2008. október 8.

Mélypont nem valami nagyszabású, gyötrelmes érzelmi összeroppanás, hanem egy egészen hétköznapi incidens. Mélypont az, amikor az ember úgy érzi semmi más nem számít az életben, csak a jelennek az az egy rohadt pillanata. Mélypont az, amikor a szemünk előtt teljesen élettelenné válik a kép. Nem elsárgul, mert a sárga is egy szín. Megfakul. A mélypont látási probléma, hamis kép a világról, hiányos kép, ami a jót nem mutatja, s nem értjük hogy miért ilyennek látjuk a dolgokat és nem....nem mondjuk olyannak.

Végigfut az agyamon olyan hogy egész családban nőttem fel (igaz csak látszólag, de erről majd máskor), hogy egyetemre járok, hogy vannak barátaim, hogy írok. Milyen szerencsés is vagyok, és milyen csodálatosnak látszik az életem papíron, közben pedig minden ok nélkül a legváratlanabb időpontokban rámtörnek ezek a depressziós rohamok, olyankor amikor pedig elégedettnek kellene lennem. Minden okom megvolna arra, hogy boldog legyek és mégsem vagyok az.

Már kezdtem azt hinni hogy minden tökéletes rendben van, csak az kellett hozzá, hogy legyen munkám (ja igen, nem említettem még? dolgozó nő lettem...) vagy bármi ami lefoglal. Mert minden problémámnak a gyökere a túlzásba vitt szellemi élet, hogy állandóan csak ülök és analizálok, hipotelizálok, kontenplálok, prognesztizálok és isten tudja mit nem teszek. Valamire szükségem lenne, ami irányítani tudja ezt a rengeteg gondolkozást (konkrét valamire: gyógyszert akarok). Különben megőrülök. Szerettem volna az elkeseredettségemet szexuális szabatosságra váltani, de ez nekem nem jön be. Szinte rutinból csinálom, hogy kezdeményezek aztán leállítom az egészet és menekülök. Hányszor de hányszor megtettem, te úristen.

Kedvenc pszichológusomnál, Feldmárnál olvastam, hogy "egy nap az ember ráébred arra hogy egész életében szerepeket játszott, és nem tudja ki is ő valójában." Erről van szó kéremszépen. Most pontosan itt tartok (jó, meg még vagy 3 éve). Pár sorral északabbra ecseteltem mennyire idilli az életem papíron. De, egy határozott de. Mennyi volt ebből a szabad akarat? Mennyi a szüleimtől kapott gondolkodási képesség, mennyi az otthoni ösztökélés hogy vigyem valamire, mennyi a társadalomtól kapott elvárás. És az írás, nem-e a befordulás iránti igény csupán? Keresztre feszítenek a saját korlátaim. Előttem soháva nem vezető ösvények egész sora. Üvölteni tudnék a fájdalomtól. Vésd az eszedbe, éld át, érezd, ragaszkodj hozzá! Ülök a szobában és érzem ahogy megindul...sós, forró könny. Egy szó, egyetlen mozdulat, egy gesztus és minden ami felgyülemlett (düh, fájdalom, csalódás, vágyak) útnak indul de nem szól senkinek. Nincs hang hogy megvígasztaljon, nincs kar, hogy átöleljen...

2008. október 7.

Rosszfiú vagy jófiú?

A rossz, a rossz, a rossz. Na jó, ez öntudatlanul fakadt ki belőlem, persze hogy rendes pasi kell. Aki nem iszik, nem dohányzik, nem drogozik, művelt, iskolázott, jól fizető állása van, a megfelelő időben megkéri a kezem, viszi a gyereket focizni vagy hintázni amíg én otthon sütögetek. Mint egy amerikai film. Akkor mégis kinek kell a megbízhatatlan alak? Aki nem mondja el merre járt, mordul valamit ha a jövőről kérdezel, gyerekről hallani sem akar. De minden lány kivétel nélkül azt hiszi, majd ő átneveli. De mennyivel jobb az, akin nem kell változtatni, akire számíthatok és akit kiszámíthatok. Hogy akkor miért üldözöm azt a férfit, aki hanyagul cigit tesz a szájába, benne van minden jóban, botrányoktól visszhangos élete kalandot ígér? Ja, hát csak azon gondolkoztam hogy őt tényleg érdemes lenne átnevelni. :)

