Felhívott. Egyenesen a közepébe: miért nem vagyok msn-en. Maj reakcióként határozott kijelentések tőle: "vegyél vissza" és "vasárnap randizunk". Pontosan ezt akartam. Hogy akarjon.

Itt jön elő, hogy az éremnek mindig két oldala van. Jelen esetben az egyik oldala talán a józan ész. Tisztában vagyok azzal, hogyan él. Tudom, hogy bárkit megkap, és azt is, hogy szórakozás címén fut a történet. Talán én is egy voltam.

A másik oldala az érzelem. Hiába mondja el mindig, hogy nem kellene a hozzá hasonló pasikat észrevennem, megyek a fejem(?) után. Abban a pillanatban éreztem, hogy ez túl jó nekem. Nem az, hogy számára egy darab hús vagyok, hanem az, hogy amikor velem van, önmagam vagyok. El tudom engedni magam, őszintén tudom élvezni a társaságát. Igazából nem akarok hazudni, sem magamnak, sem másnak, szeretem. Érdekes, hogy semmit nem változtatnék rajta, mindezek ellenére sem. Szeretem amit mond, és azt, ahogy mondja, még ha hazudik is, remekül el tudja hitetni hogy igaz. Jó ránézni, jó vele lenni, jó hallgatni, jó érezni. Ott van benne a gyerek, aki még nem akar felnőni, mert fél, vagy csak nem szeretne beállni a sorba, de van benne egy érett férfi is, aki tele van érzésekkel, aki vágyna arra, hogy valaki elfogadja és szeresse, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

"Nem akarlak többé látni" - lezártam.