Mert ilyet is tud

"Amúgy meg kabbe, jó bőr vagy azért"

Ismerem milyen, amikor azzal kezdi a mondatát, hogy "amúgy meg...". Akkor használja, ha zavarban van, ha nem tudja hogy mondjon ki valamit, úgy hogy ne tűnjön lelkesnek, megilletődöttnek, de mindenképp ki akarja mondani. Mintha fél vállról odavetné, poénosan, mellékes közlendőként. Aki ismeri az tudja, hogy Tőle felér egy fél vallomással. Látom magam előtt, hogy zavartan áll, elkapja a tekintetét, kezét a farmerzsebébe dugja, másik lábára helyezi a támaszt. Minden mozdulata beszél, minden mozdulatát értem.

Upd: mellesleg miért inaktív mindenki?

Ilyenkor értékelném igazán a szabadidőt, amikor fél másodpercnyi sincs. Utálom hogy rohanok, hogy a jelentéktelen dolgokkal foglalkozok (mert azzal kell...vizsgaidőszak...pff), hogy borzalmasan rossz az időbeosztásom (még mindig), hogy, hogy, hogy... Ma beszabadultam az Alexandrába megünnepelvén a baromi nagy ingyen 5-ösömet az indexben, és a szívem szakadt meg amiért csak a könyvesbolt felét vihettem haza. E téren nem vagyok válogatós, tényleg hazavinném a fél boltot, (pszicho részleget egy az egyben), a szakácskönyvektől kezdve (ebből csak anyunak adok tippeket, én nem főzök) a szakmai könyvekig, szép is lenne ha nem olvasnék, btk-s létemre tájékozottnak kell lenni...És ha előáll a szerencsés konstelláció, hogy se kötelező olvasmány, se tanulandó szöveg, akkor szabadidőmben is olvasok, sajnos még mindig sokkal kevesebbet mint szeretnék. Akarok egy könyvtárszobát, hatalmas ablakokkal, kényelmes fotelokkal és Wurtzel könyvekkel (rohadjon meg az Európa kiadó, mondtam már?)

Egy vizsga megvolt, megvan. Szerencsémre 5-ösre tudok helyeselni, biztos jó ütemben kezdek bólogatni, vagy értelmes fejet tudok vágni miközben arra gondolok, hogy mit ebédeljek...másra nem kaphattam jegyet, merthogy a "jónapot kívánok" és a"köszönöm szépen"-en kívül túl sokat nem beszéltem. Vicc ez az egyetem...

Amúgy azt álmodtam, hogy az egyik vizsga után testközeli kapcsolatba keveredtem az egyik 30 körüli tanárommal a kocsijában. Lehet így kellene megoldani a jó jegyet?!

Insomnia, untouchable

Az insomnia kifejezés nem túl találó ebben a helyzetben, ugyanis én aludnék, csak a külső körülmények nem hagynak. Nem tudom mi a fene van a macskákkal, de Playgirl-höz hasonlóan az én macskám is megkergült. Nonstop nyafog, hiába van előtte terült-terülj asztalkám, nem az a baja. Éjjel is felkelek, kiengedem az udvarra aztán persze fél 4-ig nem alszok, mert a konyhában ülve várom vajon mikor akar visszajönni. Aztán amikor hajlandó befáradni a lakásba, én kis naiv azt hiszem végre fél 4 körül elaludhatok...hát a francokat. Újra nyávog. És ez így megy 3-4 napja, mára untam meg. Szépen süt a nap, úgyhogy az egész napot az udvaron fogja tölteni, mert a gazdinak ma meg kell tanulnia 12 tételt + 15 tételt + 15 szigorlati A, B tételt. Nyilván, esélyes.... Ennek tudatában is iszonyúan feszült vagyok, vibrálok, törni-zúzni tudnék. Nagyon szeretném ezt a 3 szép kis jegyet az indexembe, de lusta trehány voltam. Illetve azt hittem, hogy tudok az lenni, de most belémhasított a felismerés, hogy én túl lelkiismeretes vagyok. Szóval magamat ismerve megiszok vagy 1,5 liter kávét intravénásan és benyalom a tételeket. Mindenkinek kellemes napot.