És hogy ez miből jutott eszembe? 17 évesen kopogtatott hozzám a szerelem. Idézőjelesen. Azt lehetett tudni róla, hogy párhuzamosan több nője is volt, de én elhatároztam, hogy megváltoztatom. Haha, kis naiv. Szentül hittem benne, hogy menni fog. Tudtam hogy nagyon fontos neki a külsőség, és azt is tudtam hogy a legtöbb nőt csak dekorációnak ülteti be maga mellé a kocsiba. Annak a lánynak aki vele mutatkozott top-topnak kellett lennie. Azt hittem hogy amit nekem ad, az igazi, hiszen én nyilvánvalóan nem dísznek kellek neki (csúf kis béka voltam/vagyok). Elvarázsolt, hogy neki mindenből a legjobb jár, kocsiból, mobiltelefonból, ruhából, nőből. Úgy éreztem vagyok valaki, csak azért mert mellette vagyok. Nyilván a legjobb pasinak nem lehet defektes nője :) Szeretett és büntetett. Szándékosan pusztította magát, hogy ezzel érzelmileg terrorizáljon engem. Tűrtem. Csendes vezeklésem valahol itt kezdődött...ma sem ért véget.

Ennek ellenére mégis rosszfiúk mellett teszem le a voksom? Igen, rövidtávon. Mert különbség van házasság és szerelem között. Egy rosszfiúval kaland az élet, de egy apajelölthöz más kell. Mindenki kész egy szerepre... Most így gondolom, aztán ki tudja. Nem igazán vannak elveim, hajlamos vagyok mindent rövid idő alatt teljesen máshogy gondolni.Most ha a kedves olvasó összeráncolja a szemöldökét, megnyugtatásként szeretném megjegyezni, hogy igen, sosem voltam normális. De a remény még él...
Zárókészlet:

- 1 összetört szív
- 2 fáradt láb
- nem javuló lélek
- 1 sajgó fej
- 1 nyűgös én

2008. október 5.

Útlevél a pokolba.

Vágyom...

...egy kórházi ágyra és Feldmár Andrásra, aki hamvaimból összerak. Az sem érdekel, ha minden hideg, steril, barátságtalan és kórházszagú. De legalább senki nem érhet hozzám és most ez kell.

2008. október 3.

Albert Györgyi. A szerencsétlen sorsú írónő, publicista, műsorvezető. 44 évesen ő, aki annyiszor kacérkodott a halállal, megadta magát neki.

Kivételes és rendkívüli személyiség, akinek értékét véleményem szerint valójában csak nagyon kevesek ismerhették. A szerencsések. Élete a csalódások sorozata volt, ha ezt nem hagyjuk figyelmen kívül, megértőbbek lehetünk felé. A méltóság amellyel a tragédiákat viselte. Egy nagy embernek is dicséretére váló szelleme mellett rendelkezett minden szívbéli jó tulajdonsággal is. Még ha vádolható is volt némi szétszórtsággal, sokat szenvedett szívében jóság lakozott.

Albert Györgyit, az őt ért számtalan szerencsétlenség, társulva a belőle fakadó lelkesedéssel, a könyvei, a cikkei, a soha le nem adott interjúi, feledhetetlen személyiséggé tették.

Felfoghatatlan.

MI LENNÉK, HA...

...hónap lennék: Július (40 fokos perzselő napl...)

