2008. november 16.

Szembesító dekadencia

Amíg magammal nem vagyok rendben, nem lesz sikerélményem másban sem. Ha bután hangzik is, nekem komoly félelmeim vannak, ha le kell ülnöm egyedül egy kávéra valahol, vagy főzni kell, vagy egyszerűen elsétálni egy tömeg előtt, sőt mostanában a szex sem megy már. Bezárkóztam kicsit, elkezdtem falakat emelni újra, pedig nem érzem magam jobban tőle.

Kezdődik megint a szorongás, hogy nem tudok felemelt fejjel végigmenni az utcán, mert egyszerűen rosszul érzem magam. Arra is rájöttem, hogy a paráim nem múlnak, csak enyhülnek, vagy lebeszélem magam róluk és próbálom elnyomni. Csak tűnnének már el végre, nem akarok állandóan megfeszülni. Igyekszem, de néha úgy érzem erősebb nálam.

Ja és holnap lesz egy hete.... Hiányzik.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

egy hete? milyennap is van? hmmm . holnap lesz nekem is egy hete.
beleőrülök:'( nah most kezdtem el sirni!!!!. nekem is el kell engednem azt akit nem szeretnék. nem tudom te miért , de én azt tudom nekem nincs választásom.
de ezekszerint neked sem. légy erős te is. bárcsak most megtudnálak ölelni :(