versét olvasom, benne van minden. Nem tudok nem sírni.