...a hét egy napja lennék: Szombat

...a nap egy időpontja lennék: Délután

...bolygó lennék: Föld

...tengeri állat lennék: hableány, hehehe :))

...cím lennék: milyen cím? O.o


...berendezési tárgy lennék: egy rettentően kényelmes fotel

...bűn lennék: Bujaság

...történelmi személy lennék: Sisi

...folyadék lennék: víz

...drágakő lennék: macskaszem

...fa lennék: valami örökzöld


...madár lennék: sirály (Sisi után...)

...szerszám lennék: tőr (hadd hívjam szerszámnak, köszi)

...virág lennék: jázmin

...időjárás lennék: pár sorral feljebb említett 40 fokos füllesztő meleg

...mesebeli lény lennék: hercegnő

...hangszer lennék: énekhang

...állat lennék:

...szín lennék: olajzöld


...érzelem lennék: szerelem (az az igazi...)

...zöldség lennék: cukkini

...hang lennék: vágyakozva várt bármilyen hang..mondjuk sms

...elem lennék: Tűz

...autó lennék: csak a BMW, metál fekete, sportkipufogó, hátul sötétített ablakokkal

...dal lennék: Runaway Train

...film lennék: Tolmács

...könyv lennék: Prozac Nation


...étel lennék: rántott gomba

...hely lennék: napsütéses London

...íz lennék: csokoládé

...illat lennék: Bruno Banani Pure Woman

...hit lennék: ne menjünk bele..



...testrész lennék: Szem

...arckifejezés lennék: elégedettség

...tanóra lennék: Történelem

...rajzfilm lennék: Anasztázia

...mértani alakzat lennék: kocka :D


...szám lennék: 7, 9

...ruhadarab lennék: farmer, örök darab

...ékszer lennék: tuti valami fülbevaló

...kiegészítő lennék: óra

...szeretet megnyilvánulása lennék: egy kifejező, szenvedélyes arcsimis csók

...rovar lennék: ennél azért komolyabb életcéljaim vannak

Most tovább kell adnom, ugye? Hát én nagyon szeretném ha

2008. október 2.


- hallgatom ahogy lent a kukásautók ürítik a szemetet, békés

- live for your smile, and die for your kiss :$

- pont itt tart =)

- pufff, hazavágtad a romantikámat :DD
- már nem érdekel ;|

- dehogy vágtam :$

- de milyen vagy már :P
- a kukásautókhoz hozzá tartozik a napocska meg a kicsmadár

- meg kék ég és bárányfelhők :P

- nem tartozik hozzá
- ehhez a zenéhez megmondom mi tartozik

- de nekem hozzá tartozik

- sötét szoba, ágy, két ember

- nem a zenéhez tartozik a kukásautó :DDD

(Hát képzelem ezekután mit szólnál az egyik levelemhez, amiben kifejtettem mi köze Pókembernek a zsiráfokhoz, a Mc’Donalds-hoz, és Leonidászhoz. Ja meg az Apple-höz)

2008. szeptember 28.

Megkérdezem Alizt

Adva van egy tizenöt éves lány. Aliz. Fogyókúrázik, randevúzik, elég jól tanul. Úgy gondolja, hogy egy szép napon szeretne férjhez menni és gyerekeket nevelni. Ez a sablon.

Július 9-én Alizt megkínálják kábítószerrel. Rászokik. Feltárják előtte a szex birodalmát. Aliz szabadnak érzi magát.
Néha aggódik a drogozás miatt, úgy érzi, talán nem kellene. De úgy látja, a kábítószertől sokkal elviselhetőbb a világ.

Aliz szülei nem tudják, mi folyik. Észlelnek változásokat. Azt hiszik, Aliz "rossz társaságba keveredett". Nem tudják, hogy Aliz kábítószert használ. Nem tudnak segíteni rajta.

A különbség Aliz és más drogélvezők között az, hogy Aliz naplót vezetett... Ezt olvasom most én.
Anyukám szerint nagyon erősen kapaszkodom az elveimbe.
Én azt sem vettem észre, hogy egyáltalan vannak nekem olyanjaim... Ezek szerint vannak, de jó nekem.

Közben pedig a Sors nevű akárki folyton keresztbe tesz. Írni sincs erőm róla, nyomaszt a bánat és a szomorúság. A legkisebb kívánságom is elfojtják, legcsekélyebb vágyaim is semmibe veszik. Porig vagyok sújtva. Csalódások sorozata ez az év. Szenvedve a lelkiismeret-furdalástól, lázadva a büntetés igazságtalansága ellen... Megváltásra vágyom.

2008. szeptember 27.

Millió apró darabban

"Indulathullámok árasztanak el, és érzem, hogy kibuggyannak a könnyeim. Minden, amit tudok és minden amit tettem elkezd leperegni a szemem előtt. A múltam, a jelenem, a jövőm. A barátaim, az ellenségeim, a barátokból lett ellenségeim. Ahol laktam, ahol jártam, amit láttam, amit tettem. Amit leromboltam és tönkretettem. Sírni kezdek. Könnyek patakzanak az arcomon és csendes zokogásba menekülök. Nem tudom, mit teszek, és nem tudom miért vagyok itt, és nem tudom, hogy fordultak ilyen rosszra a dolgok. Próbálok választ találni, de nincsen. Túl szét vagyok baszva, ahhoz, hogy válaszaim legyenek. Mindenhez túl szét vagyok baszva...."

A névadó :)

2008. szeptember 24.

Szakadjonrája

Nem, nem új állatfaj. Elbaszott (szó szerint idézném az iménti szóra kedvenc Word-öm által megjegyzett figyelmességet: „Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni!”) egy világ, vagy sors, vagy nevezzük bárminek. Amikor szegény halandó azt hinné, hogy végre beléphet azon az ajtón, aminek kulcsát 5 hónapja keresi, zárat cserélnek az ajtón. Kevésbé képletesen szólva, a nagy helyzet kulcsszavakban: anyagi gondok, hiány, féltés, féltékenység, bizonytalanság. Kérdéses a "ketten együtt" fogalom is. Nem akarom elveszíteni, ezt az egyet nagyon határozottan tudom. Meg még pár dolgot, amiről majd később. Így is túl sokat tudsz már róla. (Igen, Te itt, ki a monitort bámulva azon gondolkodsz, hogy ezt a csajt vajh’ mi lelte, vagy mivel kezelhették félre, amiért ennyi baromságot hord itt össze?!)
Kicsit felvette a labirintus jelleget az életem az elmúlt pár napban. Szerencsére még az elveszettség kellemetlen érzése előtt jött a segítség.
Rakosgattam a dolgaimat egyik "polcról" a másikra, és sikerült rendet tennem, még talán rendszereznem is. Tanulságos időszak ez, az eredmény pedig számomra a leglátványosabb. Egyelőre.

Helyzetjelent

Bobynál a héten nekem osztották a tündér szerepét, egyem meg a lelkét. Szentem szerint áruló vagyok és pisis, szerelmem körül meg összeomlott a világ, de erről nagy valószínűséggel írni fogok még, külön bejegyzést megér. Közben az előadásom az oktató betegsége miatt egy hetet csúszik, hurrá. Így legalább van egy halvány remény, hogy valami formát faragjak a prezentációnak. Ez persze csak a látszat, magamat ismerve hozzá sem fogok nyúlni. Két nap alatt négy romantikus DVD-t etettem meg a lejátszómmal, jelentem egy ideig mozis randin csak horrort vagyok hajlandó nézni.

A takaró alá bújok, fáradt vagyok. Nem tudok aludni. Harmadik napja már.

2008. szeptember 22.

