Hiányoznak a G. hegyes borozós naplementék - füstöstül, műanyagpoharastul.
A nyáresti grillezések, a nagy beszélgetések. Az éjjel kocsiból kilógós csakúgyintegetések, a nagy nevetések, a helyzetkomikumok, megcsúszott szeretkezések.

Majd amikor nagyon öreg leszek, sok unokával meg minden szükségessel, akkor esélyes, hogy egy kis faluban fogok élni egy szép házikóban. Most még nagyon nem tudom elképzelni azt a csendet, a kakaskukorékolást (jó, igen a köcsög kakas még mindig megvan a szomszédban...valaki kakaspaprikást?), meg a fákat, meg mindent, ami „vidékdíszlet”.

Most még kell a nagyvárosi füstszag, a Gé-hegy, a cipők, a szépszemű pincér a Bazilikánál, a delirium. Meg a többiek.

Szóval majd. Talán, ha már nem kerek a világ. Most még hiányzik talán még az is, ami eddig soha nem is volt.