Jó dolog a továbblépés. Az ember képes annyira elsüllyedni a gondjaiban, hogy nem veszi észre mennyire egyszerű a megoldás. Tovább kell lépni. Léteznek ugyan olyan nehézségek, amelyeken nem léphetünk csak át, meg kell oldani őket, különben mindig visszatérnek majd. Előfordul, hogy magunknak generáljuk a problémákat, vagy felmerülhet a bolhából elefántot variáció is. Más esetekben pedig, annyira hozzászoktunk az örökös agyaláshoz és gondokhoz, hogy amikor nincs semmi megoldásra váró helyzet, csinálunk egyet. Életem során mindig volt min gondolkodni, mindig volt valaki, aki tőlem várta a megváltást, nem beszélve a zűrös családomról, akik szintén mindig okoztak meglepetéseket. A helyzet az, hogy mint tudjuk igen nehéz kiszabadulni az önsajnálat kényelmes fogságából. A kulcsszó a kényelmes. Szeretnék végre kibékülni magammal, a múltammal, a fájdalmakkal, és előre nézni. Az elhatározás megvan, igyekszem tenni is érte.
Ezt a bejegyzést régebben írtam, már egyáltalán nem gondolom így. Most megint a lelki mocsokban... Csak kell, hogy emlékeztessen, hogy voltak tiszta pillanataim...
3 megjegyzés:
ehjj megszámolni sem tudom, hányszor határoztam el magam, h mostantol más lesz, h erős leszek és teszek az ellen h "megszoktam" a fájdalmakat és a szenvedést, és ha már minden tökéletes volna, akkor mint egy riadt vad, kreálok magamnap problémát, belemászok olynaokba h magam sem tudom hogy kecmeredek ki onnan, és lassan annyira mélyen beleásom magam lesüllyedek akaratlanul egy idő után olyna mélyre h örüm nézni mir ekimászok onnan, és vagy elevenen eltemet és felölröl, vagy ha felállok épphogy nehezen , akkor jön valaki aki eltipor egy gyenge pillanatomban, vagy szintén én nagyitok fel dolgokat, h ismét lesűllyedjek:S
ez normális emberi szokás? hmmm:S
Normálisnak nem neveznem, mivel én is ugyanezeket produkálom, és akkor az már normális nem lehet. :D De nem vagy vele egyedül, vigasztaljon ez :)
Ezek vagyunk mi,valamiképp vigasztal ..de igazábol az Valaki aki el tud viselni .. és van hozzám türelme... még magamat is meg kéne szokni, vagy megszökni...
:)
puszika
Megjegyzés küldése