Anyukám aktívan tanulmányozza az agykontrollt, a pozitív gondolkodást és minden hasonló törekvést, mellyel javítható az életszínvonal. Ezzel szemben itt vagyok én, aki marékszámra eszem a gyógyszereket és pusztítom magam ahol érem és a lehető legtávolabb állnak tőlem a kiegyensúlyozott lelkiállapotok. Érdekes dolgok ezek. Mintha nem is lenne köztünk vérségi kapcsolat...
Ja, a mai napot végigcsináltam nyugtató nélkül, apró lépések a felejtés útján.
2 megjegyzés:
nagyon nehéz nyugtato nélkül, ha valaki egy ideje már azon él és ugy eszegeti mint a cukrot. Tudom ezen átestem én is, és nehéz ha leszoktál nem egyből magadhoz venned mikor beüt valami krach :S
kitartást kedves szélvész!
(anyudat irigylem, bennem jelenleg egy csepnyi pozitiv mozdulat sincs)
A legnagyobb baj, hogy érzem, hogy rákattantam. A legkisebb bosszúság hatására érzem, ahogy emelkedik a vérnyomásom és reflex szerűen nyúlnék a táskámba... :S
Megjegyzés küldése