Miért kérdezek meg olyanokat, amikre egészen biztosan nem akarom tudni a választ?

A mai nap megint eltelt úgy, hogy semmit sem csináltam...

Szürke hétköznapok

Relaxing by Const featuring Kirra sunglasses

Közkívánatra

Milyennek látom magam x év múlva? Gondolom mint a többség, munka, ház, férj, gyerekek, kocsi, kutya, cica – fontossági sorrend nélkül. Ebben a témában tényleg nincsenek extra elvárásaim vagy különleges elgondolásaim, átlag vagyok. :) Akkor most szabadjára engedem a fantáziám…
A ház..mindenképpen családi ház, én is abban nőttem fel. Hatalmas kerttel a ház előtt (és mögötte is), minél messzebb az utcától. Szeretek kiülni a napra olvasgatni, szeretem ha nem rögtön a „világba” lépek ki. A legnagyobb előnye a családi háznak a CSEND. Nincs az a pénz, amit ne érne meg, elképesztően jó dolog. Ó és erkély, mindenféle virágokkal a balkonládában, egy-két ülőalkalmatosság és a fél életem eltölteném ott pár könyv társaságában. Belül mindenképpen valami modern belsőt szeretnék, nem vagyok túl jóban a falakkal, nekem egybenyitott terek kellenek, üvegajtókkal, színes falakkal, nem agyonzsúfolt szobákkal de nem is minimál design.
A foglalkozást inkább ne ragozzuk, azt itt nem szeretném megemlíteni, de mindenképp abban akarok dolgozni, amit tanulok. Nekem a kreatív munkák valók, ahol nem vagyok megkötve, vannak határidők de azon belül szabadon mozgok. Ezt korábbi postban a munka kapcsán említettem, hogy a 8 órás irodai meló nekem egyenlő a módszeres kínzással. Nagyon rosszul tűröm a monotóniát, pocsék az időbeosztásom, állandóan rohanok, és nem bírok egyhelyben megmaradni… A munkamorálomra szavak sincsenek. De legalább jó az önkritikám. :)
Férjet és gyereket szeretnék majd, de csak azért hogy „legyen egy otthon”, azért nem. Én egyiket sem fogom elhanyagolni, nem fogok korán gyereket szülni meg férjhez menni, csakhogy túlessek rajta. Nem érzem magam készen egy gyerekre, hihetetlen távol áll tőlem a nonstop felelősség, hogy korlátozza a szabadságomat. Meg aztán a magam számára is kiszámíthatatlan hangulataim miatt a gyerek nem túl reális… Most még nem tudom elképzelni…meg az egész nyugodt, harmonikus életet sem, a fákat, meg mindent ami „vidékdíszlet”.
Remélem kielégítettem a kiváncsiságod, Hitetlen.

Egyveleg

Úgy nyakamba borult az élet, hogy szombattól kezdve jövőhét végéig túl fogok esni 4 vizsgán és egy szigorlaton. Az eredmény már kétséges... Órákra különböző okokból nem igazán jártam (ebben a félévben sem), akitől korábban a jegyzetet kaptam, ismert okokból nem hiszem, hogy most bármiben is segítene. Gyanítom így viszont nem vagyok túl esélyes befutó, vagy az már valami ha ismerem az előadót? Bár ilyenkor van szerencséje az embernek, nem? Múlthéten például csak jegybeírásra mentem be egy másik tanárhoz, amikor kiderült hogy egy másik vizsgán a tanár elfoglaltsága miatt az aznapra időzített szóbeliből írásbeli lesz, így becsúsztam én is, kölcsönpuskával. Annyira nem tud érdekelni, hogy az valami botrány.

***

Magánügyeket illetően eltűnök picit mint szürke csacsi abban a bizonyos ködben, remélve hogy eszébe jutok picit, netán-tán hiányozni is fogok. Hogy ezzel mit akarok elérni, azt még én sem tudom, újrakezdeni nem szeretnék semmit, de legalább a megroggyant önérzetemnek jót fog tenni, ha keres... Vakumemóriámnak köszönhetően éjjel fél 4-ig visszagondoltam az utóbbi pár nap összes beszélgetését Vele, és arra a (téves?) következtetésre jutottam, hogy esetleg féltékeny lenne Ákosra? (Ákos jóbarátom, jelenleg "a barátságunk teljesebbé tételét" próbálgatjuk, kisebb-nagyobb sikerekkel. Még nem igazán tudom elképzelni, hogy fogom a kezét, hogy megcsókolom, hogy átölelem, de már legalább nem rántom el a vállam, ha hozzám ér)

***

Anglia. (Tervben van egy nyári angliai út, mondtam már? Nem? Akkor majd, most nem erről lesz szó.) Az Alexandrában 300 forintért az ember után dobják az idei naptárokat. Vettem is egyet, gyönyörű Londoni fotókkal valami híres fotóművész képei, sajnos nem vagyok a témában otthon... Tegnap 2 ágyban vergődés között szétszedtem és beborítottam vele az ágyammal szemközti falat, tényleg ízléses lett, nem olyan mint a 15 éves tinilányok poszterrel borított fala. Ránézek egy képre és bevillan ezer apró emlék azokból az időkből... Kis ópium és csokoládé illat és már nincs is kedvem kimozdulni. :)

Tényleg működik exemmel a "barátság legyen, ne vágjunk el minden szálat" dolog...

- na milyen volt a randi?
(...) hosszú percek
- mi van baby, nem mersz válaszolni? nyugi, nem vágok eret... ;)
- nem merek? kiafaszom fel toled?
- ?
- elpofaztam neked, hogy nem tudok alkalmazkodni a hangulataidhoz es kedvem sincs
- amig nem volt jelolt addig nem erdekelt a dolog mert akos akos akos
- most mi a fasz van? csak megkérdeztem
- akkor a faszomnak jossz nekem a faszsagaiddal hogy mit merek mit nem
- vedd eszre magad
- de most mi a fenéért támadsz?
- egy egyszerű kérdés volt, semmi hátsó szándék
- kurvára nem tudom miről beszélsz..
- randizunk este?
- minden nap mással?
- valaszolsz a kerdesre?
- minden nap mással?
- pf, és még nekem vannak hangulataim...
- bazdmeg miafaszomert baszod fel az agyam? faszomat irklasz meg jaccod itt az agyad ha egy randit nem vagy kepes osszehozni?
- ne az en hangulataimat baszogasd te vagy az aki hajlik erre arra... en meg unom
- szal inkabb bye es menjel akoskazzal vagy szedjel fel valakit ahogy szoktal
- csak engem ne csesztess mar...

Szintén...

Én is szeretnék kérni egy meghívót Ancíka és Dzséj blogjához. ;) habcsoklany@gmail.com

Lopják az életem!

Felkonf: az alábbi sorokban minősíthetetlen a megfogalmazás, de indokolt.

Velem először fordul elő, hogy a saját gondolataimat olvasom viszont egy másik blogban, de mérhetetlenül szánalmasnak találom. Nincs rá jobb szó. Annyira unalmas az életed, hogy mástól lopod a gondolatokat hogy feldobd picit az oldalad? Vagy netán-tán ugyanezt érzed mint más, de nem tudod megfogalmazni? Akkor ne írj blogot anyukám!


Upd: Sway kommentjei között olvastam pár perccel ezelőtt, Dzséj válaszát mely szerint "teljesen más célja volt a bloggal, mint ami most". Mégis mi? Egy "best-of blog"? Persze... B kategóriás kifogás, jobb nem jutott eszedbe?

"A pszichológus drogfogyasztásról való értesüléskor nem tudja sőt nem is akarja a diszkréciót tartani. "

Így legyen őszinte az ember?! Na ezért nem hiszek nekik, bennük.

