Nem, nem új állatfaj. Elbaszott (szó szerint idézném az iménti szóra kedvenc Word-öm által megjegyzett figyelmességet: „Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni!”) egy világ, vagy sors, vagy nevezzük bárminek. Amikor szegény halandó azt hinné, hogy végre beléphet azon az ajtón, aminek kulcsát 5 hónapja keresi, zárat cserélnek az ajtón. Kevésbé képletesen szólva, a nagy helyzet kulcsszavakban: anyagi gondok, hiány, féltés, féltékenység, bizonytalanság. Kérdéses a "ketten együtt" fogalom is. Nem akarom elveszíteni, ezt az egyet nagyon határozottan tudom. Meg még pár dolgot, amiről majd később. Így is túl sokat tudsz már róla. (Igen, Te itt, ki a monitort bámulva azon gondolkodsz, hogy ezt a csajt vajh’ mi lelte, vagy mivel kezelhették félre, amiért ennyi baromságot hord itt össze?!)
Kicsit felvette a labirintus jelleget az életem az elmúlt pár napban. Szerencsére még az elveszettség kellemetlen érzése előtt jött a segítség.
Rakosgattam a dolgaimat egyik "polcról" a másikra, és sikerült rendet tennem, még talán rendszereznem is. Tanulságos időszak ez, az eredmény pedig számomra a leglátványosabb. Egyelőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése