Ma esőben ázva, fázva, vacogva arra jöttem rá (ide nekem a Nobel díjat), hogy a napsütésben mégiscsak jobb. Más színben látja az ember a világot, amikor arra ébred, hogy besüt az aranyló nap az ablakon a redőny rései között. Szóval eme hatalmas felfedezésem után - még jó hogy épp vége a nyárnak - magukkal ragadtak az emlékeim. Emlékszem, mikor kölökként papsajtra vadásztunk, meg pitypangból nyakláncot fonogattunk, a ház előtti óriási fűzfa ágait csupaszra pucoltuk, és valami koszorúszerű dolgot hajtogattunk belőle.
Emlékszem még a hatalmas biciklitúrákra idősebb fejjel, a maratoni teniszmeccsekre (mi színvonalunkon persze), a duna parti nyaralásokra és pecázásokra. Annyi mindenre emlékszem.
Az a nyár még igazi nyár volt.