Elgondolkoztam azon, hogy az ember mennyi mindent letesz az asztalra, évekig dolgozik keményen, kussolva, alázatosan mire végre elismerik a munkáját, megkapja a neki járó hírnevet, elismertséget, aztán egy esendő emberi lépés miatt mindez elhalványul, nem is emlékeznek rá. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem Winona Ryder egyik kedvenc színésznőm. A szakma nem igazán ismeri el pár jelölésétől és díjtól eltekintve (azokat sem ma kapta), valahogy nem őt találják meg a kasszasiker-gyanús filmekkel (Korábban sem) Pedig szép arc, hihetetlen nagy, mélyenülő szemek, amivel bármit el tudna adni. Engem például már csak azért beültet a moziba, ha az ő nevét látom egy plakáton (na jó fantasztikus hülyeség azért nem érdekel...). Ja hogy voltak "botrányai", ezekről bezzeg hallani. Ráakasztják a botrányos jelzőt, amiből max a bulvárlapok provitálnak, és háttérbe szorul az GG-díj, elmaradnak a felkérések, nem véletlenül 1995-99 körül csinálta a legjobb filmjeit, sajnos nem rajta múlik. Máig kedvenc filmem az Észvesztő vagy a Kisasszonyok. Engem különösebben nem érdekel, hogy gyógyszerfüggő vagy kleptomán, ettől ha lehet még szimpatikusabb, olyan esendő, olyan emberi, olyan...hétköznapi.

Sex and death 101 (nem tudom magyarul milyen címet kapott) nem egy olyan film, amit az ember tizenötször meg akar nézni, eltekintve az utolsó 5 perctől. Nem sikerült eldöntenem, hogy ez most vígjáték vagy mély lélektani dráma, de az utolsó mondat után percekig bámultam a kimerevedett kijelzőt és potyogtak a könnyeim.

"Ha ez tényleg csak egy játék néha elég csak annyit tenni,
hogy megnyomom a törlés gombot. Életemben először
vagyok. És nem tudom mit tegyek elé - érett, elégedett,
boldog - az hogy vagyok egyenlőre bőven elég.
Az élet hasonlít a halálra: Megtörténik mindenkivel akár
akarja, akár nem. Hogy mi az értelme? Őszíntén? Ki nem szarja le?!"

Tikk-takk

Olyan gyakorisággal változik a hangulatom, hogy már ügyet sem vetek rá. Ez épp az a negyed óra, amikor sikerült meggyőznöm magam arról, hogy sokkal jobb dolgokat is csinálhatnék, mint őt figyelni msn-en. Fiatal vagyok, nyár is van, élni kéne. De úgy, nagybetűsen. Nagyon sok időt elbasztam már rá, és mivel jelenlegi tudásom szerint egy életem van, nem kéne unatkozni. Szívesen áldoznék rá egy évet az életemből, ha valaki garantálná nekem, hogy cserébe többet nem fog eszembe jutni. És mire idáig eljutok, jön egy tikk-takk, a következő negyed óra, amikor is készülök belepusztulni. Mit nekem élet, ez nem az nélküle... Ilyenkor átszakadnak a könnycsatornák gátjai, magzati pózba görnyedve fekszem a szőnyegemen és a csuklóm bámulom... A jó időszakokban hihetetlen élményekkel teli életünk volt, amit megirigyelhetett volna bárki. Annyi mindent, olyan rövid idő alatt senki nem élt meg mint mi. És a fenébe is, miért nem hiányzom?
Szóval ügyesen kimatekoztam, hogy ezt nem sokáig fogom bírni ép(?) ésszel, valamelyik negyed órát előnyben kellene részesíteni hosszabb távon, és magamat ismerve hajlamos vagyok a másodiknak előnyt adni.

Új nő van az életében (egyenlőre csak jelölt), de ez most erősen mellbe vágott.

Nyár van, nyár...

Hihetetlen jó nap volt, nem volt hülye aki rájött, hogy a nap endorfint termel. Kiültem a hintaágyba, kényelmes cicapózba vágtam magam és olvasgattam naphosszat. Magazinokat, könyveket (többet is felváltva). Rossz szokásom hogy több könyvbe is belekezdek, nem azért mert unalmasak lennének, csak szeretek ugrálni a témák között. Most épp Jim Morrison életrajza, és a Tizenhét hattyúk van terítéken. Ilyenkor bánom nagyon, hogy pokolian rossz az időminőségem, és nem olvasok annyit, amennyit szeretnék. Na de én legalább olvasok..
Viszont ez a vizsgaidőszak kevésbé jófejség. Tegnap újabb vizsgát tudtam le, már csak 3 van vissza plusz egy szigorlat. Ja, ez csak az egyik suli... Kiváncsi vagyok meddig fogom bírni a saját magam által diktált tempót. Várunk.

