Ismeretlenül idegen

Ma megkértem, hogy ha nem esik nehezére, ugyan tájékoztasson már engem az úr, hogy hogyan is képzeli a dolgokat a közeljövőben. Mert az nyilvánvaló, hogy ez így tovább nem. Nem gond, ha nem akar többé szóba állni velem, de örülnék ha tudnék róla. Fájt volna ha ezt mondja, persze. Gyűlölöm a hideg szavakat. De a bizonytalanságot is. Nem akarom sem a szívemet, sem az eszemet, sem a hangulataimat másra erőltetni. Döntöttem, egyedül, mint oly sokszor. Sajnálom mert fontos voltál, és a mai percig az is vagy...
Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Így akartad, akarjuk akkor így. Jó így? Így jó most?