Néha kétlem, hogy egy nyugodt,
izgalommentes élet
kedvemre való lett volna:
olykor mégis vágyódom rá.
/Byron
izgalommentes élet
kedvemre való lett volna:
olykor mégis vágyódom rá.
/Byron
Most alapvetően sínen vagyok, mint József Attila. Vannak csalódásaim. Lesznek is. Elhagytak páran, de a fontosak megmaradtak, sőt gyarapodtak. Sok jó és rossz tapasztalatot szereztem, amitől több lettem és talán tanultam is belőlük. Vannak akik rám mosolyognak, akik elfogadnak, akik szeretnek, és vannak akik épp ellenkezőleg.
Olykor még eszembe jutnak az emlékek, hogy volt, amikor mindent megadtam volna azért, hogy szeressenek, hogy elfogadjanak, hogy visszamosolyogjanak azok az emberek, akik nekem sokat jelentettek, akiket szerettem, vagy legalábbis azt hittem, hogy szeretek. Nem tudom miért akartam kiskanállal hordani a szívem oda, ahol nem érdemelték meg és miért zártam el ott, ahol vigyáztak volna rá. De lassan kezdem felismerni, ki érdemes rá hogy beavassam egy 7 lakattal őrzött belső világba, és ki nem.
Olykor szívesen visszaforgatnám az idő kerekét, hogy változtassak a döntéseimen, de aztán rájövök, hogy nincsenek rossz döntések. Ha meg nem történtté tehetném a dolgokat, nem tenném. Nélkülük nem lennék, az aki ma vagyok. Tanulság. Nem becsüljük eléggé ezt a szót.
Nincsenek véletlen találkozások. Nincsenek életre szóló szerelmek, tartós barátság. Leszámoltam a viharok nélküli élettel, az agyam egy része állandóan készen áll a legrosszabbra. Mindig is lesznek előre nem látható elemek, a csalódás ott van minden új találkozásban. Valaki azt mondta nekem, hogy amíg nem békülök ki saját magammal és az életemmel, addig nem lesz minden rendben. Először belül kezdjem a takarítást, utána haladjak kifelé. Az elhatározás megvan, igyekszem tenni is érte. Vesztettem pár csatát, de a háború még előttem van! Talán csak most kezdődik az igazi harc. Harc önmagammal és a kísérteteimmel.
2 megjegyzés:
Szia!
elöször is köszönöm a postomhoza kommentedet jol esik. kedves vagy. általában nem értenek, meg, sajnálom h te mégis mert az azt jelenti h "egy csónakban evezünk" és ez gyötrelem. jelenleg semmi hitem nincs se emberben se magamban semmiben és senkiben, nehéz talpraállni, igaz h állitolag ettöl erősödik az ember , csak unom már az esdekelést örökké. Tetszett ez a postod örültem h igy gondolkodsz igy vélekedsz h igyekszel jobbá tenni a dolgokat, és igazad van a harc a démonaiddal még cska ost kezdödött el és nem lesz könnyű menet. Tudod rájöttem én is h az az egyik legnehezebb h megtanuld meglásd ki az aki megérdemli a szived és a joságod a joakaratod amit adsz és ki nem. kinek adhatod és kinek nem. Ezt kéne megtanuljam én is, mert a csalodásaim zöme ebből alakul ki. ebből fakad. kitartást neked is, és biztos vagyok benen h a háborut te nyered majd. időbe telik és nagyon nehéz lesz, de remélem sikerülni fog. köszönöm a jó szot ily rossz időkben, hálás vagyok.
ölellek puszi:)
Ne köszöngesd, ez a természetes :p Figyellek! :)
Örülök ha tetszett a post és talán hasznosítani is tudtok belőle pár értelmesebb mondatot, de én mint szélvész, hajlamos vagyok 2 perc alatt meggondolni magam, ahogy ez most meg is történt. :) De vannak tiszta pillanataim, ennek örülök. :D
ölelés
Megjegyzés küldése