Könyvélmény

A mizantróp (embergyűlölő). Régóta kacsintgatok a polcon vele, és a sok depis könyv mellé kell egy kis változatosság. A cinizmus nagykönyve. Már korábban is idéztem belőle, de csak most jutottam el odaáig, hogy tényleg el is olvassam. Megérte! Az a tiszta lelkű, öntörvényű, kritikus, álca nélküli ember egy olyan társadalomban, ahol mindenki alakoskodik, hazug, korrupt, képmutató, könyöklő. Megrázóan gyönyörű könyv, és még ma is aktuális. Sőt, ma aktuális igazán, én nagyon bele tudtam magam élni. Tipikusan az a könyv, amitől az ember elborzad a világon és szánalommal, megvetéssel tekint a dolgok nagy részére. Nagyon nagy élmény! Tudom ajánlani!

Minden rosszért amit tudod valaha én tettem
Tudom nagyon jól, hogy egyszer meg kell majd fizetnem
Térden állva kéne, de én emelt fővel megyek,
mert egyetlen egy úr előtt, hajtok én csak fejet
Ő az aki ítélkezhet és eldöntse a sorsom,
hogy oda fent vagy oda lent de, folytassam a dolgom,
mert most előszőr teszem a büszkeségem félre
és könyörögve kérem Őt, hogy bocsátson meg érte
hogy nap mint nap csak vétkezem és elpuszíttom magam,
hogy állat tudok lenni ha elvesztem az agyam
hogy tizenéves koromtól az éjszakáé lettem
hogy rossz emberek rossz dolgait végig kellett nézzem
hogy láttam egypár dolgot amitől fölfordult a gyomrom
férfiakat sírni látni kislányként a grundon
mert ha eltörik a mécses hát mindegy ki vagy testvér
nem lesz az az ember aki önmagadtól megvéd
a kamaszkorod, gyermekévek őrültségnek tűnnek
én kipróbáltam mindent, de a szervezetem intet
az alkoholtól fél ájultan 120al egy fának
csapódtam be kétszer is de rám nagyon vigyáztak,
azt hogy miért, mért uram azt csak te tudhatod
hogy megérdemlem én most azt hogy bűnösen is itt vagyok
ha így döntöttél így van jól ígérem hogy megteszem,
hogy törvényeid szerint próbálom élni az életem.

A kártya, a csajok, a szesz meg a drogok,
mert rajtam az élet nagyon sok nyomot hagyott
ha van pénz nincs isten, mert szükség rá nincsen
megveszek majd mindent senki nem kell, hogy segítsen
mind megtettem volna, hogy mindenki megtudja,
hogy én vagyok az igazi és mindenki más nulla,
de egyre jobban rájöttem ahogy teltek az évek,
hogy ez a világ nem lesz olyan amilyennek kértem
hát nem marad más hátra, mint eladtam a lelkem
mert megcsináltunk sokmindent, de nincsen mit szégyelnem
megkaptam a jussom érte megfizettem százszor
visszaadtam mindent amit elvettem én mástól
a becsületem megmaradt kitisztítom a lelkem
én megkaptam az esélyt, hogy maradjak vagy mennyek
és nem hárítom senkire, mert én vagyok a bűnös
ne válassz majd példaképnek, nem kell hogy te bűnözz.

Sok mindent máshogy látok 20 év távlatából
a 30. év fele az élet régen más volt
ezt jól tudod, de megmarad a sok emlék meg a gondolat,
mert minden amit tettünk a sors majd egyszer vissza ad
a balhéktól mentes élet nem marad csak álom,
mert egymást rántjuk vissza a bűnbeli barátok,
mert próbáltam én jó lenni de a világ mostmár ilyen
a 21. században semmi sincsen ingyen,
nem kell hogy segíts és nem kell hogy döntsél
az én lelkemben egyedül csak én állítok törvényt
mit gondoltál mit teszek ha kell én mindent elveszek,
hogy akiket én szeretek gondtalanul éljenek,
mert nem akartam soha, mégis beálltam a sorba
a szívem ugyan szabad, de a testem csak egy szolga
a véremnek nem hazudhatok, nem is próbálok
a pap előtt majd fekszek, de az Isten előtt állok!