Na most az a helyzet állt elő, hogy az eddig száguldó elmém hatalmas fékcsikorgással megállt.
Vázolom a helyzetet: előadást kell tartanom egy kurzus kapcsán, csakhogy a megadott irodalom egyik könyvtárban sem lehetett megtalálni. Múlt héten írtam egy e-mailt a tanárnak, hogy ilyenkor mi a jó büdös franc legyen. Na erre az e-mailre tegnap válaszolt, hogy ma szívesen kölcsönadja a könyvet. Nem mondtam volna hogy holnapra kell megcsinálnom? Ohh, biztos azért mert ez részletkérdés. Az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy hátha.. De amikor beleolvastam és 50 perc után az első gondolat amit generált bennem a könyv az volt, hogy „mivan?", akkor úgy éreztem hogy pöppet esélytelen. Na mindegy, előttünk áll az egész éjszaka, végülis holnap 10-re kell kész lennem. Vajon mennyi az esélye hogy én ezt megcsinálom? Igen, szerintem is...

2008. szeptember 21.

Önbesorolás

A pszichotikus és neurotikus közt az a különbség, hogy míg a pszichotikus váltig állítja, kétszer kettő az öt, addig a neurotikus pontosan tudja, hogy négy. Csak kevesli.

2008. szeptember 20.

Sway után szabadon...Felkértem magam egy játékra, lemaradtam róla, amikor aktuális volt, de én szeretném kitölteni, úgyhogy rajta.

Szélvészlány ábécé

A mint anya. Mert imádom.

Á mint álmok, mert nélkülözhetetlenek a célirányos élethez.

B mint barátok...nem kell magyarázni

C mint cicák, mert azok mindig kellenek

CS mint csók, forró, érzéki, szívet melengető, játékos

D mint deviancia, mert minden formájában vonz

E mint egyéniség.

É mint én. (ó az az ego.) Vagy ékszerek.

F mint függőségek mert egyiktől sem bírok szabadulni.

G mint gondolkodás, mert sokat csinálom :)

GY mint gyengédség.

H mint Halál.

I mint igazság, mert akkor is megmondom, ha van akinek nem tetszik

Í mint írás.

J mint játék, mert mindennel játszani kell.

K mint könyv, legjobb időtöltés

L mint laptop, mert függő vagypl

M mint múzeum....jól van na, én szeretem :$

N mint :)

NY mint nyílt tekintet, mert elvárható

O mint Oroszország (régi álom).

Ö mint öltözködés, mert szeretek játszani vele.

Ő mint őrültség/őrület. Csak nézz rám...

P mint pszichológia.

R mint rejtély

S mint (kapásból Spur) simogatás

SZ mint szerelem, színház és Szabó P Szilveszter

T mint titok, mert mindenkinek van.

U mint utazás, mert örök szerelem

Ú mint újdonság, mert jó felfedezni

Ü mint üresség, mert sokszor érzem.

V mint végzet, mert szerintem szép szó.

W mint Wurtzel (Prozac Nation)

Z mint zene (musical, reggae, hip-hop, rock)

ZS. mint Zsolti…



Sway passzolta tovább a labdát, hogy mutassam meg a táskám. Van itt minden...

- pénztárca (iratok, szemceruza (!))
- naptár, toll
- telefon
- fiúk ne olvassák: tampon
- jana víz, rákaptam, finom... meg igy legalább rá vagyok kényszerítve az ivásra, hogy könnyebb legyen a táskám :)
- angol könyv. Na nem mintha tanulnék, csak megnyugtat hogy ha lenne egy szabad órám, hasznosan tölthetném el. Hozzáteszem, nem fordult még elő, úgyogy cipelem feleslegesen...
- napszemcsi, télen is. Pupillákat rejteni...
- parfüm, Gabriela Sabatini
- lakáskulcs

Meg amikor suli van, akkor jegyzetek, színes post it-ek, és müzliszelet is, ami egyébként nem tudom miért hiányzik most.

