Végzet

"Romantikus, fiatal lány. Természetét nézve nagyon, sőt túlságosan is érzékeny. A vidámság váltakozása a komolysággal lényének alapvonása, viselkedése tagadhatatlanul friss, határozott és csodálatraméltóan természetes. Azonban tud szeszélyes, haragvó, önző is lenni, akiben dúl a szenvedély és a fékezhetetlen energia. Vagyis igazi fiatal lány. De olyan lány, aki elgondolkodik az életen és - furamód - a halálon is. Titokban egész füzeteket tölt meg versekkel. Benne rejlik lelkiállapotának kulcsa. Versei kivétel nélkül szomorúak. Az, hogy a halál ekkora csáberőt gyakorol rá, nem sok jóval kecsegtet. Gyermekkora szabadon, az áldozat és kötelesség fogalmát nem ismerve, a konvenciók elleni lázadásban telt, mégis rendszeresen feltűnik benne a tragikus elem. Vidám viselkedése talán csak a felszín. Különös reakció. Titokban a halál bűvkörében él, megbabonázza ez a végső misztérium. Az erős érzelem úgy hat rá mint az oxigén. Kerülgeti a tragédiát, lelki átitatódik vele és belőle táplálkozik. S hívogatja, mert nem akar a túlélők közé tartozni. Halálvágyában van valami nyugtalanító..."

"Mániákusan újra és újra a múlt felé fordul. Az első megélt szerelmi álom, az első halál, az első bánat... Ettől fogva hátralévő x évére felölti a szenvedő és elkínzott szerepét. Gyötrelmes életre ítélve, a halált kéri a maga számára. Egy olyan elgyötört, tragédia sújtotta lány sínylődik, aki alig múlt 20 éves..."

"Sokan azért nem értették, mert csak nehezen tudta érzéseit átadni. Kivételes és rendkívüli személyiség, kinek értékét csak azok ismerhették, akik valóban közel kerültek hozzá. élete a csalódások sorozata volt, ha elgondolkozunk ezen és nem felejtjük el, elnézőbbek lehetünk iránta. Jó és rossz tulajdonságaival együtt úgy lépett be az elmúlt 20. századba, mint aki eltévesztette az ajtót. Szenvedett ezen a földön..."

Ha bármi hasonlóságot vél felfedezni az olvasó az idézett sorok és énköztem, az - fájdalom - nem a véletlen műve. Az én művem, a végzet műve...