Tegnap este ültem a szobám ablakában, teli pohár teát szorongatva, bámulva a hóesést. A tea még gőzölög, jólesőn melegíti átfagyott ujjaim. Bámulom a város fényeit, minden hideg, számító, könyöklő. Mégis olyan békés. Mintha egy fél pillanatra megtelt volna az "életem" egy kis csenddel. Azok az idők járnak a fejemben. Gondtalan fiatalkor, függőségektől mentes élet. Amikor még hittem, hogy lehetek valaki. Azok az évek adnak tartást a mai napig. Vádlóan peregnek a könnyeim, egy esélyem volt, nem éltem vele. Még nincs elveszve, de pokoli nehéz innen már felállni. Nekem nem is sikerül maradéktalanul, akkor is csak pillanatokra, hogy aztán zuhanjak vissza. Olyanná váltam, amilyen soha nem akartam lenni, gátlástalan tucatember, akit beszippant a tőkés világ. Undorodtam tőlük...mostmár magamtól is. Egyszer volt egy cél, szebben élni bárkinél. Nem sikerült...
2009. január 2.
Tegnap este ültem a szobám ablakában, teli pohár teát szorongatva, bámulva a hóesést. A tea még gőzölög, jólesőn melegíti átfagyott ujjaim. Bámulom a város fényeit, minden hideg, számító, könyöklő. Mégis olyan békés. Mintha egy fél pillanatra megtelt volna az "életem" egy kis csenddel. Azok az idők járnak a fejemben. Gondtalan fiatalkor, függőségektől mentes élet. Amikor még hittem, hogy lehetek valaki. Azok az évek adnak tartást a mai napig. Vádlóan peregnek a könnyeim, egy esélyem volt, nem éltem vele. Még nincs elveszve, de pokoli nehéz innen már felállni. Nekem nem is sikerül maradéktalanul, akkor is csak pillanatokra, hogy aztán zuhanjak vissza. Olyanná váltam, amilyen soha nem akartam lenni, gátlástalan tucatember, akit beszippant a tőkés világ. Undorodtam tőlük...mostmár magamtól is. Egyszer volt egy cél, szebben élni bárkinél. Nem sikerült...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
ki szabja meg mi a tucat élés? a sok gondolkozás?vagy a drogok?ezek tucatok? minden ember mas valahol,meg kell találni miben és azt elfogadni.én nem vagyok rá büszke, h úgy élek ahogyan, de sokszor kapok visszajelzést, hogy sok társadalom által elítélt megmozdulásom, az egyes semélyeket mar többségében nem riasztja hanem vonza. Érdeklődik,én meg elfoagdtam magam, a fékezhetetlenségem , mert maskent nem lehet.
Nem lehet mindent skatulyába rakni,szerintem.
Sonia csodásan énekelte ezt a dalt (is), nagyon tehetséges.
Nem, én arra gondoltam, hogy ugyanazokat az eszméket tekintem értéknek, mint a többség. A régen fontos emberi értékek eltörpültek. Pénz, siker, érvényesülés, áttaposni bárkin, csakhogy elérjem ami nekem kell, az egészséges önzőség és önállóság jelszavával.
A drogproblémáknak pedig oka van, tudom én... nálam is. :)
Megjegyzés küldése