És még kitalálom kinek dobom tovább, lusta dög vagyok a linklistát frissiteni :$


Öngyilkos szüzek (Sofia Coppola rendezésében) Hosszabb filmajánló bármelyik filmmel foglalkozó portálon olvasható, nem akarok ezzel vacakolni, így inkább csak szubjektív vélemény néhány mondatban. Eléggé megfogott, ez lenne a lényeg. Nem sűrűn köt le film ennyire, bár kivétel persze mindig van. Főleg a hasonló témájúak, mindegy is. Mindenesetre hitelesnek tűnik. Nem mondom azt, hogy néhol magamra ismertem (pedig de-de) és azt sem, hogy ne tudnám néha mi zajlik a fejükben (de, azt is tudom). Hát hol nevetek, hol sírok rajta, amúgy sem vagyok a topon szellemileg, lehet nem jól választottam meg az időpontot... Behúz a film. Ennek ellenére csak ajánlani tudom, nekem nagyon tetszett. Jójó, Kirsten-t amúgy is bírom az Őrült és gyönyörű óta... De ez tényleg jó film, feliratosan kizárólag!

2008. szeptember 18.

Az építő jellegű kritika

- egy akaratos kislány vagy, aki önmagát akarja megőrjíteni.
- na, most kurvára meg vannak világítva a dolgaim…hálás vagyok érte, köszönöm
- cinikus vagy
- csak mert nem akarok veszekedni…hagyjuk. Szia
- veled veszekedni?
- ha veszekedni akarnék veled, az azt jelentené, hogy még akarok tőled valamit

- :D ó igaz, hogy is felejthettem el….
- te nem vagy magadnál!
- kezeltesd magad

- kurvára leszarok mindenkit, téged picit mégjobban…
- na jó, amit most akartam, azt inkább mégse írom le…nem süllyedek oda ahova te
- fejezd be, érdekel
- kellett nekünk találkozni, bár sose…
- idefigyelj kiscsillag a két kezed összerakhattad volna, hogy ilyen faszid volt
- soha többet nem kapsz ilyet

- ezt most jól megkaptam
- büszkeség, az mindig is megvolt…de mire?
- Jó, akkor menjünk bele
- Azt hiszed olyan jó faszi vagy?? Egy drogos senki, akinek csak a pofája nagy semmi más.
- „mama kedvence”
- Te csak ne törj pálcát felettem, te se vagy különb, sőt.
- hisztis ribanc

- Igazságtalannak érzed? Megsértődsz? Pedig az vagy!

- A pofám leszakadna a helyedben
- Van képed ezeket kimondani? Neked? Pont te vagy az az ember akinek NINCS JOGA ezeket a fejemhez vágni.
- Mentem aludni, szia
- Letiltalak, ne keress.
- Pff, Zs. és a problémamegoldás…. Szia
Csak ültem ott - a tömött buszon - nyakamban sállal, kezemben a telefont szorongatva. Annyira idegen az egész, csak az undor érzése fogott el az emberek lattan. Az ablak koszos és párás, itt-ott egy hajszál feltapadva az igencsak használt üvegre. Kihúzott háttal, semmitmondó arccal, szinte pislogás nélkül ültem végig az utat, de nem tudnám megmondani mitől volt más az a nap, mint a többi. Hirtelen azon kapom magam, hogy otthon az állomáson áll mar a busz, én meg ugyanúgy - kicsit az ablak fele fordulva - meredt arccal ülök. Összekapom magam, gyorsan leszállok. Az állomás fekete és fehér színekben pompázik, mintha SinCity-be leptem volna a busz lepcsőjén keresztül. Három felé ágazik az eső áztatta aszfalt. Nem választási lehetőségek, csak éjjel, sárga csillanó fénnyel árnyékolt betonterítő. Hátat fordítottam, mert azt hittem tudok. Pedig potyogó könnyel nézek mégis hátra az egyik irányba. Mintha várnék valakit. Az út végéről otromba szürke kerítés integet vissza...Az egyik legszebb szám zongorázza dallamát fülembe, bevésődik, én pedig visszafordulva felnézek, egészen az utca végéig. Kerítés, szürke. Minden felszárad most, csak az eső nem. Még jó hogy senki sem néz vissza az utca végéről. Pedig mintha vártam volna valakit...